Szerbia barlangjai

Hajnal Ágnes

[email: sarkanynyul@freemail.hu ]

Az elmúlt három évben 6 alkalommal jártunk Kis-Jugoszlávia 4 különböző helyén: Miroč hegység, Niš környéke, Stozac hegység, Durmitor hegység. Az utobbi két terület Montenegróban található, alpesi típusú barlangokkal.

Jellemző képek a Miroc-hegységből: A Vaskapu-szoros és a „falu”

Miroč hegység:

Szerbia ÉK-i felében a Vaskapu szoros D-i oldalán húzódó, átlagosan: 400-500 m magas fennsík, legmagasabb pontja a ~700 m magas Nagy-Strbec csúcs, közvetlenül a szoros fölött magasodik. A terület karsztosodó kőzete ~300 m vastag júra kori mészkő. Az itt található barlangok mindegyike víznyelő. Az ASAK belgrádi barlangász csoportnak 1990 óta intenzív kutatási területe. A terület leghosszabb barlangjai a karsztos-nem karsztos kőzet határán képződött két víznyelő. A Buronov ponor és a Nemački ponor. Itt található szerbia legmélyebb barlangja is: Faca sora: 280 m-nél mélyebb. Az objektumok nagy bejárati szádával nyílnak, tágasak, kényelmesek; kisebb aknákkal letörésekkel tagoltak (kivéve a Faca Sora ~70 m mély aknája). Jellemzőek továbbá a nagy mésztufagátak, a tiszta vízmosta falak. A barlangokban úton útfélen találkozhatunk különböző állatok földi maradványaival: fél disznó, marha bordák, koponyák, fél medence, döglött patkány, stb….

A hegység 4 barlangjában jártunk: Buronov ponor, Rakin ponor, Suvi ponor, Faca sora.

Buronov ponor: a terület második leghosszabb barlangja: 2400 m hosszú és 187 m mély. A barlangnak 2 bejárata ismert, ezt kb. 300 m hosszú négykézlábas-guggolós járat: az Elephant trip követi. Ebből induló fosszilis oldaljárat vége egy 1.5 m széles, ~3 m mély hasadék. A főág lapos járatszelvénye magas oldott folyosóvá tágul, amelyben nagy mésztufagátak találhatóak. Majd egy nagy terem következik, melynek alján omladékban másztunk, ereszkedtünk. Innentől az alsó részeket MnO vonja be, valószínűleg időszakosan víz alá kerül. Az „élő” cseppkövek narancssárga színe jó kontrasztot alkot a fekete falakkal. A végpont felé egy tavon kell csónakázni, mígnem elérjük a végponti szifont. Egyik oldaljárat végpontján egy tó található, át kellene úszni…

Buronov Ponor bejárási útmutató

A Buronov Ponor völgye a Miroc nyugati régiójának legészakibb völgye. E völgy egy 2 km hosszú idõszakos patakot foglal magába, amely a Buronov Ponorban nyelõdik el. A Buronov Ponor 187 m mély lépcsõzetes barlang, 8 aknával. Aktív idõszakokban a víz teljesen kitölti a bejárathoz közeli kis keresztmetszetû patakmedret, így elérhetetlenné válik a barlang belsõ része. Az év száraz idõszakában a barlang eddig ismert teljes 1950 méteres hossza bejárható. Az elágazásokban nem bõvelkedõ barlang fõ járatai északi, illetve északkeleti irányúak és alakjuknak két alaptípusa van: ovális formájú és kanyon szerû. Ettõl jelentõs eltérés csak a barlang bejárati részein figyelhetõ meg, valamint azokban a termekben, ahol az omlások módosították a járatok alakját.

A meredek törmeléklejtõvel kezdõdõ impozáns méretû bejárati terem magassága befelé haladva folyamatosan csökken, végül egy éles bal kanyar után viszonylag szûk idõszakosan aktív patakmederben folytatódik, melynek neve Északkeleti-folyosó hossza közel 200 m. Ennek túlnyomó többségét kúszva illetve négykézláb kell megtennünk. Erre a szakaszra az ovális formák jellemzõek, a keresztmetszet félelliptikus, magassága 50-200 cm, szélessége 2-7 m között váltakozik. A patakmeder talaját nemkarsztos szikladarabok és kavicsok alkotják, szinte agyag nélkül. A járatok falán gyakran fésûskagyló lenyomatok találhatók. E szakasz közepén nyílik déli irányban a Rio Bravo hasadék, mely egészen más jellegû. A járat szélessége 4-8 m, s ebben található a barlang legmélyebb – 30 méteres – aknája, melyet kötélhidak sorozatán haladva lehet megközelíteni.

Az Északkeleti-folyósó utolsó negyedétõl kezdve lassan, fokozatosan tágul, s egy lépcsõs 6 m magas mésztufagátnál végzõdik, mely mellett kötélen ereszkedhetünk le. Innentõl Medence-folyosó a járat neve, melynek jellege kezdetben az Északkeleti-folyosóéra hasonlít, késõbb hatalmas leszakadt szikladarabokkal kitöltött teremmé szélesedik. Ez az Omladék-terem. A hatalmas kõtömbök között néhol 5-10 méteres szakadékok vannak, a lefelé mászás nehézsége változó, helyenként kötélen közlekedünk. A terem alját törmelék labirintus alkotja, ezt követõen érkezünk a barlang legmélyebb szakaszába a Rio Negro nevû járatrészbe, amely két tágas járatból áll. Mindkettõ szifonban végzõdik 80 illetve 85 m tengerszint feletti magasságban. Ezek kutatása további jelentõs járatszakaszok feltárásának reményével nem kecsegtet, hiszen a Duna víztükrének átlagos tengerszint feletti magassága 70 m. A Rio Negro kanyon szerû járatai két egymásra merõleges síkban húzódnak, 3-7 m szélesek, s jelentõsen tágította õket az erózió. Falaik simák, fényesek és nagy magasságúak (10-30 m közöttiek). Az Omladék-terem utáni részek talaja és falai agyagréteggel borítottak, amelynek vastagsága általában több mint 1 m. Az agyagkitöltés mellet jelentõs mennyiségû cseppkõ és mésztufa alakzattal is találkozhatunk, álló és függõ cseppkövek alig találhatók, azonban jelentõs felületeket alkotnak a kisebb-nagyobb mésztufa gátak, cseppkõmedencék, s a falak menti cseppkõlefolyások, és zászlók, melyek többsége ma is fejlõdik. A tavas járatrendszer különösen érdekes. A Keleti-tó – melyen gumicsónak segítségével kelhetünk át – egy víztározó, melyet egy mésztufagát zár el, vízszintje az utána lévõ járat vízszintjénél 5 méterrel magasabb. A Nyugati-tó szifonja valószínûleg a Keleti-tó utáni járatokkal áll összeköttetésben.

Suvi Ponor

A Suvi Ponor Kopan Glavica-tól 2 kilométerre, északkeletre helyezkedik el egy délnyugat felõl érkezõ idõszakos patak által vájt zárt völgyben. A patak a mészkõ és a nemkarsztos térfelszín határán a mederfeneket alkotó sziklatörmelék között nyelõdik el. A barlang 15 m magas bejárata a völgy bezáródásánál, a nyelõponttól kb. fél kilométerrel lejjebb található, 30 m magas sziklafal alján, 420 m tengerszint feletti magasságban. A barlang teljes hossza 930 m, mélysége 133 m.

A barlang járatai két váltakozó repedésrendszer mentén haladnak. Az északnyugat-délkelet irányú járatok keskenyek és magasak, bennük a vetõdési síkok jól kivehetõek, fõleg a barlang mélyebb részeiben, ahol nagy mennyiségû lehullott sziklával találkozhatunk. A keresztezési pontoknál a járatok szélesebbek és termeket alkotnak, leginkább a bejárati részeknél.

A barlang elsõ 200 métere, a tágas Fõ-ág, melynek járatszélessége általában eléri az 5 métert, a magasság a 15 métert, míg a termek átmérõje a 20-30 m. A talajt mészkõ hordalék, patak által beszállított nemkarsztos kavicsok, valamint mennyezetbõl lehullott sziklák borítják. Az idõszakosan aktív járat medencéiben kora tavasszal illetve heves esõzések után összegyûlõ víz kisebb-nagyobb állandó tavakat alkot.

A második terem után, egy 17 méteres akna következik, ennek alján rakta le a patak a legtöbb hordalékot és kavicsot. Itt lép a barlang járható méretû üregeibe az elsõ állandóan aktív patak. A továbbvezetõ járatot kis híján lezárja a mésztufa lerakódás, valamint az idegen eredetû hordalék. A Fõ-ág egy 35 méter mély lépcsõs aknával végzõdik, amelyet mésztufa teraszok osztanak tagokra. Az akna egy délnyugatról északkelet felé tartó patakmederbe vezet.

Az elágazástól a folyón lefelé indulva a Széles-folyosó mintegy 10 m szélességû járata következik, melynek alját vastag agyagréteg, apró kavics és hatalmas lehullott sziklák borítják, valamint mésztufa gátak a járat közepén és oldalfalain egyaránt. A patak a sziklák között hol eltûnik, hol pedig ismét kibukkan. A kezdetben 15 métert is meghaladó járatmagasság folyamatosan csökken a folyón lefelé haladva. 120 méterrel késõbb egy sáros gödör megállít minket 133 méteres mélységnél. Ez a barlang végpontja.

Az akna aljától ellenkezõ irányban – folyással szemben – haladva a Széles-folyosó 50 m után hirtelen végzõdik. 8-10 m magasságban megközelíthetetlennek látszó üreg nyílik, amely a bejárata egy 2 m magas szálkõben vezetõ járatnak. Ez a Felsõ-folyosónak nevezett járat valószínûleg azokat a vizeket vezeti ide, amelyek a barlang bejárata elõtt a mederfeneket alkotó kõzet repedésein keresztül nyelõdnek el. A lassan emelkedõ folyosót 70 méteren át követhetjük, ahol egy hasadék keresztezi. A járatot lehullott sziklák töltik ki szinte teljesen, melyek között óvatosan tovább közlekedhetünk. Innen egy meredek, oldaljárat visz tovább délnyugat felé, harminc métert emelkedve, ahol agyag, hordalék és kavicsok zárják le. A Felsõ-folyosó az oldaljárataival együtt a barlang genetikailag legfiatalabb tagja.

Suvi Ponor – 1. kötél Suvi Ponor – 2. kötél	Suvi Ponor – 3. kötél	Suvi Ponor – 6. kötél
Suvi Ponor – 4. kötél	Suvi Ponor – 5. kötél

Rakin ponor: Az idei évig a hegység és Szerbia legmélyebb barlangja volt: 285 m-es mélységével. Az utolsó 20 m-e csak búvárok számára járható. A völgytalpi sziklakibukkanásban nyíló bejárat után két 30-as akna, majd egy ferde hasadékban kell ereszkedni. Innen egy kuszoda folytatódik balra, alján marha bordákkal. A horizontális szakasz két keskeny oldalágat tartalmaz, a föág lefelé folytatódik egy „cápafogas” terembe. A folytatás egy újabb akna (P50), amely egy ferde (25-30^o-os), szilvamag alakú járatba (3m, 8m) torkollik. Végpontján szifon.

A Rakin ponor bejárata (mafc fotó)

Faca sora: idén tavasszal még csak a becsült mélysége volt ismert: ~150 m mély. Alján egy ~70 m-es aknával. Bejárata itt is hasonlóan indult, majd egy rövidebb vízszintes meanderes járat kisebb letörésekkel torkollik a nagy aknába. Az akna alján hosszú fatörzseket, illetve avart találtunk és egy kis patakot, amely eltűnt a törmelékben. Elpakolva egy-két követ a szűkület után megtaláltuk a járat folytatását. Kevés kötél és nittelőkészlet hiányában vissza kellett fordulni. Szeptemberben kaptam az örömteli hírt, hogy megtalálták a barlang végpontján lévő szifont. A felmérés után a barlang 280 m-esnek adódott. A szifon búvárok számára járható lenne több mint 5 m-ig! A képen a barlang monumentális bejárat (mafc fotó)

Kis, szenilis barlang a Faca Sora közelében

A patak hajdani talpszintje 2 méternél magasabban

2 méteres letörés a barlang közepén

A Rakin ponorhoz folyó patak

Faca Sora bejárási útmutató

A barlang bejáratánál lévõ hatalmas sziklatömbök között ereszkedünk lefelé kezdetben kötél nélkül. Hamarosan jobboldalon, a sziklatömbök között 10 m mély akna nyílik. Ennek beszállásánál lévõ nitt teljesen használhatatlan, azonban a sziklatömbök között találhatunk olyat, amely természetes kikötési pont létesítésére alkalmas. (Azért ide be lehetne ütni még egy nittet.) Továbbindulva elnyúlt alakú terembe érkezünk, melynek baloldalán folytatódik tovább a végpont felé vezetõ patakmeder. Itt néhány lépés után egy letöréshez érkezünk, melynek tetején szintén nincs nitt, de természetes kikötéseket könnyen találhatunk. A letörés elsõ tagja 8, második tagja 5 m mély, köztük kb. 10 m-t teszünk meg kisebb – egy-egy méteres – letöréseken. Ezek a letörések enyhén kitett szabad mászásokkal kötél nélkül is leküzdhetõk. (Az elsõ letörésnél vízszintesen elõremászhatunk egy szemben induló szintén lefelé tartó hasadékba, mely másik aknához vezet, ezt a részt azonban mi nem jártuk be.) A letörések után tovább követjük lefelé a víz útját, mely újabb aknához vezet, aminek méreteit a rendkívül erõs visszhang is sejteni engedi.

Szerbia legmélyebb barlangi aknájába fogunk leereszkedni. Az akna beszállása elõtt a járat élesen balra, majd azonnal jobbra kanyarodik. A jobbkanyar külsõ ívén lévõ hatalmas kõoszlopról indíthatjuk a kötelet az aknába, melyhez a balkanyar elõtt, a bal falban lévõ fûzõlyukból építhetünk ki bevezetõszárat. Az aknában kb. 4 m mélyen van egy viszonylag jó állapotban lévõ nitt melybõl 13 m-t ereszkedve érkezünk ennek az aknatagnak az aljára. Most tulajdonképpen a következõ akna meanderes bevágódásában vagyunk, amelynek beszállásához egy kisebb letörés után jutunk. Itt a jobbfalban van egy használható állapotú nitt, aztán néhány méterrel lejjebb egy kevésbé jó. Csupán ebbõl a két nittbõl beleereszkedni az alattunk lévõ 60 m-es aknába nem túl jó érzés. Ugyan lebiztosíthatjuk õket két fûzõlyukból (elsõt közvetlenül az elõzõ ereszkedés alatt az akna fenekén találjuk, a másikat pedig 4 m-rel elõrébb, de vele közel egy magasságban a jobboldali falban), de ezek teherbírása is meglehetõsen kétséges (az ilyet hívják placebó kikötésnek), úgyhogy itt mindenképpen további nittek beütésére lenne szükség. Kb. 20 m ereszkedés után bal kéz felé a függõlegesen lelógó kötéltõl kb. 5 m távolságra kõhíd ível át az aknán. Ezt kell használnunk megosztásnak, hogy tovább ereszkedhessünk az akna aljáig. Ha a kõhíd magasságáig leereszkednünk, akkor onnan szinte lehetetlen ingázással elérni a hidat, ezért már 5-6 m-rel magasabbról folyamatosan balra tartva próbáljuk megközelíteni. A kõhíd kb. 3 m hosszú, 1,5 m magas, 50 cm széles, a megosztás kiépítéséhez minimum 5-6 m hevederre lesz szükségünk. Ha ezen túl vagyunk, akkor innen már kényelmesen ereszkedhetünk az akna aljáig, mely ottjártunkig a barlang végpontja is volt. Az utolsó aknában való ereszkedés idõigénye és a barlang alacsony hõmérséklete miatt a lent várakozók a végponti hasadékban való továbbjutással próbálkoztak. Ez nem is igényelt túl nagy erõfeszítést. Az ismeretlen járatba elõször Takáts Pál, majd Hûvös András lépett. Néhány méter szûk vízszintes hasadékban való kúszás után a járat ismét szélesedni és lejteni kezdett, majd egy akna tetejébe torkollott. A ledobált kövek néhányszor megpattanva szabadeséses szakaszokkal zuhantak lefelé. Kötelünk azonban nem volt a további ereszkedéshez, ezért vissza kellett fordulnunk. Azóta a minket vendégül látó és a területet kutató belgrádi ASAK csoport tagjai további 2 leszállással elérték a barlangban a karsztvíz szintjét, az új járatok térképezése is megkezdõdött, a becslések szerint Szerbia legmélyebb barlangja a Faca Sora.

Jama u Lanistu: A terület „legrégebben” ismert barlangja, 1990-ben tárták fel a belgrádi kutatók. Egy kilométerre fekszik a Rakin-ponortól egy párhuzamos völgyben található jelentős méretű víznyelőben. Maga a barlang az év nagyrészében száraz 272 méter mélységet ér el anélkül hogy 20 méternél mélyebb aknán kellene leereszkednünk. A kettős bejáratot követően kis aknák vezetnek el ez egyszerű barlang egyetlen elágazásához ahol a fekete nyillal jelölt járaton érdemes tovább haladni. A járat rendszerint a 2 méter szélességet nem haladja meg, de mindenhol magas. A végpont a mai napig ne egyértelmű és a csekély látogatottság miatt azt aki odáig eljut további feltárási lehetőségek várják. A barlangot 2002 telén a MAFC alapcsavarokkal kb. –100 m-ig minden igényt kielégítően beszerelte (moha (mafc) hozzáadása – 2002).

A hegységhez közel, a Duna mentén haladva K-felé két területet érdemes még felkeresni:

· Drenjarsky sistem: 3 km széles és ~20 km hosszú mészkő kibukkanásban alakult ki a barlang, két oldalán eltérő nem karsztosódó közet található. Viszonylag új, pár éves feltárás eredménye. Három bejárata ismert és még ennyi lehetséges. A jelenlegi végpontot csak pár száz méter választja el a barlang forrásszájától. A barlang alaprajza egy hatalmas „y”-hoz hasonlít, az „y” két ága a mészkőlemez két oldaláról indul. A két ág találkozása után a járatszelvénye megnő, meanderekkel, színlőkkel, szifonokkal tagolt (csak nagy esőzésekkor, vagy hóolvadáskor telítődnek meg, különben szárazak). Tavasszal újabb 200 m-rel sikerült meghosszabbítani a barlangot. A forrásszájat alkotó barlangi terem szifonnal zárul. A forrás alatt mésztufagátak, bennük barlangok.

· Innen még keletebbre, a Vratna patak völgyében 3 kőkapu található egy kolostor mögött. Az egykori barlang maradványai sajtszerűen ki vannak lyuggatva: a kőkapu belső ívéről lelátni a 20 m-rel lejjebb lévő patakra. 300 m összhosszúságú barlangot rejtenek a kapuk.

A Három-torony és környéke

Karsztjelenségek a Miroc-hegységben

Niš környéke és Durmitor hegység: lásd a Tájékoztatóban megjelent írásokat ! [Durmitor] [Nis] [Durmitor –2003 nyár] [Montenegro – Njegos 2006]

Stozac hegység:

Montenegróban a Kotori öböltől É-ra, Niksič közelében található hegység. Egy sikertelen túra keretében jutottunk el ide. A terület alig feltárt. A barlang, ahová végül is nem jutottunk le: Crkveni Do ~430m mély. 25 km-t kell megtenni makadámúton, (kőbánya!) míg elérünk egy nagy kiterjedésű tóhoz: Kapetanovo jezero, (valószínűleg a mészkő rétegek között vízzáró rétegek is vannak). Innen 100 m-rel feljebb egy kisebb tó található, amelynek túlfolyója egy víznyelő. A barlang a Kapetanovo jezerotol 1.5 óra járásra található Brnjik nyári szállás közelében. Utak, turistautak nincsenek a hegységben, emberek is csak tavasztól őszig.

A leghosszabb és legmélyebb Jugoszláviai barlangok listája térképekkel angol nyelvű leírásokkal az www.asak.org.yu weboldalon.

A Mt. Miroc barlangjairól angol nyelven: Caves of Mt. Miroč (Danube Gorge, Eastern Serbia) - Vladimir Ljubojević