Cholnoky Jen‹: gen, f”ld”n - F”ldrajzi rtekez‚sek

 

Az Aggteleki Baradla-cseppk‹barlang t”rt‚nete.

 

 

L tt tok-e m r az aquincumi romokat? Azok a romok olyan ‚pletek maradv nyai, amelyeket k”rlbell 1500-1600 esztend‹vel ezel‹tt ‚p¡tettek. Amikor azok k‚szltek, akkor m r az Aggteleki-cseppk‹barlang k”rlbell ‚ppen olyan volt, mint ma, tal n csak a cseppk”vek voltak benne' egy kicsit kisebbek. 1500 esztend‹ a barlang t”rt‚net‚ben eg‚szen jelent‚ktelen, r”vid id‹szak!

Csak egy kis sz m¡t st pr¢b ljunk megejteni. Csak ‚ppen, hogy fogalmunk legyen a barlang k‚pz‹d‚s‚hez szks‚ges id‹tartam hossz£s g r¢l. Tudja mindenki, hogy az a mennyezetr‹l lefgg‹ cseppk‹, az £gynevezett sztalaktit £gy k‚pz‹d”tt, hogy azon a helyen a barlang mennyezet‚r‹l v¡z csepeg le s minden kis csepp par nyi kis m‚szk‹k‚rget hagy h tra. Mondjuk, hogy minden cseppb‹l egyezredr‚sz milligramm, vagy egy grammnak egy milliomod r‚sze csap¢dik ki. Ez m r tekint‚lyes mennyis‚g, bizonyosan t”bb, mint a val¢s g.

Tegyk fel, hogy minden percben k‚t csepp hullik le, teh t minden 30 m sodpercben egy. Mivel egy esztend‹ben 31.536,000 m sodperc van, teh t egy esztend‹ben 1.051,000 csepp hullik le, mondjuk, kereksz mban, hogy ‚ppen egy milli¢. Minden csepp egy milliomodr‚sz gramm m‚szk”vet rak le (feltev‚snk szerint), teh t egy ‚vben ‚ppen egy gramm m‚szk‹ csap¢dik ki. Ez a mennyis‚g ezer ‚v alatt egy kilo grammot tesz ki. Kisebb fajta cseppk‹nek lehet ekkora s£lya. Olvas¢im k”zl a jobb sz m¡t¢k k”nnyen ki tudn k sz m¡tani, hogy milyen hossz£ volna az a cseppk‹, amelyik szab lyos k£palak£, hossza t¡zszer akkora, mint alap s¡kj nak  tm‚r‹je, s£lya egy kilogrammos a m‚szk‹ faj s£lya 2'8. (El rulom, hogy a hossza 5'14 decim‚ter). Bizony ez kicsiny kis cseppk‹! Ezer ‚v alatt teh t csak egy f‚l m‚ter hossz£ cseppk‹ keletkezik. De lehet, hogy fel tev‚seink eg‚szen rosszak ‚s m r 100 ‚v alatt keletkezik ekkora cseppk‹, teh t egy kilogramm s£ly£, ezer ‚v alatt teh t 10 kg! De vannak  m az Aggteleki-barlangban olyan cseppk”vek is, kl”n”sen a sztalagmitok, vagyis a barlang fenek‚n gyertya m¢dj ra  ll¢ cseppk”vek, amelyeknek s£lya t”bb tonn t, teh t t”bb ezer kilogrammot tesz ki! Fel tev‚snk szerint az ilyennek k‚pz‹d‚s‚hez t”bb sz zezer esztend‹ kell!

s ezek m‚g csak a cseppk”vek! De a cseppk”vekn‚l mindenesetre el‹bb kellett mag nak az regnek keletkeznie, mert hisz barlangreg n‚lkl cseppk”vek sem keletkezhettek, A barlangreget meg a v¡z olyan m¢don v jta, hogy majdnem azt mondhatn¢k, molekul nkint hordta ki a barlang anyag t, Itt m‚g csak megk”zel¡t‹ sz m¡t sokat sem v‚gezhetnk, mert hisz nem tudjuk, hogy mennyi v¡z folyt keresztl a barlangon, mennyi t”rmel‚ket hordott mag val a keresztlfoly¢ v¡z, milyen volt a v¡z old¢k‚pess‚ge, milyen gyorsan folyt s voltak-e hirtelen  rad sai? Mert ezt mind tudnunk kellene, hogy csak n‚mileg is megk”zel¡t‹ sz m¡t st v‚gezznk. Annyi azonban bizonyos, hogy a barlang kiv j s hoz sokkal t”bb id‹ kellett, mint a ma ott lev‹ cseppk”vek k‚sz¡t‚s‚hez szks‚ges id‹. A barlang teh t mindenesetre t”bb sz zezer ‚ves, lehet, hogy egy milli¢ ‚ves kis fiatalember! Mert viszont a barlang meg mag hoz a hegyhez k‚pest, amelyben rejlik, igen fiatal k‚pz‹dm‚ny, geol¢giai ‚rtelemben v‚ve!

Mivelhogy az Aggteleki-barlang vize J¢svaf‹n‚l, a B¢dva v”lgy‚nek egyik mell‚kv”lgy‚ben j”n el‹, feltehetjk, hogy akkor, amikor a barlangon v‚gigfolyt m‚g a patak, akkor ny¡l sa a v”lgy £gynevezett v rosi terrasz nak szintj‚ben volt, Err‹l nem sokat tudunk ugyan, de m s egyebet nem igen lehet gondolni. A barlang teh t az alatt az id‹ alatt k‚pz‹d”tt, mialatt a magyarorsz gi patakok ‚s foly¢k a v rosi terraszok szintj‚ben folytak.

Ezt egy kicsit neh‚z annak meg‚rteni, aki nem tudja mi az a terrasz. Emmiatt ide kell rajzolnom ezt a h rom kis rajzot egym s al  (L. 117. old.), Az els‹., legfels‹ rajz a mai barlang vid‚k‚nek egy r‚szletet mutatja, £gy, mintha dombormû volna. L tjuk a nagy m‚szk‹t”meget, a mai Szilicei-plat¢t abb¢l az id‹b‹l, amikor m‚g k”rnyezet‚b‹l alig emelkedett ki, a puha, vizet  t nem ereszt‹ harmadkori r‚tegek majdnem olyan magasan bor¡tottak be mindent a m‚szk‹t”meg k”rl, mint amilyen magas a m‚szk‹ felsz¡ne. A J¢sva-patak azonban m r belev g¢dott a t‚rsz¡nbe, els‹ v”lgy‚vel (1) s azt hatalmasan kisz‚les¡tve, kanyarogva folyt a B¢dva-v”lgye fel‚.

A II. k‚pen l tjuk, hogy a J¢sva-v”lgye £jra belev g¢dott a hegybe, II. v”lgyet k‚sz¡tett az 1-be. Az els‹ v”lgy hajdani fenek‚nek darabjai m‚g megvannak, ezeket nevezzk fellegv ri terraszoknak, mert minden hegyvid‚ki foly¢nk v”lgy‚ben megtal ljuk ezeknek a terraszoknak (hajdani v”lgys¡koknak) maradv nyait s ezekre szokt k ‚p¡teni a v rakat (pl. a budai V r), kolostorokat (pl. a kiscelli kolostor Ujlak f”l”tt), templomokat stb.

A II. rajzon azt is l tjuk, hogy a J¢sva-patak £jra kisz‚les¡tette II. v”lgy‚t is, sz‚lesen kanyarog rajta s beteregeti kaviccsal. Azt is l tjuk, hogy a hegys‚gen  t. barlang k‚pz‹d”tt s a barlang a J¢sva II. v”lgy‚nek szintj‚ben ny¡lik. Aggtelekn‚l a harmadkori r‚tegekbe m‚ly v”lgy v g¢dott s a v”lgy vize eltûnik a m‚szk‹ egyik bujtat¢jaban (ponorj ban) s ¡gy jut bele a barlangba. Bizonyosan t”bb ilyen bujtat¢ vagy v¡znyel‹ is t pl lja a barlangot, de nem ismerjk m‚g mindegyiknek a ny¡l s t. Soknak kellett lennie, mert nagy patak moshatott csak ki ilyen nagy barlangot.

A harmadik rajz a mai  llapotot mutatja, term‚szetesen igen er‹sen egyszerûs¡tve. A J¢sva a II. v”lgy fenek‚be £jra belev g¢dott s a II. v”lgy r‚gi v”lgys¡kj nak darabjai sz‚les terraszok alakj ban maradtak meg. Ezek avaros terraszok.

Mivel a J¢sva v”lgy‚nek feneke m‚lyebben van, mint a barlang hajdani, ma m‚g ismeretlen ny¡l sa, az‚rt a v¡z a barlang fenek‚n eltûnik a m‚szk‹ r‚seiben s forr sok alakj ban j‹ el‹ a J¢sva mai v”lgys¡kj nak sz‚l‚n. Ögy a barlang legnagyobb r‚sze sz razon maradt. Megapadt a v¡z is, ami a barlangba jutott, mert a szomsz‚dos v”lgyek sokkal gyorsabban v g¢dtak be, mint ahogy a m‚szk‹ben barlang fejl‹dhetik.

 

 

A barlang hajdani ny¡l sa a J¢sva v”lgy‚ben bizonyosan el van torlaszolva mindenf‚le omlad‚kkal, k‹t”rmel‚k kel. Az ilyen t”rmel‚ket a barlang apad¢ vize m‚sztuf val szokta ”sszeragasztani s lesz bel‹le az £gynevezett karsztbreccsa. Ezen azt n sûrû n”v‚nyzet, erd‹ k‚pz‹dik s teljesen elrejti a ny¡l st. S‹t val¢sz¡nû, hogy ezt a hajdani ny¡l st m‚g a l‹sz is seg¡tett eltakarni.

Annyi bizonyos teh t, hogy barlang a v rosi terraszok szintj‚ben fejl‹d”tt ki, teh t akkor, amikor a J¢sva II. v”lgy‚ben folyt, tal n 20-25 m‚terrel magasabban, mint ma.

Azt pedig tudjuk, hogy ez az id‹ az £gynevezett pleisztoc‚n korszakban volt, m‚gpedig a k‚t j‚gkorszak k”z”tt fel ismert melegebb, £gynevezett interglaci lis id‹ben. Ekkor kellett teh t a barlangnak kialakulnia. Rettenetes hossz£ id‹szak lehetett az, hisz a barlang kifejl‹d‚s‚hez t”bb sz z ezer esztend‹re volt szks‚gnk.

Amikor a barlang fejl‹d”tt, akkor m r itt j rt az ember haz nk terlet‚n is. Ez az ember m‚g nem volt eg‚szen olyan, mint a mai ember. Megtal ltak n‚h ny kopony t ebb‹l az id‹b‹l s azokon l tni lehet, hogy p‚ld ul a kidudorod¢ szem”ld”kcsont az orr f”l”tt is  th£z¢dik. Ilyen fajta ember ma nem ‚l a F”ld”n. Az ausztr liai n‚ger kopony ja hasonl¡t legjobban hozz , de m r annak sincs  tmen‹ szem”ld”kcsont dudorod sa. Ennek az ‹sembernek az als¢  llkapcs n, ell nem volt olyan kiugr sa, mint a mi kopony inkon, teh t cs£ny n visszacsap¢dott az  lla, nem volt olyan sz‚p, g”mb”lyûen kidudorod¢  lla, mit a ma ‚l‹, csinos arc£ embereknek. Val¢sz¡nûleg z”m”kebb, v llasabb, hosszabb kar£ volt, mint a mai ember s test‚t alighanem sûrû sz‹r f”dte, mint a majom‚t. De ebb‹l nem k”vetkezik, hogy a majomt¢l sz rmazott volna, hanem annak csak nagyon, de nagyon t voli rokona.

Ennek az ‹sembernek m‚g nagyon kezdetleges k‹szer sz mai voltak, de a tzet m r ismerte, ez‚rt ember volt ez, teljesen ember, b r tal n durv bb,  llatiasabb, mint a mai. Mûvelts‚g‚t a P rizs mellett lev‹ Chelles helys‚gn‚l tal lt, gazdag lel‹hely ut n chelles-i kult£r nak nevezzk (mondd: selli kult£ra).

Amikor ez az ‹sember ott j rt, tal n a barlang vid‚k‚n is, akkor m‚g a barlang nem volt lakhat¢. Er‹s patak folyt rajta keresztl, s bej ratai sem lehettek olyanok, hogy az ember belemer‚szkedhetett volna. Hiszen a barlang fenek‚n tombolva z£gott a b‹vizû patak  rad sai elsodorhatt k volna azokat, akik a barlangba telepedtek.

Csak amikor a m sodik j‚gkorszakban a J¢sva-v”lgye m‚lyebbre v g¢dott s a barlang patakja er‹sen meggyenglt, akkor v jt lakhat¢v  a barlang, de ebb‹l az id‹b‹l sem tal lunk benne emberi nyomokat. Csak sokkal k‚s‹bben, amikor m r a barlang £gysz¢lv n teljesen fel”lt”tte mai alakj t, akkor telepedett bele az ember az aggteleki ny¡l sba. Eszk”zeit ott megtal lt k.

Ami¢ta a barlang teljesen kifejl‹d”tt, teh t a m sodik j‚gkorszakban, (Mi Magyarorsz gon mindig csak k‚t j‚gkorszakr¢l besz‚lnk. Az Alpokban n‚gyet szoktak k‚pzelni. Az ‹ v‚lem‚nyk szerint az ember az utols¢ j‚gkorszak el‹tt, a Riss- Wrm interglaci lis korban jelent meg.) az¢ta csak cseppk”vek k‚pz‹dnek benne. Azel‹tt gyakran megt”rt‚nt, hogy a barlang patak annyira kisz‚lesb¡tette a barlangot, hogy mennyezet‚nek egy-egy hatalmas darabja beomlott. Ezt az omlad‚kot azt n a v¡z vagy elhordta, vagy megkerlte, de "valamik‚ppen £jra utat t”rt mag nak a t”rmel‚ken  t, vagy alatta, vagy mellette.

Ma m r ilyen oml s nem igen t”rt‚nik. A barlang regei nem t gulnak, teh t az egyens£lyos  llapotnak £jabb megh bor¡t sa nem igen lehets‚ges. Ma az omlad‚kot vagy a kimosott szikl kat, oldalfalat ‚s mennyezetet egyar nt ellepi a m‚szk‚rgez‚s, az £gynevezett barlangi travertino.

A barlang f”l”tt a m‚szk‹ ”sszevissza van repedezve, a reped‚sek megtelnek v¡zzel s a v¡z a barlang mennyezet‚n  t becs”p”g a barlangregbe, egy r‚sze ott tal n elp rolog, ha a barlangban l‚gvonat van, de legnagyobb r‚sze a barlang fenek‚n £jra eltûnik.

Csak egy kev‚s m‚szk‹-anyagot, n‚h nyezredr‚sz milligrammot hagy h tra minden csepp. Mert a m‚szk‹-anyag a v¡zcseppb‹l nemcsak az‚rt csap¢dik ki, mert a v¡z egy r‚sze elp rolog, hanem az‚rt is, mert a v¡zb‹l kiszabadul a sz‚ndioxida vagy sz‚nsavg z s akkor a v¡z nem tud annyi meszet oldva tartam, mint eddig. Kl”n”sen k‚t esetben szabadul ki bel‹le sz‚ndioxida. El‹sz”r is akkor, amikor a v¡zcsepp fgg a mennyezeten. Ebben az esetben nem tartja fenn a cseppet m s, mint a felleti feszlts‚g, teh t a csepp teljesen megszabadul ”ns£ly nak nyom sa al¢l, kl”n”sen abban a pillanatban, amikor ‚ppen lecs”ppenik. Mert a v¡z ann l t”bb sz‚nsavg zt tud elnyelve tartani, min‚l nagyobb nyom s alatt  ll. A sz¢davizes palackban nem gy”ngy”zik a sz‚ndioxida, mindaddig, am¡g egy keveset ki nem eresztnk bel‹le. Amint kieresztnk egy kev‚s vizet, azonnal kisebb lesz a palackban ‚s a v¡z belsej‚ben a nyom s s r”gt”n tem‚rdek sz‚ndioxida szabadul ki s gy”ngy”zve pezseg a palackban is, meg a poh rban is.

A lecseppen‹ v¡zcseppben a v¡z saj t s£ly nak nyom sa megszûnik. Sz‚nsavg z szabadul ki bel‹le s a csepp hely‚n kev‚s m‚szk‹-csapad‚k, barlangi travertino marad h tra.

A m sodik eset akkor k”vetkezik be, amikor a v¡zcsepp a barlang fenek‚re cseppenve, ott sz‚tsz¢r¢dik, vagy legal bb is sz‚tterl. àri si m¢don megn‹l a fellete, teh t sokkal t”bb alkalma lesz a sz‚nsavg z-molekul knak a v¡z belsej‚b‹l elt vozni, mint eddig volt. Ott teh t megint m‚sz csap¢dik ki. Eleinte sz‚les terleten, mert a csepp magasr¢l esett s nagyon szertesz¢r¢dott. K‚s‹bb, amikor m r a travertino a barlang fenek‚n j¢l megvastagodott, akkor a csepp valamivel kisebb magass gb¢l esik, kl”n”sen, ha a mennyezetr‹l kezd a cseppk‹ lefel‚ ny£lni. Most m r a csepp kisebb v‚gsebess‚ggel ‚rkezik a barlang fenek‚re, teh t nem sz¢r¢dik annyira sz‚t, hanem kisebb terletet borogat be travertin¢j val. Lassankint oszlopszerûen f”lemelkedik, f”l‚pl a sztalagmit, fenn mindig keskenyebb ‚s keskenyebb lesz, v‚gl rendesen eg‚szen v‚kony heggyel k”zeledik a sztalaktit leny£l¢ hegy‚hez s azt n ”ssze‚rnek s a mennyezett‹l a fen‚kig leny£l¢, oszlopszerû k‚pz‹dm‚ny lesz bel‹le.

De mennyi v ltozatoss g lehets‚ges! A lecseppen‹ csepp lecsurog a sztalagmit oldal n s azt f‚lig odatapadt, sztalaktitszerû k‚pz‹dm‚nyekkel d¡sz¡ti. V ltozhat a becsepeg‹ v¡z mennyis‚ge, m‚sztartalma, sz‚nsavg ztartalma stb., stb. Esszerint mindig m s ‚s m s form k keletkezhetnek, v‚gtelen v ltozatoss ggal.

 

 

42. k‚p Aggteleki Baradla-barlang. A tizenh rom v‚rtan£ terme. A k”z‚pt‚ren a led‹lt kolosszus.

 

Megesik az is, hogy a sztalagmit valami r‚gi t”rmel‚k halmazra ‚plt fel. A t”rmel‚khalmaz egyes darabjai k”zt regek vannak, egyik darab ‚l‚vel vagy hegyes sark val t maszkodik a m sikra. Mondjuk, hogy ezt a darabot terheli meg mindig jobban ‚s jobban a n”veked‹ sztalagmit. vezredek mult n olyan nagy lesz a terhel‚s, hogy a sark val t maszkod¢ k‹ sarka ezt a nyom st nem b¡rja ki, ”sszez£z¢dik s a k‹ nagyot z”kkenik lefel‚, cs£szik egy keveset oldalt, esetleg el is ferdl. A sztalagmit kimozdul fgg‹leges  ll s b¢l. Az Aggteleki-barlangban van egy ilyen, hatalmas nagy, ferd‚n  ll¢ sztalagmit, val¢s gos vil gcsod ja. Mert ferdes‚ge mellett is szil rdan  ll s ¢ri si t”mege f‚lelmetesen vesz‚lyes egyens£lyi helyzetben mered a szomsz‚ds ga f”l‚.

De van olyan sztalagmit is, amelyik teljesen elvesztette az egyens£lyt s eld‹lt. Ott fekszik a hatalmas kolosszus, elterlve a t”rmel‚ken. A led‹lt oszlop tetej‚n £j sztalagmit k‚pz‹d”tt, term‚szetesen ugyanazon a helyen, ahol a led‹lt kolosszus k‚pz‹d”tt hajdan ban. De lehet, hogy m s helyen, ‚ppen az oszlop derek n is  ll m r £j sztalagmit. Ilyen csod latos k‚pz‹dm‚nyek is vannak az Aggteleki-barlangban!

Amikor a cseppk”vek zavartalanul kezdtek k‚pz‹dni, akkor jelent meg el‹sz”r az ember a barlang k”rny‚k‚n.

El volt z r¢dva minden ny¡l sa, csak n‚h ny borzalmas v¡znyel‹ t tong a napvil gon. Az ‹sember az ilyent messze elkerlte, hisz f‚lnie kellett mindent‹l, nem tudhatta, mi lakik benne. Tal n a pokol ny¡l sa!

A barlang belsej‚ben messze, messze benn ott, ahol ma a 13 v‚rtan£r¢l elnevezett, ¢ri si cseppk‹-k‚pz‹dm‚nyek  llnak, teljes s”t‚ts‚g ‚s teljes csend volt. Nem hallatszik oda le a klvil g semmi zaja, sem a sz‚l z£g sa, sem az es‹ csapkod sa, m‚g a mennyd”rg‚s sem! A n‚ma k‹kolosszusok hi ba hallgat¢ztak, teljes cs”nd honolt az regben.

S ebben a cs”ndben ‚s s”t‚ts‚gben, ebben a s¡ri n‚mas gban is meg-megpendl a lecseppen‹ v¡z, szab lyos id‹k”z”kben. Mintha az ”r”kk‚val¢s g ¢r ja ketyegne, lass£, vontatott kopog ssal. Izenet a klvil gb¢l! A Napsug r izenete ! A Napsug r emelte fel a tengerb‹l a vizet, a Napsug r ind¡totta a szelet, amelyik a nedves leveg‹t a kontinensre hozta, a Napsug r emelte fel a leveg‹t, hogy kicsap¢dik bel‹le a p ra, s a lecseppen‹ es‹csepp a Napsug r kis vit‚ze, amelyet elkld”tt hegyet puszt¡tani, az Alvil g ‚p¡tm‚nyeit lerombolni. Az egyik kis katona behatolt a m‚szk‹ s”t‚t regeibe s ott v‚gzi munk j t. Elragadott m‚szanyag nak egy r‚sz‚vel d¡szes cs”ppk”vet k‚sz¡t a s¡ri cs”nd ‚s s”t‚ts‚g szomor£ birodalm ban, m sik r‚sz‚t tovaviszi m‚lyebb regekbe s majd kacagva, ujjongva t”r el‹ a barlangi forr sban, dv”z”lve ur t, kld‹j‚t ‚s parancsol¢j t, a minden hat¢ Napsugarat!

Odalenn a komor oszlopok hallgat¢znak. A cseppek n‚ha sûrûbben, n‚ha gy‚rebben pendlnek, aszerint, hogy volt-e es‹ odaknn vagy nem.

Semmif‚le m s zaj nem hatol ide le! vezredek m£lnak s a n‚mas g, a s”t‚ts‚g teljesen zavartalan. Odaknn az ‹sb”l‚ny bik ja b‹g, vagy a mammut hallatja cs£nya, trombit l¢ hangj t, tal n nagy ragadoz¢ madarak is k rognak, vagy a sûrû boz¢tban sz¡vszakadva ‚nekel a szerelmes kis ‚nekes mad r. A tizenh rom k‹kolosszus odalenn nem hall bel‹le semmit.

Azt n megjelenik a barlang vid‚k‚n a legkegyetlenebb, legv‚rengz‹bb fenevad, az ember! K‹szersz m van a kez‚ben, s‹t tzet is tud gy£jtani. Milyen sz”rnyû fegyver az ember kez‚ben a tûz! Felgy£jtja vele az erd‹t s milli¢ ‚s milli¢ ‚l‹l‚nyt puszt¡t el borzalmas tûzhal llal. Ebb‹l sem hall semmit az a tizenh rom odalenn.

 

 

43. k‚p Aggteleki Baradla barlang. A <Tarpataki v¡zes‚sek>. Sztalaktitokkal d¡sz¡tett sztalagmitok

 

De egyszer csak futva menekl a gy”ng‚bb µbel az er‹sebb K in el‹l! Irigys‚g, f‚lt‚kenys‚g, gyûl”let t”lti meg gonosz sz¡v‚t. Ilyen gonosz indulata  llatnak nincs! Ut¢l ‚ri a szeg‚nyt s durva k‹fejsz‚j‚vel sz‚tz£zza a kopony j t.

Testv‚rgyilkoss g, ‚gbeki lt¢ bûn! A megsebzett utols¢, vel‹tr z¢ sikolt sa ‚gbe ki lt, de le hallik az Alvil gba is.

Ezt meghallja az a tizenh rom. Az els‹ hang! Oh, hogy ”sszeborzadnak! Csoda, hogy be nem omlik a mennyezet!

Tal n akkor d‹lt ki az a kolosszus, amelyik ott hever a 13 mellett.

Hossz£, hossz£ ‚vezredek m£lnak s csak a Napsug r kis katon i, a cseppek hullanak v‚ghetetlen egyformas gban. Tal n csak az‚rt, hogy hallani lehessen a csendet. Egyszer csak olyan emberek j rnak a barlang t j n, akiknek nem k‹, hanem bronzfegyvere van. Ezek m r h bor£skodnak, tal n ‚ppen a barlang f”l”tt folyik a v‚res tk”zet.

Csattognak a bronz kardok a bronz pajzsokon, sisakokon, hal lord¡t s, diadalv”lt‚s t”lti meg a v”lgyet. Nem hallani bel‹le semmit, az ezred‚ves cs”nd hon ba nem hatol le a harci zaj. Az tk”zet m£lt n a megvert sereg egy kis t”red‚ke az aggteleki ny¡l sban tal l mened‚ket. Elb£jnak a f‚lelmes regekben, de olyan csendben vannak, hogy szinte l‚lekzetket is visszafojtj k. A barlang k‚pzelt r‚meit‹l reszketve b£jnak ”ssze, k¡vl a biztos hal l, bell az ismeretlen r‚m!

Csak hossz£, hossz£ ¢r k, tal n napok m£lva mernek el‹b£jni se meneklni valamerre, tal n haza, ha van m‚g otthonuk s a gy‹ztes ellens‚g nem d£lta fel. . .

B‚k‚sebb id‹ben £jra f”lkeresik a barlangot s ‚g‹ fa has bokkal bevil g¡tva, a k‚pzelt r‚meket bûv”s mondatokkal elûzve, behatolnak abba az els‹, nagyobb csarnokba, ahol az tk”zet ut n meglapultak. Mivel otthonuk elpusztult s rossz id‹k j rnak,  zsiai lovashord k ld”zik a levert ‹slak¢k harck‚pes fiait, elhat rozz k, hogy mindenkkel ide meneklnek. Behordj k kis vagyonukat, betelep¡tik csal djukat s ‹k maguk vad szattal ‚s gyûjt”get‚ssel szedik ”ssze az ‚lelmet. Messzebb, mint az els‹ csarnok, nem igen mernek hatolni, ott ismeretlen r‚mek laknak, onnan n‚ha mintha vijjog st, gonosz kacag st hallan nak. Teremt‹m !

Oda bemenni csak az merjen, aki nem f‚l a gonosz lelkekt‹l!

M‚g arra n‚zni sem mernek, mert mintha z”ldf‚nyû szemek villogn nak fel‚jk! Milyen ostoba az ember! K‚pzelt r‚mekkel n‚pes¡tette be a vil got s f‚lt mindenhol irt¢zott minden szokatlant¢l.

A csal d ‚let‚b‹l nem hat be messze semmi zaj. A tizenh rom messze, messze benn, a f‚lelmetes regeken ‚s folyos¢kon t£l nem hall semmit csak a f radhatatlan cseppek pendlnek, koppannak, mintha az ”r”kk‚val¢s g ¢r ja j rna. Vad  zsiai hord k, germ n eredetû n‚pv ndorl¢k fel fedezt‚k a barlanglak¢kat, kiirtott k ‹ket, a gyermekeket anyjuk ”l‚ben sz£rt k le s az ‚lelmiszereket elhordt k. Csak egy kis fi£cska meneklt el messze, messze be a barlang regeibe, nem tal lt k meg. De a gyermek meg nem tudott visszatal lni. S¡r sa, jajgat sa bet”lt”tte a n‚ma boltozatokat, Ezt tal n meghallotta az a tizenh rom, de nem tudtak a kis  rv n seg¡teni! K‹sz¡vk megindult, mert a k”veknek is van sz¡ve, csak az emberek k”zt vannak sz¡vtelenek, K‚rt‚k a kis cseppeket, hogy ments‚k meg a gyermeket, S a cseppek sz¢tfogadtak, Meg radt a barlangpatak, A gyermek ‚rezte, hogy l b t ‚ri a v¡z, Meneklt f”lfel‚, mindig f”ljebb ‚s f”ljebb, csoda, hogy fel tudott kapaszkodni olyan meredek szikl kon, s ¡me, vil goss got pillantott meg feje f”l”tt s kijutott a szabadba, Szeg‚ny bujdos¢k megtal lt k s megmentett‚k...

Elz£gott a barlang f”l”tt a n‚pv ndorl sok ”z”ne, nem hallatszott bel‹le odalenn semmi! Letelepedtek a magyarok a k”rny‚ken, mit tud r¢la az a 13? A mongolok el‹l tal n sokan menekltek a barlang egyik-m sik ny¡l s ba, de a v‚rtanuk term‚be nem juthatott el senki, Elm£ltak a t”r”k id‹k is, egy nagyra hivatott nemzet v¡vta szabads g ‚rt hal los tus j t, alighogy ler zta a sz”rnyû t”r”k Ig t., Mindebb‹l, Hunyadi J nos dics‹s‚g‚b‹l, M ty s igazs g b¢l, R k¢czi f jdalm b¢l, a branyiszk¢iak diadal b¢l nem hallottak odalenn semmit. Csak a Napsug r kis vit‚zei pendltek szakadatlanul, mint annyi sok-sok ezer ‚v ¢ta, csak a tizenh rom k‹.

Egyszer azt n a sok sz zezer esztend‹s cs”ndet emberi l‚ptek, a sok sz zezer esztend‹s s”t‚ts‚get f klyaf‚ny szak¡tja meg! A barlang fel volt fedezve!

A tizenh rom k‹kolosszus b mulva tekint az emberekre!

H t ez az a sz”rnyeteg, aki testv‚r‚t legyilkolja,  rtatlan gyermekeket a szikl hoz paskol, szeg‚ny ”regasszonyokat m gly n ‚get el! H t ez az! Vajjon mit akar itt?

A k¡v ncsiak k”rltekintgetnek, megcsod lj k a hatalmas kolosszusokat s azt n tov bb mennek. Megint cs”nd ‚s s”t‚ts‚g. De most m r nem tart sok . Minduntalan j”nnek l togat¢k, f kly kkal bekormozz k a gy”ny”rû alakzatok m rv ny test‚t, a finomabb csipk‚ket, cseppk”veket, ezer‚ves remekmûveket let”rdelik csupa szesz‚lyb‹l, gyerty val becsepegtetik a led‹lt kolosszus ragyog¢ test‚t. Ott esznek a pomp s sztalagmitok k”zt, elsz¢rj k a szalonna h‚jat ‚s zs¡ros papirost...  Szem‚t, piszok, ostoba l rma ‚s ‚retlen tr‚f lkoz s...

V‚gre! V‚gre j”nnek j¢ emberek is. Eltakar¡tj k a szennyet, j rhat¢ utat k‚sz¡tenek, megtiltj k a tov bbi puszt¡t st ‚s mocskol st, majd pomp s elektromos vil g¡t s ragyog¢ f‚ny‚ben tnd”klenek azok ott tizenh rman.

Ezeknek m r ‚rdemes elmondani mindazt, amit soksok ezer esztend‹ alatt  t‚ltek, s a k‹kolosszusok is megsz¢lalnak a tudom ny hangtalan, de ann l besz‚desebb nyelv‚n s elmondt k azt, amit ide le¡rtam.