SZAKKIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA

 

Alapvízhozam: a nagy karsztforrások az év legnagyobb részén át kevés eltéréssel, csaknem egyenletes víz­mennyiséget szolgáltatnak. Ez az alapvízhozam a mészkő repedéseiből összeszivárgó és összecsurgó karsztvízből adódik. Az alapvízhozamhoz ömlik hozzá az esős, vagy hóolvadásos időszakok hirtelen jelentkező és áradást okozó vízmennyisége, amely a kőzet repedéseiben nem időzik sokáig, hanem a tágas vízvezető hálózaton gyorsan végigszalad, a víznyelőktől a forrásig terjedő földalatti úton.

Aktív barlang: napjainkban is patak folyik benne, ennek következtében ürege jelenleg is tágul, fejlő­désben van.

Antiklinális: dóm, vagy fordított teknőszerű föld­kéregfelboltozódás.

Baradla: a teljes Aggtelek-Jósvafő-Hosszúszói cseppkőbarlangrendszer régi, népies neve. Bele­értve tehát a csehszlovák Domicza-barlangot is. Eddig feltárt teljes hossza 22 km. A Békebarlang a Baradlától független, önálló barlangrendszer.

Baradla lefejezése: Szerző elmélete szerint a Baradla jelenleg ismert aggteleki vége a barlangrendszernek nem a valódi végét jelzi. A Baradla főága még hosszan folytatódott régebben Aggtelek községen túlra. A legfiatalabb korú földkéregmozgások azon­ban a barlangrendszert a mai aggteleki bejáratnál derékbatörték. A Baradla ismert részeit magába záró mészkőtömböt kiemelték, míg a másik tömb­részben húzódó főági folytatás a mélyben, eredeti kifejlődési szintjén maradt. Ezt a lefejezett, mély­ben maradt szakaszt jelenleg még nem ismerjük.

Denevérguanó: régebbi korokban felhalmozódott denevértrágya, mely a barlangokban néhol nagy tömegekben található. Magas foszfáttartalma miatt a legkiválóbb minőségű műtrágya.

Deltaszakasz: gyakran előfordul, hogy a karsztforrá­sok kilépési helyére a hegyoldalakról nagymennyi­ségű törmelékanyag hullik, amelyen keresztül a forrás vize ugyan felszínre tud törni, de ami vissza­tartja a víz által a hegy belsejéből szállított szilárd hordalékanyag jórészét. Idővel így a vízjárat leg­utolsó szakaszában olyan törmelékfelhalmozódás képződhet, ami a víz felszínretörését is megakadá­lyozza. A víz most új utat tör magának, újabb kőzet­repedések kibővítésével a felszín felé. Ez a folyamat többször is ismétlődhet, úgyhogy gyakran megesik, hogy az egységes és tágas barlangjárat a forrás kö­zelében járhatatlanul szűk, elágazó repedések háló­zatára bomlik fel. A folyótorkolatoknál megfigyel­hető hasonló jelenség alapján kapta az ilyen bar­langvégződés a deltaszakasz elnevezést.

Erózió: a folyóvíz kőzetromboló, erűművi bevájó munkája. Legnagyobb szerepe a víz által szállított szilárd törmelékanyagnak van ebben a munkában. Ez okozza elsősorban a patakvölgyek kimélyülését és a barlangok üregeinek kitágítását is.

Erózióbázis: valamely terület erózióbázisa alatt annak legmélyebben fekvő pontját értjük, ahova a terület vizei lefolynak.

Fedü: bányászati szakkifejezés. Valamely kőzetréteg felett települt másik réteg.

Fejnyelő: olyan víznyelő, amelyik valamilyen barlangág természetes végéhez kapcsolódik.

Fényképezés: a barlangban történő fényképezésnek sok mesterfogása van. Igen gyakran nagy látószögű lencsére van szükség. A kép beállításánál, a rendel­kezésre álló gyenge világítóeszközök következtében, a keresőben rendszerint nem látszik a megrögzí­tendő kép. Ezért minden egyes felvételnél karbid­lámpával kell fel-alá járni a már beállított gép előtt, hogy a lámpa fényének helyéből, ami látható a ke­resőben, vagy a homályos lemezen, a felvételező meg tudja állapítani, hogy mely részek lesznek rajta a felvételen. Így nem csoda, ha egy-egy felvételnek csak a beállítása 30-50 percet vesz igénybe. Az exponálás magnéziummal történik. A kép termé­szetétől függően legalább két-három helyen kell magnéziumot lobbantani.

Fluoreszcein: szerves anyagú festékanyag, mely szi­lárd állapotban téglavörös színű por, tömény am­moniás oldata vörös. Ha ezt vízzel hígítjuk, jelleg­zetes zöld színűvé válik. Egyik legerősebb festék, amely még negyvenmilliószoros higításban is ész­lelhető a vízben. Tömény oldata hashajtó hatású.

Fukszin: ibolyás-vörös színeződést ad a víznek. Víz­festő képességét tekintve a fluoreszceinnál érzéket­lenebb. Mintegy 10 egységnyi fukszin felel meg egységnyi fluoreszceinnek. A savas fukszint sa­vanyú kémhatású vizek nem közömbösítik, így bizonyos esetekben a fluoreszceinnál előnyösebben lehet használni.

Geomorfológia: a földfelszín természeti alakzataival, azok kialakulásával foglalkozó tudományág.

Gyutacs: kőzetek robbantásánál a robbanóanyag és a gyújtózsinór közé iktatják. A zsinór gyújtja meg a gyutacs töltetét, ennek szúrólángja robbantja fel magát a paxitot.

Hátravágódó erózió: a patak és folyóvölgyek fejlődése a víz koptató, pusztító, anyagelszállító tevékenységének a következménye. A völgyképződés legerő­sebben mindig a völgy felső szakaszában folyik, ahol legnagyobb a folyóvíz esése és ennek követ­keztében kőzetromboló képessége. Ennek az eróziós munkának a következtében a völgy felső vége egyre beljebb tolódik a hegység belseje felé.

Inaktív barlang: vízfolyás nélküli barlang, amelyben az üregbővülés folyamata jelenleg szünetel.

Karsztvízrendszer: valamely karsztforráshoz tartozó karsztvíztömeg. A forráshoz tartozás fogalma alatt azt értjük, hogy a karsztvíztömeg túlfolyó feleslege az illető forrásban folyik el.

Korrózió: a víz oldó munkája.

Klórozás: a vízfestésnek legrégebben használatos faja. A megfestendő vízbe konyhasót helyeznek s a for­rásoknál, amelyeknek valamelyikében a víz felszínre­lépését várják, ezüstnitráttal titrálják meghatározott időközökben a víz klór-ion tartalmát. A sóoldat meg­jelenése szemmel nem látható, csak vegyi úton mu­tatható ki. Érzékeny vízfestési eljárás, különösen talajvíz-vizsgálatoknál ma is használják.

Lublinit: A CaCO3-nak (kalciumkarbonátnak) vatta­szerű módosulata, mely egyik irányban erősen meg­nyúlt, vékony kristályok halmazából áll. Rendsze­rint olyankor képződik, amikor a vízből gyorsan távozik el a korábban kötött szénsav jelentős része.

Paxit: ipari robbantóanyag. 10 dekás patronokban hozzák forgalomba. Csak a gyutacs szúrólángjára robban.

Ponor: lefolyástalan völgy, egyik végén víznyelővel

Rányelő: olyan víznyelő, amely egy alatta húzódó, távolabbról eredő barlangi ág mennyezetébe tor­kollik.

Styx: a Baradla földalatti patakja.

Szinklinális: az antiklinális ellentéte, rétegteknő.

Sztalagmit: függőcseppkő, cseppkőcsap.

Sztalaktit: állócseppkő, kőgyertya.

Zsomboly: beszakadásos eredetű aknabarlang.

 

 vissza a tartalomhoz