Montenegrói expedíció, 2003.

Zsólyomi Zsolt (Frédi)

Augusztus első hetére szerveződött egy igen ígéretes barlangos megmozdulás a belgrádi ASAK barlangász klub és a Pizolit csoport égisze alatt. Az FTSK (Susztek Andi, Csóka, Frédi) három tagja meghívást kapott Hajnal Ágitól. A kutatandó terület a Szerbiához tartozó Montenegróban lévő Obzir hegység, amely 1400 m magasságú karszt platójával, nagy reményeket keltett bennünk és a szerbekben is. A legmagasabb csúcs1869 m. Szép mészköves terület, tele karsztos formákkal.

Szállásunk Slatina faluban volt az ottani iskolában és annak kertjében.

Megérkezésünkkor épp egy falusi ünnepség kellős közepébe csöppentünk, a helybéli emberek kedvesen fogadtak, de azért tudták, hogy mi is a NATO-hoz tartozunk. Lassan de biztosan érezhetővé vált, hogy komoly veszély fenyegeti a társaságot, mindenkinek az asztal alá kell innia magát vagy társát. Köblös Csabát az egyik szerb ezüsthátú (volt már sok nagy barlangban, elmúlt 40 éves, stb.) kihívta csatára a Csabát, szegénynek volt olyan pillanata, mikor azt gondolta, hogy ő fog győzni (egyedül volt evvel a gondolattal). Aztán egyszer csak, mint a csúnya mesében, Csabika próbált szaladni a latrinára, de egy fránya kerítés útját állta, sebaj átdőlt rajta, de legalább elérte a róka lest!

Ezüsthátú barátunk körülnézett aztán, kivel ihatna tovább, belátta, hogy jobban jár, ha a helyiekhez csatlakozik, de itt már nem a kis pohár játszott, hanem a vizespohár. A végeredményt nem érdemes részletezni. Kis triónk egy csöppet kezdte unni az ünnepséget, ezért elindultunk a szemben lévő hegyre, ahol a legmagasabb pont is található. Jó egy órás hegymenet után elénk tárunt a fennsík, csodaszép volt. Rohangásztunk a töbrök és beszakadások között, hogy hol nyílik egy barlang, holnap már hozzuk is a kötelet! De sajna nem volt egy lukság sem, szép szálkő mellett lévő nyelőben, sok-sok követ találtunk, talán még huzat is volt benne. Gyorsan elsétáltunk a Tara kanyon szélére, ez tényleg egy csoda! Azonnal eldöntöttük, hogy ezt megnézzük közelebbről is. Sötétedésben értünk a táborhelyre. Másnap a csapat, vagy 20 fő, a szerbek vezetésével háromfelé szerveződött. Két terepjárót is hoztak a szerbek, megszolgálták a benzinűk árát. Vagy tízen visszamentünk a felfelé úton észlelt gyönyörű nyelőkhöz, 10 km-t kocsikáztunk a makadámon. A nyelőket a Baradla bejáratához lehetne hasonlítani leginkább, egy törésvonal mentén húzódtak szépen sorban, mondtuk is felfelé menet: „ha itt nincs barlang, akkor sehol”. Hát eléggé ledöbbentünk, amikor a nyelők mind el voltak tömődve, és még a környék szikláiban sem volt jelentős barlangkezdemény. Mentünk faluról falura, közben a szerb fiú kérdezte a pásztorokat, hogy hol tudnak barlangot.

Mutogattak egyet, persze az egyik falu dögkútját. Végre megvan, szép zsomboly bejárat!

Első barlangunkra rávetettük magunkat, csak úgy köröztek a csókák a Csóka feje felett, amikor elkezdte a beszerelést. Motoros fúrógépe nagy zsivalyt keltett. Jött egy rendesen öreg bácsi, közölte velünk, hogy ebben a barlangban még nem járt senki. Max. 25 m ereszkedés után meanderbe ment át a járat, és utána törmelékben végződött. Egy kissé szomorkásan tértünk vissza a táborba. Esténként igen kellemes tábortűz melletti megbeszélések folytak. Itt derült ki, hogy a másik csapatnak egy szép nagy zsomboly beszerelése jutott, S3-as, a pásztorok Jama - Golovravica néven emlegették. Sajnos az a hír, miszerint előttünk nem járt a környéken barlangász csapat nem volt igaz, ők adták az S-1, 2, 3, stb. jelzéseket. KisMoha szerelte a Lukina méretű (Vecsemnél jóval jelentősebb) lukságot, de a fúrógépe nem vitte a kőzetet. Másnap újra megy, folytatja tovább, a többiek a fiók nevezetű hópárkányon dekkolnak jobb híján, ha kell, segítenek. Másnap két csapatra oszlunk, a szerbeknek mutattak barlangokat a helyi erők, azokat nézzük meg, a tábor feletti hegyen.

Első zsomboly bejáratunk a Tara kanyon leszakadásától 10 percre található. A másik közvetlen a leszakadásból nyílik, ez a kisebb, a Taknyászok (Tegzes I, II) mennek próbálgatni szerencséjüket először. Két fúrás, egy ereszkedés, és utána hóval telített aljfenék sajna. A barlang neve: Snijeznica. Gyerünk a másikba, a neve: Brezdana u Suvoj loki. Sokkal ígéretesebb bejárat, ideális minden szempontból. Egy nitt a lejtő tetejére, egy TK, pár méter séta, utána szép kis kerek akna, egy nittfúrás, azzal le is csúsztam az aljára az aknának. Két irányba ment a járat, lefelé és oldalra egy vízszintes, cseppköves, elszűkülő ág. Megvártam a Csókát, még egy nitt, pár méter után nagyméretű terem, szép díszítéssel, alján törmelék nem is kevés. Sajnos nem megy tovább, kőtömbök zárják el a folytatást, közöttük szarvas és más egyéb csontvázak, agancsok. Másik oldalon a teremben felfedezek egy fólia darabot, kiábrándító, már azt hittük, hogy…, de sajna voltak már előttünk, csak nem nitteltek.

Egy jó szűkület után folytatódik a barlang, a fiatalság még bontogat egyet, ráérünk erre is. Este találkozás a többiekkel, na mi van a nagy zsombollyal? A fúrógép megadta magát, ezért nem igazán tudtak tovább nyomulni. Következő nap a KisMohával megyünk a Bosnyák határhoz, itt nyílik a reményünk. A határ pár méterre van a zsombolytól, nekünk nincs kedvünk fiókban ülni, jobb a napon várakozni. Ezért inkább hozzuk magunkkal a voki-tokinkat. Megbeszélésünk szerint, ha nincs vétel, akkor indulunk utána, a zsomboly rendesen veszélyes, egy ledobott kő végigeshet az egész beszerelt aknán. KisMoha mindig jelentkezik: hány méter mélyen van jelenleg, utolsó jelentése: megérkezett a beszerelés folytatásához. Kint halljuk, hogy felbőg a motor, zene fülünknek. Letelt a megbeszélt idő, Csóka indul a lukba. Andi rájön, hogy a sátornál maradt a sisakja, odaadom az enyémet, ő is lemegy. Csóka tovább viszi a voki-tokit, így lejjebb tud kommunikálni a KisMohával. A barlangnak vége van, nagy dágvány az alja, van egy-két oldal akna útközben. Én kint várok, megnézem magamnak a bosnyák földeken lévő szamócákat. Végre meghallom a mászók zörgését, jönnek sorban. Még van időnk a terepjáró megérkezéséig, gyorsan leugrom a –180 m körüli egytagú aknába, oldalablakot figyelni. Van belőle rendesen, de általában visszakanyarodik a főaknába lejjebb. Az aljától számítva 15-20 méterre szép méretes akna kezdődik, dobálom a köveket és hallgatom az eredményt. Igen, ez nem tócsával végződik, mint a főakna, és még lejjebb is megy valamennyit. Felfelé mászva lesek mint a moziban, hát itt ilyen is van, különösen nagy méretű aknák, szépen egymásba csatlakoznak. Lehet, hogy megy tovább, a többiek is bizakodnak. Másnap Csóka és Taknyász I. átmásznak az új aknába, de csak 10 méterrel megy lejjebb az alja. Később Fruzsina és Ági feltérképezik a barlangot, Suntoval és Hilti lézeressel (a következő számban lesznek a térképek). Mi elmegyünk egy újabb nagyobb luksághoz, az ezüsthátú találta az erdőben, sajnos ezen is van jelzés, S4-es, a pásztorok Jametina - nak hívják. Ide megyünk a másik Taknyásszal, és még sok leánnyal. A bejárata tele van dobálva nagy fenyőfákkal, és az egyik oldalon a kőtömböket csak a föld tartja össze. Nem áll szándékomban aláereszkedni a felsorolt tárgyak alá. Elkezdjük a pucolást, óriási anyagmennyiséget küld le a Taknyászunk, látszik, hogy a Mecsekbe nem csak sétálni járnak. De az 5-7 méteres brutális fatörzsekkel nem bír egyedül, segítek, csípem ezt a melót. Együttes erővel teljesen kitakarítottuk a bejáratot. Megyek lefelé, egy régi nitt 5 méter környékén, jó helyen (többet nem láttam). Lejjebb beverem az első nittet, érzem, hogy alattam nem húsz méter van, folyamatosan a fúrógépre gondolok, jól jönne most! A nitt az utolsó ütésnél megrepeszti a kőzetet, ennek annyi. Elmegy a kedvem mindentől, holnap úgy sincs más program, visszajövünk a géppel. Vissza a táborba.

A többiek kisebb lukakat néztek a másik faluból kiindulva, sajnos eközben egy baleset is történt. Anikóra ráesett egy kő, felsértette az arcbőrét, össze kell varrni. Még szerencse, hogy az egyik terepjárós, fogorvos, szakszerűen ellátta a sebet. Ilyen távoli helyen jobban oda kell figyelni az elsősegély felszerelésre. Újra a S4-es bejáratában vagyunk, a többiek a Tara-kanyon szélére mentek kirándulni. Viszem a fúrógépet, használom rendesen, voki-tokin beszélek a fentiekkel.

Több helyen tisztítom a párkányokat, a kövektől és a fáktól. Gyönyörű kör alakú aknában vagyok, látom végre az alját, remélem elég lesz a kötelem, pont elég. Egy álfenéken állok, nitt már nincsen, a többiekkel nem tudok beszélni. Dobálom a köveket, hát ez bizony 3-4 másodpercet zuhan, és utána még lejtőn megy tovább. Ez a tuti, itt a nagy barlang! Még befúrók egy-két nittet a kikötését, otthagyom ami kell, indulok felfelé. Végre van térerő, na figyeljetek, itt a barlang, a kötelem elfogyott, megyek ki, jöhet két új ember.

Andi és Csóka visszafutnak a táborba még kötélért, a Taknyászok készülődnek a leszálláshoz. Jönnek a Csókáék a kötéllel, de sajnos a Taknyászok is a rossz hírrel. A barlang még ment 40 métert, törmelék az alja és kész. Hát ez ciki, kicsit gyorsan számoltam.

Azért a barlang nagyon szép, nem kell bele overall sem, -80 méterről még lehet látni a bejáratát. Újra jön a térképező duó, dolgoznak rendesen. Este jön az SMS, a többi FTSK lejutott a Berger aljára bivak nélkül, a franciákkal egy barlangtakarító tábor keretében.

Utolsó teljes nap is eljött, a Tara – kanyont még nem láttuk, irány az alja! Meg is találjuk az utat, 900 métert ereszkedünk le, ez még megy, de fel is kell majd jönni. Megérte! Szálkőben nyomul a folyó, 6-7 méteres víz aljára gyönyörűen le lehet látni. 30-40 méterenként siklók iszkolnak be a vízbe, ahogy sétálunk a parton. Majd hülyét kapunk tőlük, iszonyú hosszúak. A víz hihetetlen hideg, de azért végre fürdünk egyet. Nem értjük a többieket, hogy hagyhatták ki ezt a látnivalót. A felfelé úton megszenvedünk, a nap végig kíséri utunkat sajnos. A többiek kiszerelik a zsombolyokat, és kirándulnak egy utolsót.

Másnap indulunk haza, nagy eredmény nélkül. Az időmilliomosok még lemennek a Kotori – öbölben lévő másik magyar táborba, jópáran indulunk haza. Búcsúzúnk a szerbektől, nagyon rendesek voltak velünk. A két nagy zsomboly azért nem volt rossz, megadta a felfedezés élményét a csapatnak (egy kicsit). A Tara-kanyont mindenkinek meg kell nézni, van lehetőség hajóval és egyéb lélekvesztővel végigevezni az egyik legnagyobb kanyonon.