MKBT Tájékoztató

Töröcsik Pisti mintegy 10 éven keresztül volt aktív tagja a Baradla Barlang-kutató Csoportnak. Fájdalmas és megdöbbentõ leírni, hogy élete egynegyede volt ez a tíz év. A csoport munkájába 1978—79-ben kapcsolódott be és rövidesen ve-zetõ egyéniségévé vált. Vidám és örökké aktív ember volt, aki ugyanolyan lelkesedéssel vakolta, építette a Baradla Csoport düledezõ aggteleki házát, mint amilyen alaposan és lelkesen szervezte meg a késõbbi "kihûléses kísérleteket". Aggtelek is hamar befogadta, hiszen a falun belül is önzetlenül segített mindenkinek, ha kellett "rendelt", mert beteg volt a tehén, ha kellett telefonált a debreceni klinikára beteg hozzátartozó után érdeklõdve.

Barlangász körökben neve a "kihûléses" élettani kísérletek kapcsán vált igazán ismertté. 1986-ig bezárólag 5 élettani kísérletet folytatott, melynek célja a szervezet folyamatos lehûlése során tapasztalt élettani változásainak vizsgálata volt. Hatalmas energiát fektetett ezekbe a vizsgálatokba, sokszor megmozgatva a fél országrész kórházi, laboratóriumi kapacitását. A kísérletek óriási adatmennyiségét azonban már nem volt ereje tételesen kiértékelni, feldolgozni. Hallatlan lelkesedését elismerve a Baradla Csoport vezetõjévé választotta.

Bekapcsolódott az ATOMKI által folytatott barlangi radon vizsgálatokba is, kezdetben hetente cserélte az érzékelõket, majd éveken keresztül koordinálta a detektorok cseréjét.

Magánéleti gondjai az utóbbi néhány évben már nem tették lehetõvé a rend-szeres barlangászatot, de amikor ideje engedte, kereste a kapcsolatot a barlan-gászokkal. Így értesültünk – munkahelyén szerzett –gyógyíthatatlan betegségérõl is. Orvosként tudta, mi vár Rá, de minden erejével küzdött az életéért, elsõsorban kiskorú gyermekei miatt. Nem gyõzhetett, késõ volt, november 3-án meghalt.

1999. március 22-én, 17 órakor
MTESz székház, II. em. 218.
Dr. Szunyogh Gábor: Utazások Malajzia õserdeiben
(Egy kispénzû, félõs tanár látogatása unokatestvéreinél, Borneó orángutánjai között).

1999. március 23-án, 16 órakor
Erdély barlangvilága
Szuhai Sándor erdélyi barlangfotós kiállításának megnyitása diavetítéssel
Helye: Miskolc-Egyetemváros, B/4 épület
A kiállítás anyaga a továbbiakban április 6-ig a megnyitó helyszínén, április 7-tõl 21-ig a Vitamin Klubban (Miskolc-Egyetemváros, E/7 épület), április 22-tõl május 7-ig pedig a Fráter György Katolikus Gimnáziumban (Miskolc, Városház tér 6.) tekinthetõ meg.

Az egyéni tagok küldötteinek megválasztása a március 20-i tisztújító küldött-közgyûlésre. Kérjük egyéni tagjainkat, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg.

A jugoszláviai Despotovac-ban (Belgrádtól 150 km) 1999. november 5—7. között rendezendõ szimpóziumra a jelentkezés és az elõadások összefoglalóinak beküldési határideje 1999. március 15.
Elõzetes teljes jogú részvételi díj (tartalmazza a kiadványt) 40 DM, levelezõ résztvevõk 70 %-ot, diákok és kísérõk 50 %-ot fizetnek. Az angol nyelvû elsõ körlevél és jelentkezési lap a Titkárságon tekinthetõ meg ill. szerezhetõ be.

Az MTSz BB a francia társszervezettel "cseretanfolyamot" szervez. Jelentkezni lehet a júniusban Franciaországban megrendezésre kerülõ barlangi túravezetõi tanfolyamra. A tanfolyamon való részvétel ingyenes, de a kiutazás költségét saj-nos nem tudjuk állni. A jelentkezõk közti választásnál elõny a nyelvtudás és a technikai végzettség, valamint, hogy a kint tanultakat mennyire tudja átadni barlangászkörnyezetének. Jelentkezni lehet Bajna Bálintnál (mh. 2030-832, 226-0570, 8— 14 óra között) és Balázs Bélánál (2017-463).

A MAFC Barlangkutató Csoportja immáron az ötödik alkalommal rendezte meg a Lakatos kupa barlangi telje-sítménytúrát és versenyt. A vadászokkal való ütközés miatt a szokásosnál két héttel késõbb került megrendezésre a verseny, s talán e miatt egy kicsit kevesebben gyûltünk össze reggelre (csak a legjobbak) a rajtnál. Végül 15 csapat vágott neki az embert próbáló feladatnak. A hosszú esõzések miatt igen nagy volt a sár, ami a fennsíkra való feljutást is megnehezítette. A csapadékos idõjárás a bar-langokat sem hagyta szárazon. Ennek ellenére tisztes-séggel küzdöttek a csapatok, karabinercsörgéstõl és futó léptek zajától volt hangos az erdõ (ezen a hétvégén legalább több szarvasbikát a határ ezen az oldalán nem gyilkoltak meg a vadászok...). A végsõ gyõzelemre csak annak volt esélye, aki a zsombolyok közötti távolságot futva tette meg, a legtöbb csapat ennek szellemében is közlekedett –amíg bírta erõvel. Ezért talán nem véletlen, hogy a végsõ gyõzelmet három olyan barlangásznak sikerült meg-szereznie, akik az elõzõ hétvégén a Kaiser’s maratont is teljesítették. Nagy meglepetésre az ötödik helyet egy igen elszánt, csak lányokból álló különítmény sze-rezte meg, több esélyesnek is tartott csapatot megelõzve.

Az idén egy csapat kivételével senki nem tévedt el, így viszonylag hamar sor kerülhetett az eredményhirdetésre is. Ez utóbbi társaság azonban igen látvá-nyosan, a tábor feletti hegyoldalban bolyongva, lámpáik mindvégig jól látható meg-megvillanó fényével jelezte reménytelen útját, amelyet a tábortûz körül (Harlem) állók hangos biztatással, esetenként "Bivakoljatok, bivakoljatok!" kórussal értékelt. Végül, mikor mindenki összegyûlt, kiosztásra kerültek a díjak, és hajnali egy óra körül elkészült a közös bográcsban készült babgulyás is. Az eseményrõl a FUNSPORT Magazin kétoldalas, színes képekkel illusztrált riporttal számolt be, míg a résztvevõket a GURU kényezteti. Ezért köszönet illeti Õket.

A MAFC Barlangkutató Csoport a tavalyi év során, ha lassan is, de folytatta a Fekete-barlang térképezését. Munkálataink során –elsõsorban a Függõ (Molnár Tamás, budapesti hajléktalan) hibájából – további kisebb új részek kerültek feltárásra, kürtõmászások eredményeképpen. Még a téli Gortáni-expedíció után, a Vica-terembõl magasodó két akna került kimászásra, az alacsonyabbik, amelyet már meg is mértünk, 26 méterrel ér véget a terem szintje felett. A végpontját elszûkülõ hasadék jelenti, térképezését követõen a kötelet kiszereltük belõle. A másik, mintegy 40 méter magas akna két tagból áll, és jelentõsebb átmérõvel rendelkezik, egyes szakaszai viszont omlásveszélyesek, óvatosan kell közlekedni benne.

Az õszi túráink egyikén egy az Iker-terem tetejébõl nyíló járatot sikerült némi ingyencirkuszt (na, vajon ki ? – a megfejtést lásd Tájékoztató 1998 július-augusztusi szám 5. oldalán) követõen bejárnunk. A mintegy 30 méternyi hosszúságú kis járat fõ érdekessége egy vastag, embert is elbíró cseppkõálfenékkel kettéosztott meander, valamint a bokorszerû heliktitek, melyek gazdagon díszítik a járat falait. A végpontot egy teljesen becseppkövesedett szifonszerû járat, illetve egy huzatos felfelé tartó, ámbár teljesen elszûkülõ kürtõ jelenti.

A még tavalyelõtti év során a Torda-ágban feltárt Tóhoz vezetõ járatban, a novemberi BMSZ gyakorlat közben, egy kis nyílásra lettünk figyelmesek, mely bár még nem lett ember által járható méretûre kitágítva, már bizonyos, hogy egy másik tóhoz fog vezetni, a bedobott kövek hangja alapján.

Az új részekben az aknák sok helyen, a felesleges ki-becuccolás elkerülése végett, már évek óta be vannak szerelve. Köteleink állapota, az általunk egyéb-ként örvendetes tényként kezelt, egyre gyakoribb túrák következtében igen lerom-lott, helyenként veszélyessé vált. Ezért kérünk mindenkit, hogy a beszerelt köteleken kellõ elõvigyázatossággal és körültekintéssel közlekedjen, és ha valakinek van olyan kötele, amivel egy esetleg rosszabb állapotban lévõt kicserélhetnénk, kérjük azt nekünk jelezze.

A Pizolit Barlangkutató Sportegyesület a KTM Barlangtani Intézetének megbízásából és anyagi támogatásával 1998. március 13. és május 30. között Szabó Zoltán vezetésével elvégezte a Mexikó-völgyi-víznyelõbarlang térképészeti felmérését. A helyszíni munkában 16 személy vett részt, 5 alkalommal 11 mûszakban, összesen 321 órát töltöttünk a barlangban.

A barlang felmért hossza:

A barlang becsült hossza:

A barlang legnagyobb mélysége:

A barlang bejáratának tengerszint feletti magassága:

A barlang mélypontjának tengerszint feletti magassága:

A barlang legnagyobb horizontális kiterjedése:

414 m

kb. további 10— 12 m

79 m

303 m

224 m

59 m

A Mexikó-völgyi-víznyelõbarlang a Bükk hegységben, a Szinva völgyétõl keletre, Miskolc központjától alig 10 km távolságban, Bükkszentlászló község határában található. A bejárat a falutól 300 méterre, a Mexikó-patak medrének jobboldali teraszán, 303 m tengerszint feletti magasságban nyí-lik. A barlang jellegét tekintve idõ-szakosan aktív víznyelõ, mely a Mexikó-patak vizét vezeti a karszt mélyébe, a miskolctapolcai források felé. A víznyelõ 1988 óta fokozottan védett, lezárása 1998 nyarán készült el. A kulcsot a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságán lehet felvenni. Túra-vezetést szívesen vállalunk.

A térképezés során két esetben is történt vízbetörés. A befolyó víz mennyisége mindkét esetben nagyon gyorsan változott. Hirtelen hóolvadáskor illetve nagy mennyiségû csapadék hullásakor a víz-mennyiség gyors növekedése vár-ható, a veszélyt pedig tovább fokozza, hogy a barlang aktív szakaszai szûkek és nehezen járhatóak.

A 7. és a 8—9. oldalon közölt térképek 1:100 méretarányban és a teljes dokumentáció a Társulat térképtárában megtekinthetõ. Fotók és további információk egyesületünk honlapján találhatóak:

http://www.zpok.hu/pizolit

Pizolit S.E

Aki ismeri a Béke-barlangot és a Dr. Szunyogh Gábor— Dr. Kisbán Judit féle térképet, valamint az ehhez kapcsolódó — Szpeleologiai értékek áttekintése és értékelése egy tudományos feldolgozás érdekében — címû részletes munkát, azokban joggal felvetõdik ennek a munkának a továbbvitele.

A feltételezett ismeretlen járatok megismerése alapjául ez szolgáltatott alapinformációkat, valamint ez adott útmutatót és egyben alapötletet is. Mi a magasba nyúló, beláthatatlan kürtõk és a sziklamászó technikát igénylõ, napjainkig feltehetõleg be nem járt barlangszakaszok címû fejezet számos lehetõségét próbáltuk kiaknázni.

A kutatások a mesterséges fõbejárattól kiindulva a Kötélhágcsós-szifon zónájáig terjedtek ki. Sikerült átvizsgálnunk 6 kürtõt, és több mint 20, az ún. sziklamászó technikát igénylõ, napjainkig feltehetõleg be nem járt barlang-szakaszt. Ezek közül csak néhány felsõszintû kerülõ járatban találtunk nyomokat, melyek azt bizonyították, hogy ott nem mi voltunk az elsõ bejárók. A kimászások segítése érdekében egy 8 m hosszúságúra kitolható alumínium létrát használtunk, amivel gyorsan, lényegesen egyszerûbben és sok esetben a képzõdményekre nézve kíméletesen közelíthettük meg a kitûzött célt. Ez azonban korlátot is szabott a kutatási zónának, mivel a Kötélhágcsós-szifonon túlra már nem fér át a létra két-két 4 m-es tagja.

A legjelentõsebb eredményt a Vas-kapu zónájában (64-es felfestett számnál) értük el, ahol egy, a Fõ-ág felett 15-el magasabban lévõ, 15x10 m-es terembe jutottunk fel, aminek mennyezetébe egy kb. +25 méter magas, nagy átmérõjû (2x5 m) kürtõ csatlakozik be. Ennek teteje még nem került kimászásra, bár nagyjából bevilágítható a mennyezet, nincs egyértelmûen tisztázva. A kürtõ alatti törmeléklejtõ meredeken halad a terem oldalának, ahol hatalmas kõtömbök képezik a mennyezetet, és megakadályozzák a továbbhaladást a feltételezhetõen hasonló meredekséggel emelkedõ õsi víznyelõjáratban.

A terem közepérõl kiinduló törmelékes mélypontról (kelet felé) vissza lehet jutni a Fõ-ág Vas-kapu utáni törmeléklejtõ oldalába (nem a tetejébe, de onnan is kiindul egy törmelékes járat, ami a terem törmeléke alá fut fel, azonban nincs jelenleg járható összeköttetés a kettõ között). A terembe vezetõ agyagos járat baloldalából kiinduló sáros kuszoda szintén visszavezet a Fõ-ágba, közvetlenül a felmászás utáni oldalba, +4 m magasra.

A terem aljzatát hatalmas (csepegésbõl) tisztáramosott kõtömbök és nagyfelületû elagyagosodott felületek alkotják, szép agyagképzõdményekkel és számos kisebb cseppkõbevonattal és állócseppkõvel. Ezen kívül még rengeteg a barlangra jellemzõ – függõcseppkõ és heliktit található. Az itt feltárt új rész hossza (poligon alapján): 112,65 m. (Térkép a 11. oldalon.)

A feltárt kürtõnek morfológiai értelemben van igen nagy jelentõsége, mivel eddig nem volt ismert ilyen jellegû, tipikusan vertikális kiterjedésû járat a Béke-barlangban. Ezek további feltárása jó lehetõséget biztosíthat a környék zsombolyai és a patakos barlangok kapcsolatának összefüggésének vizsgálatára.

A számos felsõ szintû kerülõ járat közül csaknem mindegyik hosszabb- rövidebb járatrésszel visszacsatlakozik a Fõ-ág oldalába vagy mennyezetébe. Ezek közül a Manó Sipkára keresztelt kerülõ járat érdemel említést (102-es számnál), melybõl egy ragadós szûkület után további +9 m magas, bezáródó cseppköves kürtõ nyílik.

A dolgoknak azonban itt még nincs vége. Folytatása következik, remélhetõleg.

Résztvevõk: Csekõ Zsuzsa, Huber Kilián, Kucsera Márton, Kunisch Péter, Köblös Csaba, Németh Róbert, Nyerges Attila, Tompa Károly, Zengõ Beáta.

Köszönöm a különbözõ csoportok tagjainak és az Aggteleki Nemzeti Park hathatós segítségét!

Az ÚTE Szabó József Barlangkutató Csoport kürtõmászást folytatott a Jávor-kúti-víznyelõbarlangban, a Hold-termi kürtõben 1998 decemberében és 1999 janu-árjában. A kürtõ keleti oldalfalán, 17 m magasságban lévõ ablakból 39 m járatot fedeztünk fel, a járatok végén lévõ kürtõk tetejét omladék zárja. Innen továbbjutásra nincs sok remény.

A kürtõ nyugati oldalán, 17 m magasságban lévõ ablakból eddig 73 m hosszban felmért járatot találtunk. A járat déli része egy kb. 35—40 m hosszú-ságú kürtõs ág, a tetejébõl egy járhatatlanná szûkülõ meander indul. A járat végét jelentõ Sár-lyuk ezidáig 9 m magasságig ismert, továbbjutást remélünk itt, ill. a Halál-fal feletti kürtõkben.

A kutatás kellemes ízét a barlangba télen is állandóan befolyó hideg patak adja meg. A kutatás részvevõi: Árva Richárd, Aradi Gábos, Dibák Ádám, Hegedûs András, Kunisch Péter, Mants Richárd, Meskó Gergely, Nagy András, Ronkay László, Szelei András, Vass Péter. Külön köszönet Travinak és Prépostffy Zsoltnak, akik nélkül hosszabbra nyúlt volna a dolog. (Térkép a 13. oldalon.)

Májusban Magyar Netlap címmel –hazánkban még új mûfajnak számító – interaktív internetes folyóirat indul. A folyamatos – tehát 24 órás –adatfelvitel lehetõvé teszi, hogy az egyébként írott sajtóban is megjelenõ anyagok (bel- és külpolitika, sport, kultúra, tudomány, stb.) hírügynökségi gyorsasággal kerüljenek a világhálóra.
A szerkesztõségen belül megfogalmazódott többek között külön termé-szetvédelmi, turisztikai rovat beindítása is, melyben külön helyet szentelnénk a barlangászatnak.
Kérnék mindenkit, akinek barlangos vonatkozású témája van, legyen az tudományos közlemény, túravezetéssel, tanfolyammal, csoportélettel, feltárással, stb. foglalkozó írás, juttassa el nevemre a szerkesztõségbe (Magyar Netlap, 1122 Budapest, Maros u. 27.), vagy drótpostán a következõ címre: lieber@uze.net.
Szívesen látunk már megjelent (MKBT Tájékoztató, Karszt és Barlang) írásokat is.

Bõvebb felvilágosítással készséggel állok bárki rendelkezésére az esti órákban a (33)331-622-es telefonszámon.