Rövid, de eredményes akcióban folytattuk a Canin fennsíkon a Zeppelin kutatását.
Bevezetésként:
A barlangot olasz kutatók 1993 és 98 között 960 méter mélységig feltárták. A víznyomjelzéses vizsgálatok szerint a bejárat és a forrás között 1600 méter szintkülönbség van, ezen felbuzdulva, 2008-ban hatalmas csapatmunkával csatlakoztunk a kutatáshoz, olasz segítséggel a régi köteleket kicseréltük, és találtunk egy ígéretes továbbvezető folyosót 900 méter alatt. Az elmúlt két évben több alkalommal próbálkoztunk az új végpont omladékán túljutni, ami tavaly szeptemberben sikerült - egy baradlai méretű folyosó vezet le 1000 méteres mélységbe. A feltárások folytatódtak volna novemberen is, de egy hirtelen árvíz megállította a csapatot. A mintegy 100 métert emelkedő vízszint elzárta a visszavonulás útját, és a kutatók csak úgy élték túl a vízbetörést, hogy ismeretlen kürtőkben egyre feljebb és feljebb kapaszkodtak. Ebben a 62 órás kalandban a szerencse nem lett volna elég - elképesztő kitartás nélkül.
Ilyen előzmények után tértünk vissza, hogy folytassuk a barlang mélyzónájának megismerését.
A denevérek “útmutatását” követve néhány napos bontással 1 kilométer hosszúságú 85 méter szintkülönbségű nagyrészt tágas, kényelmesen járható új részt sikerült felfedeznünk. A járatokban nagy mennyiségben, néhol dombokban áll a guanó. A falak látványosan oldottak, több helyen teljesen fehérek. A barlangrendszerben máshol is előforduló cseppkőképződmények mellett, a járatok alsó részét pilisi viszonylatban egyedülálló képződmények borítják.
Az új rész kezdete egy 10 méter hosszan lefelé tartó csőjárat, ami nagy meglepetésünkre egy 20 méteres aknába torkollott. A felső ferde 10 méter után egy nagy terem mennyezetében találtuk magunkat. Innen 10 méter szabad ereszkedés vezetett az aljáig, ahonnan már 5-10 méter széles folyosóban sétálhattunk tovább. Régen komoly denevértanya lehetett a hely, mivel mindent guanó borít, van ahol dombokat alkot, míg máshol már agyagréteg vonta be a felszínét. Rögtön kijelöltük a járóútvonalakat, hogy csak ott tapossuk össze az aljzatot, ahol az a továbbjutáshoz szükséges. Így a folyosók és termek nagy része teljesen érintetlen marad. Első alkalommal csak a kényelmesebb részeket tudtuk felderíteni, további két nap kellett a szabad járatok teljes bejárásához. Találtunk egy eddig csak patakos barlangokban látott tetarátamedencés lefolyást, amihez fogható itthon csak a Baradla-barlangban van. A 16 m hosszú 8 méteres szintkülönbségű és 2-6 méter széles képződményen megtalálásakor még folyt a a víz, következő hétre azonban teljesen kiszáradt. Ennek aljától egy gödörből 65 méternyi járatot találtunk amit aljzatától a mennyezetéig gömbös képződmények borítanak. Néhol tömött szőlőfürtökként, máshol különálló gömbökként. Itt található egy guanó által színezett cseppkőlefolyás, mellette cseppkővel bevont denevér koponyák, csontok láthatók. A csak zokniban és aláöltözetben járható részek országos szinten is különlegességnek számítanak. Az Ariadne-barlangrendszer hossza ezzel a felfedezéssel eléri a 13 kilométert.
Érdemes megnézni a képeket is, amik az alábbi linken találhatóak:
www.pilisibarlangkutatas.hu
Az Ariadne és a Szent Özséb Egyesület nevében:
Kovács Richárd (Ricsi)
