Barlangkutatás 1938, XVI(1) 8.

 

FELSŐTÁRKÁNY VIDÉKÉNEK BARLANGJAI. 3.rész

 

Irták : Kadic Ottokár dr. és Mottl Mária dr.

 

[második rész]

 

A Mészvölgyi Sziklaodu

 

Felsőtárkány község határának egyik legregényesebb része a Mész-völgy. Ez az apátfalvai Bükk vidékéről É-D-i irányban fut le egyenes vonalban egészen a Berva-hegyig, itt kerek kanyarulatban K-re fordul, azután kiszélesedett völgyszakasz alakjában D­DK-re hajlik s Felsőtárkány község DNy-i végén a Tárkányi völgybe torkollik.

Az említett kanyarulat tájékán, ettől jó darabig le- és fölfelé a völgy 1.5 km-nyi hosszában mészkővonulatot tör át s ezért szűk szurdokot alkot. Ebben a szurdokban a helybeli lakósok évtizedek óta mészkövet fejtenek s ezzel számos kisebb üreget tártak.

fel. Ezek közül a szurdok alsó bejáratának bal oldalán három kisebb üreg bizonyos jelentőséggel bír. Ezek: a Mészvölgyi sziklaodu, a bejárat legszélsőbb sziklás részében, mellette a Mészvölgyi kőfülke s e mögött, a szikla tulsó oldalán, a Mészvölgyi kisfülke. Valamivel feljebb, közel a kanyarulathoz, van a. Mészvölgyi átjáró.

 

 

A Mészvölgyi sziklaodut. elsőnek Dancza János Martus Ferenc társaságában kereste fel 1930. évben, azt falmérte és a mérések alapján annak vázlatos térképrajzait elkészítette. A m. kir. Földtani Intézet megbízásából 1933. évben Eger vidékén végzett barlangkutatásaink kapcsán ebben az üregben is próbaásatásokat végeztünk s mivel az eredmény csekély volt, az odu teljes kiásásától eltekintettünk.

Az ásatás 1933. junius l9-től 24-ig tartott. A munkában Hoffmann Sándor és Nagy Imre munkásaim vettek részt.

A Mészvölgyi sziklaodu Felsőtárkány község (Heves m.) határában, a községtől É-Ny-i irányban, a Mész-völgy szurdokszerű szakaszának legelején és annak bal oldalán 4 m rel. magasságban a völgy fölött, vagyis 252 m abs. magaságban fekszik. Az odu környezete sziklás.

Az eredetileg 1 m széles és 0.6 m magas K-felé néző nyílás 3 m hosszú, 1 m széles és 0.6 m magas üregbe vezet. Az üregből DK-i és ÉK-i irányban egy-egy rézsut lefutó és törmelékkel kitöltött hasadék látható. Az üregnek É-i és ÉNy-i részét egészen a menyezetig agyag és mészkőtörmelék töltötte ki.

A sziklaodu elejének kiásatása után az üreg lényegesen nagyobbodott. A kerekded alakú nyílás 1.30 m széles és a sziklás fenékig 3 m magas, feneke éles szögben végződik. A szabálytalan körvonalú üreg szélessége a bejárattól 2 m-nyire beljebb 3.2 m, magassága, a menyezettől a fenékig 2.5 m. A fenék itt is tompa szögben végződik.

Az ásatás tovább nem terjed s mivel az odu teljesen ki van töltve, tulajdonképeni kiterjedése ismeretlen. A menyezet és a kitöltés közötti alacsony, széles résbe még 2 m-nyire be lehet látni. Az is megállapítható, hogy balra, vagyis D-Ny-felé, a talaj emelkedik s 3 m távolságban a menyezetet éri.

 

13. kép.

A Mészvölgy tájképe. Fot. Nagy J. 1933.

 

 

Az ásatás folytán feltárt sziklaodu a következő rétegzárt mutatja:

 

1.  Legalul, az odu fenekére 1 m vastag sárga. homokos agyag, vagy is pataki hordalék rakódott. Szerves maradványok, ebből a rétegből nem kerültek ki, kivéve egy szarvas ujjpercet, mely a jégkori robusztus Cervus elaphus L. fajnak felel még.

2.  A pataklerakódásra következik ugyancsak 1 m vastag barna humusz cserépedény-töredékekkel és a következő récens emlősök csontmaradványaival: Talpa europaea L., Ursus arctos L., Canis lupus L., Vulpes vulpes L., Meles meles L., Felis (silvestris Schreb.). Cricetus cricetus L., Lepus europaeus L: és Cervus elaphus L.

3. A kitöltést 0.50 m vastag fekete humusz takarja., ebből is kevés récens emlőscsont és cserépedény-töredékek kerültek ki. Az odukitöltés vastagsága eszerint 2.50 m.

 

A Mészvölgyi Kőfülke.

 

Amikor 1933-ban az egervidéki barlangok kutatása alkalmával a Mészvölgyi sziklaodut felásattam s ez alkalommal a környező sziklacsoportot tüzetesen átkutattam egy az odu fölötti beöblösödés tűnt fel nekem, amelynek hátsó-alsó részében agyaggal és kőtörmelékkel kitöltött folytatása volt. Ezért a sziklaodu ásatásának befejezése után a kőfülke próbaásatására került a sor.

A kőfülke felerészben való felásatása nem ` járt kellő eredménnyel, ezért annak teljes kiásatására nem került sor. Az ásatás 1933. junius 26-tól 30-ig tartott. Az ásatásban résztvettek: Hoffmann Sándor és Nagy Imre barlangkutató szakmunkások.

A Mészvölgyi kőfülke Felsőtárkány község (Heves vm.) határában, a községtől ÉNy-i irányban, a. Mész-völgy szurdokszerű szakaszának bal oldalán kimagasló sziklacsoportban, 8 m rel. és 260 m abs. magasságban fekszik.

A meredek hegyoldalon fölfelé kapaszkodva 5 m hosszú és ugyanolyan széles területre érünk, amelyet jobbról és balról sziklafal szegélyez. Ezt a térséget középen egy kiálló sziklaorom két részre választja, egy mélyebben fekvő vízszintesre leásott és egy magasabb, érintetlenül maradt fülkeszerű részre.

A tulajdonképeni sziklaeresz alatti fülke hosszúsága csak 4 m. A 2. m-nél az aláhajló sziklarész lecsüng, azután hirtelen befelé hajlik és szabálytalan boltozat alakjában egy 3 m hosszú belső üreget fed le. Ezt az üreget hátsó részéhen egy közbeeső kis kőoszlop összeszűkíti. Emögött az üreg ismét tágasabb lesz, de agyaggal és kőtörmelékkel teljesen ki van töltve. Ugyanebből a szűk üregből D-i irányban szűk kitöltött hasadék fölfelé vezet.

 

 

A próbaásatás alkalmával a fülke alsó részét 1.6 m, a belső üreget 0.6 m mélységre ástuk ki, miáltal a következő rétegeket tártuk fel:

 

1.   Legalul 1 m vastag teljesen meddő barna és sárga, foltos mészkőtörmelékes agyag feküdt.

  1. Az előző rétegre 0.6 m vastagságban szürke humusz telepedett, amely főképpen apró emlősök csontmaradványait rejtette magában. Az itt gyűjtött csontanyag a következő fajoktól ered: Talpa europaea L., Canis Lupus L., Vulpes vulpes L., Martes martes T... Meles meles L., Felis silvestris Schreb., Mustela erminea L., Cricetus cricetus L., Citellus citellus L., Glis glis L., Lepus europaeus Pall., Cervus elaphus L.

3. A lerakódást végül 0.4 m vastag meddő fekete humusz borította.

 

 

15. kép.

A Mészvölgyi sziklaodu bejárata az ásatás után. Fot. Nagy I. 1933.

 

 

A Mészvölgyi kisfülke

 

A Mészvölgyi sziklaodu és kőfülke próbaásatása után az ezek szomszédságában levő kisfülke próbaásatására is sor került, amikor a fülke DK-i kisebb felét fenékig kiástuk. Az ásatás vezetésem alatt 1933. szeptember 5-től 9-ig ment végbe. Az ásatásban résztvettek: Hoffmann Sándor és Nagy Imre barlangkutató szakmunkások.

A kitöltés zöme világosbarna mészkőtörmelékes agyag, amely a fülke hátsó részében 2.5 m vastag, kifelé kivékonyodik s a fülke előtti térvégen eltűnik. Ezt a lerakódást 1 m vastag fekete humusz födi. A világosbarna agyag felső részéből kevés sárgásszínű csont, a humuszból pedig cserépedény-töredékek és récens csontok kerültek ki.

A Mészvölgyi kisfülke Felsőtárkány község (Heves vm.) határában a Mész-völgy szurdokszerű szakaszának elején, a Mész­völgyi sziklaodu és kőfülke mögötti szirtek alján, közvetlenül a völgy talpa és a kocsiút fölött 251 m abs. magasságban DNy-felé nyílik.

A fülke 6 m-re nyúlik a kiugró sziklarészbe, de csak végső szakasza fedett. Az ásatás előtt a szélessége elül 8 m; közepén 6 m és hátsó részében 4 m, magassága a fedett fülke elején 3 m, hátul 1.5 m volt.

Az oldalfalakon látható sekély kiöblösödésekről ítélve, legvalószinűbbnek látszik, hogy a kőfülkét a Mész-völgyben időnként folyó patak vize vájta ki.

A világosbarna agyagból a következő emlősfajok maradványai kerültek a felszínre: Ursus arctos L., Martes martes L., Cricetus cricetus L., Lepus europaeus L. és Cervus elaphus L. A medve-maradványok a récens kárpáti medve nagyságával megegyezők. Ez a s. str. Ursus arctus L. faj így már a tatai musztérientől kezdve máig követhető. E kisebb fajjal egyidőben hazánkban a jégkorszakban egy hatalmas termetű a belsőázsiai kontinentális rasszokra emlékeztető barnamedvefaj is élt. Utóbbi faj maradványai azonban szubfossziIisan mindeddig nem ismeretesek.

 

 

 

Mészvölgyi átjáró

 

A mészvölgyi sziklaüregek kutatása alkalmával, a mészvölgyi sziklaszorost fölfelé kutatva, a völgy baloldalán nyíló átjárót fedeztem fel. A völgy nyílásában levő üregeknek átkutatása után, 1933. évben munkásaimmal az átjáróhoz vonultam s azt egy nap alatt felmértem és tanulmányoztam.

Lerakódás csak az átjáró alsó szakaszában észlelhető, a hegyoldalról és az átjáró felső szakaszából beszorodott humusz és kőtörmelék, amely ennél fogva meddő s így felásatásra alkalmatlan.

A kutatás 1933. évi szeptember hó 3-án történt. A kutatásban résztvettek: Hoffmann Sándor és Nagy Imre barlangkutató szakmunkások.

A Mészvölgyi átjáró Felsőtárkány község (Heves vm.) határában, a Mész-völgy szurdokszerű szakaszának közepén, annak északi hajlásában baloldalt, 10 m rel. és 293 m abs. magasságban nyílik.

Az 5 m széles és 4 m magas nyíláshoz meredek hegyoldalon kell felmászni. Az átlag 4 m széles és ugyanolyan magas, meredeken felnyúló járat 8. m-e után elágazik. Baloldalt alacsony, keskeny Rókalyuk 4 m hosszában fölfelé vezet s a végén a. jobboldali járatba torkollik. A 8. m-nél a járat DK-re fordul. A 10. m-nél 1 m magas mészkőpadkával a fenék magasabbra emelkedik s  innen a mészkőfenék még meredekebben fölfelé hajlik. Ez a 7 m hosszú, 2 m széles és 3 m magas szakasz a sziklás hegyoldalon mint ovális lyuk végződik.

 

 

 

A Tibahegyi sziklaodu

 

A Tibahegyi szilkaodut Mottl Mária dr. 1933. évi julius 3-tól 8-ig ásatta ki. Az ásatás főleg a sziklaodu előtti térségen folyt, ahol 6 m hosszú próbagödröt ástak ki. A munkában résztvettek: Hajdú Imre és Fazekas László barlangkutató szakmunkások.

A Tibahegyi sziklaodu Felnémet község (Heves vm.) határában, közvetlenül a Tiba-hegy (549 m) teteje alatt és attól ÉK­re fekszik. A K-re néző 2 m széles és ugyanolyan magas nyílás előtt lapos domb emelkedik. Erről lefelé bújva, kisebb üregbe, a Külső üregbe jutunk, amely D-re Fülké-vel bővül ki. Innen szűk kapun át a Belső üregbe mászunk, amely ÉÉNy-i irányban fölfelé hajlik. A sziklaodu teljes hosszússága 8 m, a Belső üreg legnagyobb szélessége 3 m, átlagos magassága 1.5 m.

A sziklaodu előtti domb legalján sárga agyag rakódott le föléje 0.7 m vastag vöröses-barna humusz ülepedett s mindezt 0.3 m vastag fekete humusz borítja. A két humuszrétegből kevés récens csontmaradvány került ki.

 

 

Az Arnóckői sziklaodu

 

Az Arnóckői sziklaodut először Dancza János kereste fel 1931 évben, azt felmérte és megrajzolta alaprajzát és szelvényeit. Ezen kívül az odu közepén próbaásatást végzett. A próbaásatás eredménye nehány csont és cserépedény-töredék volt. A m. kir. Földtani Intézet 1933. évi, Eger vidéki barlangkutatásai alkalmával a szóban levő sziklaodu kutatására is sor került. Az üreget Mottl Mária dr. 1933. julius 10-től 31-ig Hajdú Imre és Fazekas László barlangkutató szakmunkásokkal ásatta fel.

 

 

Az Arnóckői sziklaodu Felsőtárkány község (Heves vm. ) határában, a Várhegy Ny-i oldalán, 545 m abs. magasságban erő sen mállott mészkőben fejlődött. A DK-re. néző 3.5 m széles és 1.m magas, félköralakú nyílás közel 2 m magas, 6.5 m széles és 4 m mély üregbe vezet, amelynek falain több eróziós beöblösödést és korróziós bemélyedést látunk. Az üreg falai erősen mállottak és részben mohával bevontak, míg a bejáratban finom mészrózsák fejlődtek. Az odu tetejét ferdén fekvő, keskeny kürtő töri át, amely a sziklacsoport tetejére nyílik. Közel a fenekéhez kicsi járat ágazik ki, mely 70 cm-nyi távolságban kiöblösödik és kőtörmelékkel kitöltött.

 

Az Arnóckői sziklaodú előterét és üregét 1 m vastag lerakódás töltötte ki, amely alulról fölfelé a következő rétegekből állott:

 

1.  A fülke aljára 20 cm-nyi vastagságú tufás mészkőmálladék ülepedett, amely teljesen meddő volt.

  1. A tufás málladékra 50 cm-nyi világos-barna mészkőtörmelékes agyag következik, amelyből a következő szubfosszilis emlősök csontmaradványai kerültek felszínre: Meles meles L., Mustela nivalis L., Microtus agrestis L., M. ratticeps Keys. Blas, Evotomys glareolus Schreb.. Arvicola terrestris L., Glis glis L., Cricetus cricetus L., és Talpa, europaea L. A rágcsálók közül érdekes .a patkányfejű pocok jelenléte, mivel Lovassy S. szerint ez a faj hazánkban jelenleg csak a Csallóközből ismert. Ez a réteg az Előtér felé kivékonyodik.

3.  Az előző rétegeket 30 cm vastag fekete humusz fedi, amelyben cserépedény-törédéket, kevés emlős- és madár-csontot, az üreg jobb sarkában ezen felül még mikrofaunát is találtak.

 

 

19. kép.

A Tibahegyi sziklaodu bejárata. Fot. Hajdú 1. 1933:

 

 

Az Arnóckői barlang

 

Az Arnóckői sziklaodu tőszomszédságában több szillába mélyedő kőfülke látható. Ezek közül az egyiket MottL Mária dr. megásatta s ekkor vékony humusztakaró alatt világos-barna agyagot tárt fel, amely jégkori állatok csontmaradványait tartalmazta s így a továbbásatás fontosnak bizonyult.

Több lehullott kőtömzs felrobbantása után kiderült, hogy beszakadt barlanggal van dolgunk, amelynek egyik oldalfala és a tetőnek egy kis része, éppen ott, ahol a próbaásatás történt, épségben maradt, a többi rész beszakadt s a lehullott kőtömzsök a bejáratban halomra torlódtak. A beszakadás okát az erősen mállott és összevissza repedezett mészkőben kell keresnünk, a közvetlen ok pedig valószínűleg földrengés lehetett, amely Eger vidékén gyakori.

A barlang baloldalánák .hátsó része már fedett, szépen erodált és korrodált üreg, amelyet jobbról lezökkent sziklarészek rekesztenek el. Innen kis folyósó a sziklacsoport oldalába nyílik.

A barlang középső részének feltárása jóval kevesebb csontot eredményezett, s az a kevés, ami napfényre került, mikrofauna volt. Az eddig kiásott részek után a harmadik kis üreg felásatását, főleg abból a szempontból kezdtük meg, hogy megállapítsuk, vajjon a barlangnak feltárt részével összefügg-e. E kis üreg felületét sok laza kőtörmelék fedte, ennek eltakaritása. után, szabaddá lett az elsődleges humusztakaró, amelynek vastagsága itt 0.8 m volt. Ebből több neolit cserépedény-töredék és récens csont került ki. Lefelé a kis üreg bővült s valószínű, hogy a barlang szakaszával: egy teljesen kitöltött részét alkotja.

 

Földtani viszonyok.

 

Az Arnóckői barlang Felsőtárkány község (Heves vm.) határában, a Várhegy Ny-i oldalán, az Arnóckői sziklaodu tőszomszédságában 542 m abs. magasságban nyílik. Az egykori barlang bejárata teljesen beomlott, a lehullott kőtömzsök a bejárást teljesen elzárták, úgy hogy a barlangból tulajdonképpen semmisem látszik. A barlangnak még épségben maradt részeit csak akkor fogjuk megismerni, ha azt teljes egészében kiástuk.

Az útban fekvő nagy kőtömzsök miatt az ásatás ebben a barlangban nem lehetett rendszeres. Meg kellett elégedni azzal, hogy az egyes kőtömzsök szétrobbantásával felszabadult helyeket rétegek szerint úgy kiássuk, ahogy azt lehetett. A sziklafeneket 4 m rriélységben értük el. Az eddig végzett ásatás a barlangkitöltés következő rétegeit tárta fel:

1.  A kitörés zömét sárga, tufás, mészkőtörmelékes agyag alkotja.

2. Az előző rétegre világosbarna niészkőtörmelékes barlangi agyag ülepedett, amely elég gazdag jégkori fauna csontmaradványait rejtette magában.

3. A pleisztocén lerakódást végül fekete humusz földte. Utóbbi elsődleges és másodlagos települést mutat; az előbbi kb. 1 m vastagságban borítja a pleisztocén agyagot, az utóbbi a barlang beszakadása után a kőtömzsök közé szóródott.

A barlang hátsó részében a fent ismertetett rétegsor némileg változik, amennyiben a humusztakaró alatt először vöröses-barna, laza agyag mutatkozik. Ez a lerakódás nagyjában egy szintben van az elülső szakasz világosbarna agyagával, attól csupán mésztufapad választja el, s valószínűleg annál fiatalabb képződmény. A tufapad kirobbantása után világossá vált, hogy a mésztufa a pleisztocénben képződött és a világosbarna agyagot a vörösesbarnától elválasztja.

Ugyanitt a humusz is kissé más, amennyiben lefelé világossárga agyaggá változik. Ebből kb. 1 m-nyi mélységben 3 emberi metszőfog és egy combcsont került elő. Ezeken kívül ebben a rétegben még tűzhely- ill. faszén-nyomnokra akadtak.

 

 

21. kép.

Az Arnóckői sziklaodu belseje. Fot. Hajdú 1. 1933.

 

 

Őslénytani eredmények.

 

A pleisztocénkorú világosbarna barlangi agyag és az elsődleges fekete humusz elég gazdag faunát tartalmazott, ezeket következőkben külön-külön tárgyaljuk.

 

Az elsődleges fekete humusz faunája.

 

Az elsődleges fekete humusztakaróból a következő emlősök csontmaradványai kerültek a felszínre: Vadonélők: Erinaceus (roumanicus Barr. Ham.), Talpa europaea L., Ursus arctos L., Vulpes vulpes L:, Martes martes L:, Lutreola? Putorius? Mustela nivalis L., Meles meles L., Felis silvestris Schreb., Lepus europaeus Pall., Cervus elaphus L., Capreolus, capreotus L., Cricetus cricetus L., Citellus citellus L., Glis glis L., Háziállatok: Canis familiaris L., Sus domesticus Gray., Bos taurus L. és Equus caballus L..

A borznak, nyúlnak és hörcsögnek csontjai tömegesen kerültek elő. A róka-állkapcsok moláris-hosszúsága: 60 mm, a M1-é: 14.5-15 mm. Ezek az értékek teljesen egyeznek azokkal (14.5-16.5 mm), amelyeket Kormos T. hazai récens mandibulákon eszközölt mérésekből nyert. Nagyon fontosak a barnamedve leletek is, mert barIangi humuszaink .kronológiai tagolásánál a farkas és ibex-maradványokkal együtt még korhatározó értékűek lesznek.

Rendkívül érdekes az a görénykoponya, amely a humuszból való, mert P2-je mindkét oldalon 2 gyökerű. A koponyát valamilyen rágcsáló erősen lerágta úgy, hogy éppen a fontos részek hiányoznak: az orrnyílás alakja, a homlokcsont és a járomív szélessége. Az arcorr széles, alacsony és meglehetősen zömök, a P3 nem nagyon ferde helyzetű és a fogak a koponya zömökségéhez képest gyengébben fejlettek. A P4 külső peremvonala azonban eléggé konkáv lefutású ,ami Putorius putorius-bélyeg. Az M1 sajnos hiányzik alveolusaiból ítélve azonban gyengébb fejlettségű lehetett, mint a közönséges görényen. Az orrcsontok alakja nem vehető ki, viszont az agykoponya nem befűződött. Nagy kár, hogy a koponya annyira hiányos, mert így nem dönthető e1, vajjon egy 2 gyökerű P2-jű szélsőséges P. putorius variánsról, vagy pedig a nyérc egy neolitkorú példányáról van szó. Amióta, a Büdöspest javaglaciálisából a közönséges görényt (mindkét oldalon 1 gyökerű, P2-vel) Kretzói M. kimutatta, azóta tudjnk, hogy a Mustela (Lutreola) robustával

 

 

[Folyt. köv.]