MKBT TÁJÉKOZTATÓ  2005 szeptember - október

Megjelenik minden páratlan hónap elején (lapzárta: minden páros hónap 10-én)

Kiadja a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat

1025 Budapest, Pusztaszeri út 35. 

Tel.: 346-0494, tel./fax: 346-0495. E-mail: mkbt@axelero.hu; www.barlang.hu

Szerkesztő: Fleck Nóra. Felelős kiadó: dr. Leél-Őssy Szabolcs

A tájékoztató számára leadott cikkek, anyagok tartalmáért a szerzőik felelősek.

 Floppyn és e-mail-en érkező anyagokat Win 98/Office 2000 ill. Win XP formátumban tudunk fogadni.

 VIDA ISTVÁN

1958 – 2005

Ismét olyan valakit ragadott el közülünk a halál, akit még nem kellett volna; akiről senki sem tételezte föl, hogy időnek előtte távozik. Decemberben még merült a tengerben …
Vida István, a sokak által tisztelt és szeretett búvár, barlangkutató, június 8-án, súlyos betegségben elhunyt.
Igazi sportember volt, de nem egyetlen sportág elkötelezettje. Ifjú korában kajakozott, vízilabdázott, később ejtőernyőzött. 239 ugrást hajtott végre, a honvédségben kiképzői beosztást kapott.
A barlangkutatással 1981-ben került szorosabb kapcsolatba. A VMTE Diogenes csoportjának igen hamar oszlopos tagjává vált, sőt 1985-ben annak vezetését is átvette. Sajnos, ez a korábban oly sikeres csapat néhány év múlva feloszlott.
Ekkorra azonban őt már újabb nagy kihívások vonzották: az általa alapított búvárklubban folytatta tevékenységét. A tengeri és a barlangi búvárkodás mindinkább életformájává, hivatásává vált. Megjárta a világ sok tengerét: az Adriai- és a Vörös-tengeren kívül Jamaica, Thaiföld, Kenya vizein, az Indiai-óceán híres szigetein merült. Nem is akárhogy: a legtöbb helyen igen jó – fesztiváldíjas – filmeket is forgatott. Legutóbb az I. Vízalatti Filmfesztivál 1. díját érdemelte ki, Yucatán-félszigeti filmjével. Másik – szintén sikeres – alkotása, a „Kövek a víz alatt” pedig kifejezetten barlangi témájú.
Nehéz barlangi mentések résztvevője, merülő búvára volt a Barlangi Mentőszolgálat búvár csoportjának vezetőjeként (Kossuth-bg., Rákóczi-bg. stb.), de a normál barlangi mentések sokaságában is aktív szerepet játszott. Mindezt a miniszterelnöktől kapott Életmentő Emlékéremmel ismerték el.
Hamvait búvártársai a horvátországi Razsanj partjainál, 37 méteres vízmélységben helyezték örök nyugalomra.
Emlékét megőrizzük.
Csepreghy Ferenc

WINDHOFFER GÁBOR

1977—2005

Kedves Gábor!
Öt vagy hat évvel ezelőtt szeptemberben egy mosolygós, magas, vékony geofizikus hallgató keresett meg az irodámban. Elmondta, hogy érdekli a barlangászat, és szeretné felvenni a Szpeleológia c. kollégiumot.
Te voltál az, Gábor. Minden terepi órára, minden barlanglátogatásra eljöttél, és én egy intelligens, szimpatikus, megbízható gyereket ismertem meg Benned, aki a többségtől eltérően az elméleti tananyag elsajátításában is jeleskedett.
A barlangok és egyáltalán az élettelen természet iránti érdeklődésed csakhamar túllépte az egyetemi órák kereteit. Ha tehetted, és nem voltál pl. ösztöndíjjal külföldön, mindig eljöttél velünk a téli hegymászó túránkra is. Akkor jöttem rá, hogy milyen komoly, nyugodt gyerek vagy, akire mindig lehet számítani. Sztoikus nyugalommal fogadtad pl., amikor a Jezer-Papusa-hegységből hazafelé jövet a brassói vasútállomáson ellopták az útleveledet.
Más évben kitartó türelemmel tapostad a havat a többieknek Bulgáriában, a Pirinben, majdnem 3000 m magasan, ami bizonyította fizikai felkészültségedet, állóképességedet.
2001-ben beléptél a BEAC-ba, abba a barlangkutató csoportba, amelyik hazánkban talán a legmagasabb szinten műveli a sportbarlangászatot. Tagja lettél annak a csoportnak, amelyikben a legmagasabb szinten alkalmazzák a kötéltechnikát. Később tagja lettél a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak is.
2002-ben már elkísérted csoportodat a Király-erdőbe, ahol bejártad a Kárpát-medence leghosszabb természetes üregrendszerét, a Szelek-barlangját. 2003-ban részt vettél Horvátországban, a Velebit-hegységben a Mamet-túrán, amikor is az 50 m átmérőjű, 200 m mély aknabarlangba jutottatok le. Villámgyors fejlődésed eredményeképpen idén januárban már eljutottál Franciaországba, a Jean Bernard-barlang több mint 1000 méteres mélységébe. Akik Veled túráztak, mind azt mondták: kiváló, felkészült túratárs voltál.
Idén már jártál Csehországban a Morva-karszt barlangjaiban, és nagy lelkesedéssel készültél a spanyol expedícióra, amely egyúttal a magyar barlangászok eddigi legnagyobb ilyen jellegű vállalkozása volt. Egyéb okokból azonban szinte az utolsó percig kétséges volt, el tudsz-e menni társaiddal. Családod féltett Téged, mintha megsejtettek volna valamit, de egyúttal – joggal – büszkék is voltak Rád.
A túrázáson kívül sokat dolgoztál is a barlangokban: részt vettél pl. a Szabadság-barlang térképezésében és az István-lápai-barlang felmérésében. A Bea-ág technikás kürtőjében még mindig a Te nitteléseiden lógnak a kötelek…
Eközben nem hanyagoltad el a szakmát sem. Évfolyamod egyik legjobbjaként fejezted be az egyetemet, és kaptál lehetőséget a doktori iskolában való részvételre. Remekül végezted kutatásaidat a kőzetfeszültségek mérése és modellezése terén, és lényegében elkészültél disszertációddal. Idén ősszel talán már meg is védted volna…
Az évek múltak, és Neked magánéleted is éppen megállapodni látszott. Megtaláltad jövendő társadat, és akkor jött egy pontosan soha nem rekonstruálható, de nyilván apró kis hiba, esetleg egy kis feledékenység, és mindennek vége lett…
Baleseted óta voltam az Illés-együttes koncertjének főpróbáján. Ott is Rád gondoltam, amikor Szörényi Levente azt énekelte: „Soha már nem látja a felkelő nap fényét, soha többé nem tölti be szerelem a szívét”.
Háromgyerekes családapaként át tudom érezni ennek a helyzetnek a borzalmas tragikumát.
Egy évszázaddal ezelőtt, amikor nagyobb volt a halandóság, és egészséges fiatalembereket is elvihetett egy sima tüdőgyulladás, egy ilyen rettenetes szerencsétlenségbe is könnyebben belenyugodtak az emberek, a család. „Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve” – mondták.
Ma már nem vagyunk ilyen elfogadóak. Ki-ki a maga Istenével perlekedik, hogy miért pont most, miért pont Ő, miért, miért…
A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elnökeként, volt tanárodként, túratársadként és talán barátodként, de az egész magyar barlangász és földtudós társadalom nevében búcsúzom most Tőled, a kiváló barlangásztól és fiatal, sokra hivatott tudományos kutatótól.
Őszintén mondom, hogy emléked szívünkben megőrizzük. Én biztosan.
Nyugodj békében, Windy!
(Dr. Leél-Őssy Szabolcsnak a temetésen elhangzott búcsúztatója)

PROGRAMOK, RENDEZVÉNYEK

ELŐADÁSOK, VETÍTÉSEK
a Szemlő-hegyi-barlang (II. Pusztaszeri út 35.) vetítőtermében

Szeptember 14. szerda 18 óra
Kocsis Ákos: Digitális fényképek vetítése a Dunántúli-középhegység karsztjáról
(I. rész)
Előadássorozat keretében e kevésbé divatos karsztterület népszerűsítésével próbálkozom.
Első alkalommal a Bakony, részletesebben a Kab-hegy és környéke kerül bemutatásra.
Október 12. szerda 18 óra
Kocsis Ákos: Digitális fényképek vetítése a Dunántúli-középhegység karsztjáról
(II .rész)
Második alkalommal a Budai-hegység és a Pilis néhány barlangja kerül bemutatásra, köztük a
közelmúltban megismert országos jelentőségű Özséb-barlang.
Lehetőséget biztosítok felvételeim átvételére, akinek az átvételre alkalmas eszköze van (laptop CD-író).

XII. LAKATOS KUPA – ALSÓ-HEGY 2005

A MAFC Barlangkutató Csoport szeptember 24-én, az idén immáron tizenkettedik alkalommal rendezi meg a Lakatos kupa barlangi teljesítménytúrát és versenyt. A rendezvény elsődleges célja, mint eddig mindig, minden év-ben, az Alsó-hegy zsombolyainak megismerése, a zsom-bolytúrázás népszerűsítése. A kupát a MAFC Barlangkutató Csoport alapította 1994-ben. A kupa ötlete és elnevezése akkor született, amikor az alapítók barlangkulcsokkal a kezükben olyan barlangbe-járatokat kerestek, ahol az azokhoz való ajtó található. Az évente sorra kerülő rendezvény – amely leginkább a táj-futás, a teljesítménytúra és a barlangjárás érdekes egyvele-
geként jellemezhető – átlagosan 80–100 gyakorlott barlangjáró részvételével zajlik. A feladat kézhez kapott információk alapján a tornai Alsó-hegy kijelölt zsombolyainak bejárása, megismerése; a zsombolyokban megadott helyeken jelképes "lakatok" és ellenőrző lapok vannak elhelyezve. Minden csapat kap egy "lakatkulcsot". A feladat megtalálni a zsombolyokat, a kapott kulccsal kinyitni a saját "lakatot" és emellett minél több zsombolyt bejárni a lehető legrövidebb idő alatt. A zsombolyok bejáratait a turistautakról kiindulva szalagozással kijelöljük, valamint bejárásukhoz túrakalauzt bocsátunk minden csapat rendelkezésére, mely előzetesen letölthető a Társulat honlapjáról (http://www.barlang.hu/ ).
A túrán 3 fős csapatok indulhatnak, egy zsombolyba elég egy csapattagnak leereszkedni. Az egyéni alapfelszerelésen kívül minden csapat számára szükséges
egy legalább 60 méter hosszú kötél (ez lehet több darabból is), néhány nittfül, karabiner és kötélgyűrű, iránytű és írószerszám (akár több is). A verseny résztvevői szombat reggel 8-kor indulnak és délután fél 6-ig van lehetőség a zsombolyok felkeresésére.Az idén is némelyik zsombolyban külön elbírálás mellett ügyességi feladatok megoldására lehet vállalkozni, amit elsősorban az ilyen feladványok megoldására szakosodottak figyelmébe ajánlunk, de a kezdő versenyzők is sokat tanulhatnak, ha vállalkoznak a mutatványra. Ennek megfelelően az abszolút győztes mellett a többi győztes csapat neve is megemlítésre kerülhet az eredményhirdetés során.A táborhelyre, amely a jól bevált Vecsem-forrásnál lesz, 23-án, péntek
estétől várjuk a résztvevőket. (Fontos: a tavalyi győztes csapat tagjai a vándorkupát ne felejtsék otthon!).
Nyerges Miklós (MAFC Barlangkutató Csoport)
(további info: mnyerges@mail.bme.hu
06-20-493-8157)

ÜNNEPI RENDEZVÉNY A SZEMLŐ-HEGYI-BARLANG FELFEDEZÉSÉNEK  75. ÉVFORDULÓJÁN

2005. október 5. Szemlő-hegyi-barlang (Bp. II. Pusztaszeri út 35.)
1500 Ünnepi előadóülés
— Köszöntések
— Dr. Szunyogh Gábor–Horváth János: A Szemlő-hegyi-barlang felfedezés- és kutatástörténete
— Dr. Leél-Őssy Szabolcs–Takácsné Bolner Katalin: A Szemlő-hegyi-barlang földtani viszonyai és ásványképződményei
— Balázs Andrea–Hegedűs András: A Szemlő-hegyi-barlang idegenforgalma

1700 Az évforduló alkalmából meghirdetett barlangi fotópályázat eredményhirdetése és a fotókiállítás megnyitása

1730 Emléktábla avatása a barlang bejáratánál
1745 Kessler Hubert emléktárló avatása a kiállítóhelyiségben
1800 Barlanglátogatás

A rendezvény támogatói: Budapest Bank, a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága.

HALOTTAK EMLÉKÉÜL – ÉLŐK INTELMÉÜL

A Szemlő-hegyi-barlang feletti Barlangkutatók Emlékkertjében – immár hagyományosan – csendes megemlékezést tartunk elhunyt barlangkutató társainkról
2005. november 2-án 1730-kor.
A megemlékezésre minden tagtársunkat és hozzátartozót szeretettel várunk.

Az idei szakmai találkozót a Társulat a Plózer István Vízalatti Barlangkutató cso-porttal közösen rendezi meg Tapolcán. Részletes program (előadások, vetítések be- osztása, időpontja, helyszíne) a Tájékoztató november–decemberi számában jelenik meg.

Kérjük a rendezvényen részt venni kívánókat, hogy a szervezés érdekében a Tájékoztató végén található jelentkezési lapot legkésőbb október 10-ig szívesked-jenek a Társulat Titkárságára eljuttatni. Ugyancsak kérjük az előadást tartani kívánó-kat, hogy – aki még nem tette meg – előadásuk címét és az előadás max. 1 oldalas összefoglalóját október 10-ig küldjék meg a Titkárságra, hogy az összefoglalókat tartalmazó füzet a rendezvény idejére megjelenhessen.

Részvételi díj: 2200 Ft, MKBT-tagoknak: 1100 Ft.

Szállás: kollégiumi szobákban 1400 Ft/fő/éj.

Étkezés: ebéd 800 Ft, vacsora 600 Ft.

TÁMOGATÓINK

Támogatóink nagylelkű adományait szívből köszönjük.

v    v    v

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság neve 2005. július 17-én hozott kor-mányrendelet alapján Balatoni Nemzeti Park Igazgatóságra változott.  Címük: 8229 Csopak, Kossuth u. 16.)

BESZÁMOLÓ A BÜKKALJÁN RENDEZETT 21. VULKÁNSZPELEOLÓGIAI TÁBORRÓL

A tábort 2005. július 2–10. között rendeztük, melynek bázisa Szomolyán, a Móra Ferenc Általános Iskolában volt. A tábor tevékenységében 24 egyéni és különböző csoportokhoz tartozó kutató vett részt.

A Bükkalja nemkarsztos barlangjainak megismerésére, kataszterezésére már 1998-ban is szerveztünk tábort, mely alkalommal 6 természetes barlangot és 21 mesterséges üreget vizsgáltunk át. Ezen objektumok közül 5 természetes barlang és 6 mesterséges üreg korábban említetlen volt. Jelen kataszterező táborunk ideje alatt 16 barlangkereső túrát tettünk. Ezek során átvizsgáltunk 4 korábban éppen csak említett természetes barlangot, valamint találtunk 5 idáig ismeretlen barlangot. Felkerestünk további 15 mesterséges üreget. Ezek egyike a rovásírásáról nevezetes Lélek-lyuk volt, majd találtunk 6 eddig feldolgozatlan barlanglakást, ill. kőhodályt, valamint az előzetes információkban szereplő 8 üregről kiderült, hogy azok ma is használatban levő pincék.

A természetes eredetű nemkarsztos barlangok közül a legimpozánsabb a riolittufában képződött, egyetlen 16x7 m-es alapterületű csarnokból álló Nyomó-hegyi-barlang Bükkzsérc határában. Át-vizsgáltuk a Mónosbél melletti Víz-fő ha-talmas mésztufakúpját, melyet az egy-kori kőbánya már torzóvá pusztított, és találtunk benne még két (egy 6 és egy 13 m-es) elsődleges mésztufabarlangot. Megtekintettük az Eger és Szomolya közti valamennyi kaptárkövet, és ezek-ben mesterséges kőfülkéken és „vakab- lakokon” kívül két  esetben  természetes barlangokat is találtunk.

A Nyomó-hegyi-barlang csarnoka

(Szentes György felvétele)

 A felsőtárkányi Zsindelypala-lápában újabb agyagpala-barlangra leltünk, valamint tudomást szereztünk egy beomlasztott természetes bar-langról a szomolyai Gyűr-tető dácittufájában.

A mesterséges üregek közül tüzetesen megvizsgáltuk Sály külterületén a Lélek-lyukat, melyben a rovásírásos szövegnek sajnos már csak néhány jelét lehet érzé-kelni; a Főág végében a közelmúltban végzett bontás miatt újra kellett térképezni az üreget. Eger és Noszvaj közti hegyekben teljesen elhagyatva 4 kisebb, riolittufába faragott kőkunyhót és 2 terjedelmesebb kőistállót találtunk.

Tanulmányoztunk továbbá még két mészkőbarlangot is. Újra térképeztük Eger határában a Kis-egedi-kőfülkét (Jegec-barlang), melynél úgy észleltük, hogy befoglaló kőzete oligocén márgával kevert abráziós mészkőgörgetegekből áll. A barlang végé-ben látott, első pillanatokban denevéreknek vélt állatokról kiderült, hogy azok tollasak és nagy valószínűséggel rozsdafarkúak. Aztán a gyökérsztalagmitek tanulmányozása végett átvizsgáltuk a miskolci  Fecske-lyukat,  de  sajnos a gyökérképződményeket sehol sem találtuk meg.

Jelenlegi és korábbi vizsgálódásaink, valamint más kutatók leírásai szerint a Bükk-vidéken eddig 42 természetes eredetű nemkarsztos barlangot (és 1142 eredeti funkcióját már elvesztett mesterséges üreget) ismerünk.

Tevékenységünkhöz az engedélyt az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség adta, munkánkat a Bükki Nemzeti Park segítette, anyagi támogatást a Karszt és Barlang Alapítványtól kaptunk. A táboro-záshoz a (borospincébe való meghívással is „tetézett”) szíves vendéglátást a szo-molyai Móra Ferenc Általános Iskola igazgatója, Pócsik László és helyettese, Lakatos Sándorné biztosította. A támogatásokat ezúton is hálásan köszönjük.

Eszterhás István

MKBT TANULMÁNYÚT AUSZTRIÁBANT

Társulatunk 2005. július 13—17. között 36 fő részvételével ausztriai autóbuszos tanulmányutat szervezett.

Bázisunk a Hallstatt-i tó partján fekvő Ober-traun kempingjében volt. Az odaérkezés napjának délutánján felkerestük a Koppenbrüller-barlangot, ahol az időjárás kegyeibe fogadott bennünket, mert a korábbi napok szakadatlan esőzése kö-vetkeztében fellépő barlangi árvíz már levonult.

Utazásunk második napján a Dachstein-hegy-ségben található és világörökséggé nyilvánított Mammut-barlangot, majd az Óriás-jégbarlangot (Rieseneishöhle) kerestük fel. Délután a Dachstein-fennsíkon lévő karszttanösvényt jártuk végig. Csoportunkat a Krippenstein tetejére elkísérte Siegfried Gamsjäger, a Dachstein barlangüzem egykori vezetője is, aki rövid tájékoztatást adott a barlangok üzemeltetési kérdéseiről, valamint a karsztterület környezetvédelmi, természetvédelmi és idegenforgalmi problémáiról.

Jégképződmény a Dachstein Óriás-jégbarlangban

A tanulmányút harmadik napján a Tennen-hegységben található Eisriesenwelt jégbarlangot látogattuk meg, majd délután a Werfen-i várban először ragadozómadár röptetésen vettünk részt, ezt követően pedig magyar nyelvű vezetéssel végignéztük a várat.

A negyedik napon társaságunk több részre oszlott. Néhányan az ugyancsak a világörökség részét képező hallstatt-i sóbányát keresték fel, majd a nap hátralévő részét Hallstatt egyéb nevezetességeinek megtekintésével töltötték. A többiek a Totes Gebirge fennsíkján, az úgynevezett zsombolyos zónában túráztak. Itt is több csoportra oszlottunk, a vállalkozó kedvűek megjárták a Grosses Tragl 2100 m magas csúcsát, majd visszaútban még felugrottak a Traweng tetejére is. A kevésbé merészek – átvészelve egy kellemetlen zivatart – a fennsík fantasztikus karsztos formáival, valamint a rendkívül gazdag alpesi növényvilággal ismerkedtek.

A hazautazás napjának reggelén valamennyien rövid (1 órás) látogatást tettünk Hallstatt-ban, majd délután egy sikeres tanulmányút élményeivel gazda-godva érkeztünk vissza Budapestre. 

F. N.

                       Karros felszín a Totes Gebirge-ben

Hallstatt nevezetes csontkamrája

TOVÁBBJUTÁS A SZENTGÁLI-KŐLIKBAN!

A Veszprémi Egyetemi Barlangkutató Egyesület idén augusztus 20–28. között immáron hetedik alkalommal szervezett barlangkutató tábort a szentgáli Alszegi-réten. A fokozottan védett Szentgáli-kőlikban már a tábor első napján sikerült továbbjutni. A barlang bejáratközeli Nagy-terméből szinte véletlenszerűen, néhány órás bontás után egy új eddig még ismeretlen cseppköves hasadékba jutottunk, melyből egy szűkületen átmászva már aznap mintegy 50 méter hosszúságban tárultak fel képződményekben gazdag járatok. A tábor során még egy kb. 3x8 m méretű termet sikerült feltárni. Az új részeken oldásos hasadékok, valamint boltozatos kis termek labirintusszerűen váltják egymást. A járatok falait gazdagon borítják a borsókő-képződmények és a cseppkőlefolyások, melyek több helyen tetaráta-tavacskákban folytatódnak, melyekben nem ritka az 1 cm átmérőt is elérő barlangi gyöngy. Függő- és szalmacseppkövek valamint heliktitek és hegyitejes falfelületek is akadnak szép számmal.
A feltárt új járatok hossza kb. 60–70 méter. A végpontokon a további bontási helyek nagyon biztatóak.
Schäfer István
kutatásvezető

6. KELET-HERCEGOVINAI BARLANGI BÚVÁREXPEDÍCIÓ

A Proteus Project idén is folytatta kutatását Kelet-Hercegovina poljevidékén. A cél továbbra is a terület vízrendszerének megismerése, dokumentálása és a szpeleoiológiai kutatások folytatása. Ezúttal a következő összetételben indultunk útnak: Brian Lewarne, Balázs Gergely, Dianovszki Tibor, Fogarasi Gábor, Kamarás Norbert, Kovács Balázs, Meixner Zsolt, Pataki Róbert, Rogelio Mier Ortega, Sári Attila, Szabó Zoltán.
Augusztus 2-án Trebinje környékén terepbejárást végeztünk és felkerestünk néhány már ismert barlangot, főként a későbbi merülések megtervezéséhez. Másnap, mivel a vizek kristálytiszták voltak, két pár is merült és videofelvételt készítettek egy Proteus-ról. Ez idő alatt egy csoport bejárta a szomszédos poljét. Negyedikén az egyik barlangban biológusaink (Gergő és Gábor) 6 Proteus-t figyelhettek meg és sikeres gyomormosást végeztek el. A mintavételezések célja főként az, hogy milyen szennyezőanyag okozza a vakgőte pusztulását. Közben folytatódott a Mokropolje barlangjainak átvizsgálása. Az egyikben a fertőzésekért okolható Gaovica halat is sikerült lokalizálni. A másik nyelőben egy aknagránát és omladék akadályozta a feltárást. Ötödikén az Obod forráskráterének alján lévő szifon kutatásához a transzportot segítő rendszer épült ki. A látótávolság azonban csapnivaló volt. Egy csoport az egyel feljebb elterülő Dabarsko-poljéra utazott el, és egy foglalt forráshoz közeli barlangot, a Susica-barlangot vizsgált át. Szerdán a csapat felköltözött az Obod rendszerére nyitó Fatnicko-poljéra. Egy csapat merült is a Susicában, ahol kitűnő kondíciók között dolgozhattak. Másnap folytatódott a terepi munka a Dabarskon, mialatt az Obodban kisebb merülés közben élő Marifúgiákat fedezett fel a csapat zoológusa. Ezen a napon csatlakozott a csoporthoz Dínó és Szabó Z. Montenegróból, majd az egész tábor átköltözött a Dabarsko-poljéra, ahol Attila előre lefoglalt néhány sátorhelyet a kempingben. Azaz megegyezett az útszéli csehó tulajdonosával, hogy némi készpénzért cserébe tábort üthessünk a kocsma és a barlang 200 méteres viszonylata között, a forrás mellett. Úgyszólván minden ideális.
A Susica-forrás bejárati szádája kettészeli a fölé magasodó hegyet, a víz kristálytiszta. Az előző merülések során itt több mint 100 m távolságba jutottunk. Állítólag itt francia búvárok 2 km távolságba úsztak be, de a jelek szerint ez nem valószínű. Ide is megérkezett a front, és bőséges esővel öntözte a poljét. Másnap a vendéglátó fedett terasza alá kényszerültünk, és a helyi Loza és a „Csőszpuszta” segítségével egy műanyag lavórt hatástalanítottunk. Szombaton folytattuk a Susica feltárását. Felmértük a szifont és a felette húzódó 145 m hosszú tavat. A szifon úgy tűnik elérte a talprégiót, de kissé áttekinthetetlennek tűnik. Több lehetőség is kínálkozik, de ez is jövőre tolódik. Este a fogadónk teraszán vendégül láthattuk Leél-Őssy Szabolcsot és Csabát, akik harmadmagukkal rövid kitérőt tettek hozzánk, Albánia felé menet. Másnap elkalauzoltuk őket a Susicához és az Obodhoz.

A Dabarsko-polje másik felében a Ljelesnica-esztavel bejárata sötétlik. Erről a barlangról egy térképvázlaton kívül szinte semmi információ nincs, így nekilátunk a komplex kutatásnak. A szifonig 400 méteres folyosó vezet. A víz alatt a járat sekélyen folytatódik, de szerfelett kanyargós. Másnap megkezdődött a szifon felmérése, és sikerült továbbúszni a járatban, ami alaposan elszédítette a merülőket. Folytatódik, csak szükség van a felmérésre és a körültekintőbb, módszeresebb előrehaladásra. Felmértük a száraz szakaszokat is, és gyűjtöttünk néhány biont. Délután vissza-utaztunk Trebinjébe, és az estét a helybéli lányok forrásának és elnyelődésének felderítésére áldoztuk. Kedden nekiláttunk a Baba-esztavel további kutatásának. Előtte azonban eleget tettünk egy korábbi ígéretünknek, és átvittünk az új részbe egy helybéli barlangkutatót. Nem sok élményben volt része, mert a hatszáz méteres szakaszt 7 mm-es neoprénben járta végig, így leginkább az életben maradásért küzdött. Másnap öten keltünk át a szifonon és folytattuk a kutatást. A térképezéssel előrehaladva átvizsgáltuk a rányelőket és tanulmányoztuk az élővilágot. Végül is kiderült, hogy a barlang teljes falfelületét összecementálódott agyag és az ezt lakó Marifugiák borítják. Kiváltképp vastag ez a réteg a rányelők falán, a magasabb régiókban. Kérdésessé vált, hogy ezek a csőférgek az időszakosan megnövekvő vízszint alatt élnének. Biológusunk szerint az itt látható Marifúgiák csak élettelen vázak. A kettes szifon környékén újabb nagyméretű termekre és időszakos rányelőkre bukkantunk. A végponti termet egy rövid szifon épphogy nyitva hagyta, így itt is sikerült átjutni. Az omladékos terem alján egy tó mögött úgy tűnt, tovább lehet menni. Az idő fogytán. Visszafelé egy rányelőbe felkúszva újabb terembe, majd onnan egy tágas kanyargó folyosóba jutottunk. Idő hiányában fordultunk vissza. A kilenc órás út alatt csak nyíltak a kérdések. Csütörtökön egy közeli esztavelben végre sikerült a víz alatt is vakgőtét fotózni, valamint a Mokropolje esztaveleit vizsgáltuk át és mértük fel, és itt hemzsegnek az élőlények. A felmérések közben az egyik barlang kisebb rányelő kürtőjében aztán meglett a titok nyitja. A falakon kisebb élő Marifúgia kolóniára bukkantunk. Így már valószínű, hogy a telep egy év alatt is kialakul, szaporodik, esetenként elpusztul. Kedvelik a rányelő környezetet, ahol az időszakosan beszivárgó víz mellett is életben maradnak, sőt kifejezetten ezt kedvelik?
Utunk augusztus 20-ig tartott. Ismét sikeres expedíciót tudhatunk magunk mögött. Az új feltárások mellett számos eredményes biológiai megfigyelést végeztünk, de az igazi eredményeket csak a feldolgozás után tudhatjuk meg. A fotó és filmdoku-mentáció mellett 1200 métert térképeztünk szárazon és víz alatt.

Hungarian Cave Diving Team (Szabó Zoltán)

MONTENEGRO – NJEGUSI 2005

A Kotori-öböl felett, Njegusi térségében elhelyezkedő karsztvidék barlangjainak feltárását célzó harmadik magyar expedíció már-már társulati kutatótábor szintűvé nőtte ki magát: a 2005. július 30–augusztus 13. között zajló kéthetes akcióban összesen 93 fő vett részt.
Az expedíció fő célpontja az Erakovici település fölött nyíló Njegos-barlang tavaly felfedezett, s igencsak ígéretesen huzatoló aktív szakaszának továbbkutatása volt. Itt a tábor második munkanapjára, augusztus 1-re befejeződött az ismert végpontig terjedő szakasz beszerelése, amivel párhuzamosan folyt az omlásveszélyes szakaszok, szűkületek biztonságosan átjárhatóvá tétele, valamint a felszíni kapcsolatot biztosító telefonvonal kiépítése is. Ezt követően a 15–20 órás leszállásokat igénylő felderítő akciók során a változatos, hol 20–40 m-es aknákkal, termekkel és kis tavakkal tagolt aktív meanderben, hol pedig fosszilis szifonkerülőkben vezető járatban – végig a huzatot követve – a tábor végéig mintegy 600 m hosszúságban sikerült előrehatolni. Az elért végpontot – egy erősen elagyagosodott zónát követően – ismét tisztára mosott, jó 15 m magasságú meander alkotja aktív vízfolyással és változatlanul biztató huzattal; ahol az utolsó brigád idő hiányában, egy 10-15 m mélységű akna pereméről volt kénytelen visszafordulni. A felderítéssel egyidejűleg végzett felmérés alapján ez a pont a bejárat szintje alatt már -240 m mélységben helyezkedik el.
A végponti kutatásokkal párhuzamosan történt a becsatlakozó oldalágak felderítése is, amitől titokban – különösen a felsőbb járatokban – egy gyorsabb megközelítést biztosító második bejárat megtalálását is reméltük. Bár a mintegy 300 m együttes hosszban feltárt oldalágak közül több is magasba nyúló kürtőkben végződött, ez utóbbi célt sajnos nem sikerült elérni; s nem vezettek eredményre a barlang feletti zónában több menetben végzett, igen részletes terepbejárások sem. Így a jelenleg már több mint 2,7 km hosszúságban ismert barlang 9 °C alatti hőmérsékletű végponti zónájának további kutatása hatékonyan csak barlangi bivakkal lesz folytatható; amihez a fosszilis szifonkerülők egyike megfelelő helyszínt is kínál.
Hasonlóan jelentős eredményt hozott a táborunk közvetlen közelében nyíló Duboki Do víznyelőbarlang -284 m mélységben elhelyezkedő szifonjában végre megvalósított magyar merülés (ennek részleteiről a búvárok önálló cikkben számolnak be), amellyel a barlang eddigi mélysége nemcsak hazai, de szerbia-montenegrói viszonylatban is tekintélyesnek számító -440 m-re növekedett. A már ismert objektumok közül folytatódott továbbá a 2003-ban általunk felfedezett, -100 m mélységű Dögös-barlang feltáró kutatása és térképezése is, amelyek eredményeként az a térség harmadik 1 km-t meghaladó hosszúságú rendszerévé vált.
A résztvevők nagy számának köszönhetően az eddiginél lényegesen nagyobb körzetben, a Njegusi-poljét É-ról és D-ről határoló 1100–1300 m magasságú karsztfennsíkokra, sőt a tábortól jó 50 km-nyi autózással elérhető Orjen térségére is kiter-jedően végezhettünk terepbejárásokat; ezek azonban a korábbi tapasztalatokkal megegyezően átütő új felfedezéseket (még ?) nem hoztak. A rendkívül tagolt, nehezen járható és áttekinthető karsztfelszínen talált és be is járt jó kéttucatnyi objektum közül csupán egy, a Stirovnik DNy-i lábánál kb. 1350 m tszf. magasságban nyíló akna bizonyult valóban jelentős barlang bejáratának (bejárva kb. 500 m, felmérve 314/-118 m-ig); ez azonban a nittek és koromjelzések alapján már ismert volt. A többiek közül a -50 m-es mélységet csak 3 aknarendszer érte el (ezekről térképvázlat készült); a még felderítésre váró aknákba ledobott kövek azonban több esetben is komolyabb mélységre engednek következtetni.
A feltáró kutatásokkal részben egyidejűleg, részben párhuzamosan folyó dokumentációs munkák során összesen 2800 méternyi barlangjáratról készült térkép. Az ezek alapján levonható következtetésekről, valamint a barlangokban és a felszínen végzett hőmérsékletmérések, földtani és morfológiai megfigyelések eredményeiről a novemberi Szakmai Napok keretében tervezünk részletesen beszámolni.
Az expedíció minden résztvevőjének munkáját ezúton ismét megköszönve:

Kiss Attila–Takácsné Bolner Katalin

EREDMÉNYES MERÜLÉS A DUBOKI DO SZIFONJÁBAN

A montenegroi expedíciók szervezői három éve invitáltak először a Njegusi polje legmélyebb barlangjába, hogy a 280 méter mélységben záró szifon mögötti szakaszokat felderítsük. 2003-ban gépjármű műszaki probléma hiúsította meg az utazást, 2004-ben egy szó szerint értendő lórugás, a jósvafői falunapokon. Időközben egy szerb búvár átúszott az 55 m hosszú szifonon, de egy rövid meander után nagyobb akna állta útját.
Idén hárman vállalkoztunk a szifon mögött – vélhetően mélyebb szintre vezető járatok felderítésére. Szalay Kornéllal kiegészülve, nem csak egy kiváló búvárral indultunk útnak, hanem egy megbízható autóval is. A falunapokra pedig egyszerűen nem mentünk el.
Augusztus 3-án este érkeztünk meg Njegusiba, ahova magunkkal vittük a rossz időt. Gyors tájékozódásunk során könyvelhettük el azt a tényt, hogy a barlangot két-három nap alatt lehet beszerelni. Másnap ez meg is kezdődött. Mivel a Njegos feltárása is eredményesen zajlott és kötéligényes volt, a Dubokira épphogy össze tudtuk szedni a szükséges mennyiséget. Megkezdtük a felszerelés leszállítását is. Három nap alatt minden felszerelés lekerült a szifon partjára, összesen 14 beg. A negyedik nap, augusztus 7-én délben indultunk el, hogy merüljünk egyet. A szifonhoz viszonylag hamar leértünk, majd megkezdtük a kicsomagolást és az összeszerelést. A szifontó ill. a partja ideálisnak tűnt első látásra, de igazán szárazon lévő felületet nemigen találtunk. Így nagyon hosszadalmasra sikeredett a felkészülés. Következett az átúszás, a felszerelés átszállítása, a telefonvonal kiépítése és az átöltözés. Bekarbidoltunk és este kilenc körül telefonon egyeztettük az első felderítő utat. A szélesebb folyosó keskeny hasadékban folytatódott, majd egy akna szájába torkollott. Visszatértünk a szifon közelébe, ahol egy kerülőnek tűnő járatba felmászva az előbbi akna tetejébe értünk. Kötéllel visszatértünk az aknához, ahol húsz méterrel lejjebb kiderült, hogy többet leszünk lent, mint terveztük. Telefonon egyeztettük az időt és még néhány órás ügyeletet kértünk a szifonhoz.

Gyakorta megesik, hogy egy kiadós továbbjutás esetén elég messzire kerülünk ahhoz, hogy visszafelé legyen energiánk a térképezésre. Ennek elejét véve az akna aljából megindítottuk a poligont. A meander, amelyben mi és a víz is folytatta útját, tágas, de mászós volt. Hamarosan újabb letörés peremén álltunk. Az ereszkedések lefelé egyre vastagabb mésztufa falakon történtek. Kisebb tó kanyarodik, amire azt hisszük: szifon, de egy vízszintes folyosót rejt. Itt a főte a vízszint közelében alacsonyra ereszkedik, és a túloldalon is jól látszik a szifonokra jellemző öblös formaegyüttes. A folyosó akna peremére ér és a mésztufadomb meredeken hullik alá. Hosszabb ereszkedés után tágas aknafenéken a tufamedencék gerince után újabb szép meander vezet tovább. A következő meander-akna hatalmas mésztufalejtője ismét kötelet igényel. Az ereszkedés egy kisebb párkány után folytatódik a táguló aknában. Negyven méter után Dínó előrement és csak artikulátlan üvöltését hallottuk. Egymásra néztünk: nincs még szifon. Fúrtunk egy megosztást, és mivel elfogyott a magunkkal hozott 140 méter kötél, csak 10 métert mentünk lejjebb egy párkányra, ahonnan egy 40 m mély aknába lehetett lekukkantani. A járatok és az aknák lefelé egyre tágasabbak, és ez az utolsó akna helyenként már 10–15 m széles. Visszafelé még néhány fotót is készítettünk és felmértük az első aknát a szifonig. Hajnali fél négy körül jelentkeztünk az ügyeletnek, majd vonalat bontottunk, visszacsomagoltunk mindent, beöltözés, szifontranszport után újabb átöltözés és a kiszállítás előkészítéseként visszabegelés. A kiutat kicsit az is lassította, hogy az ügyeletnek becsomagolt felszerelésekkel egy slószt is felküldtünk. A felszínre huszonegy órával a leszállás után értünk fel, reggel kilenckor. Két nap alatt mindent sikerült kihozni a barlangból.
Az új részt a szifonnal együtt 300 m hosszban mértük fel. Az utolsó párkányig 120 méter mélyre ereszkedtünk, és innen távmérővel 40 méterre mértünk le. Jövőre tervezzük a további feltárást, amit csak a szifon mögötti bivakkal tudunk megvalósítani. Végezetül szeretnénk megköszönni mindenkinek a segítséget és a felszereléseket. Külön köszönet illeti a transzportcsapatot és a telefonügyeleteseket: Kiss H., Nyúl, Hernádi Bogi, Klaricza Á., Haraszti K., Bubba, E. Anna, Regős Szilárd, Vári Laci, Heilinger B., Szamosi G., Pinti, Csekő Á., Kékesi Ica, M. Anna, Perényi K., Svéd, Kisróka, Németh L., Csiribá, Kocsis Gy., Zaránd P., Szűcs L., Polyák Á., Orosz A., Ács V., Kovács K. Jeti, Csekő Zs., Szabados F., Kocsis Áki, Dini, Dórika, Kékesi I., Fekete K., Fedor T. Dianovszki Tibor, Szabó Zoltán, Szalay Kornél

ELŐZETES BESZÁMOLÓ A XIV. SZPELEOLÓGIAI VILÁGKONFERENCIÁRÓL

„Lapzárta” miatt a részletes beszámolót csak a november–decemberi Tájékoztatóban tudjuk közreadni. Híréhségeteket enyhítendő, néhány mondatban addig is tájékoztatlak Benneteket az eseményekről.
Az „athéni” konferenciát 2005. 08. 21–28. közt mintha Esztergomban rendezték volna – már ami a fővárostól való távolságot illeti. Buszmegálló van, mint mondták: a kempingtől 2 (valóságban 3) km-re. Ja, és volt közben kb. 200 m szintkülönbség (meleg, párás idővel körítve). Az árnyas kemping az öböl fölött egy hegyoldalban épült.
A körlevelek szerint a konferencia színhelye is ez a kemping lett volna, de az UIS főtitkára (Pavel BOSAK cseh akadémikus) tavaly meglátogatta a helyszínt, és leállította a tervezést, mivel a helyszín tökéletesen alkalmatlan volt nemzetközi konferencia lebonyolítására (régi úttörőtáborra emlékeztető, tetővel fedett, oldalt nyitott színben elhelyezett fémborítású étkező asztalok). A helyszín így visszaminősült szálláshellyé (persze lehetett a parti szállodákban is megszállni, kicsit drágábban).
Mivel közben a görög MKBT kettészakadt (nem kell követni a példájukat) és szemlátomást csúnyán összevesztek, az egész kongresszus megrendezése veszélybe került. Végül megbíztak egy profi rendezvényszervező céget, amelyik az előadásokat átvitte a tengerparti szállodákba (közel 5 km-re a kempingtől + a vázolt szintkülönbség). Egy busz (általában óránként indult) szállította az embereket. Ez bizonyos visszásságokat eredményezett, hiszen egy ilyen cég célja a haszonszerzés. Így a szünetekben nem adtak kávét, üdítőt, ropogtatni valót, hanem „kedvezményes” áron lehetett venni (egy igen rossz kávét 3 euróért). A kempingben 5 euró volt a szállás saját sátorban és 13 euro dormitoriban, de az kifejezetten szellős, elviselhető
hely volt, ha a WC-ajtót be tudtuk tömíteni. Házanként 6 db emeletes ágy volt elhelyezve. Volt viszont egy 2–2,5 m mély, 33,5 méteres kiváló úszómedence, éjjel-nappali használatra, 3 eurós rántottás-lekváros-sonkás reggelivel.
A konferencia helyszíne kicsit szűkösnek és levegőtlennek bizonyult, bár mobil légkondicionálókkal próbálkoztak. Ahogy Magyari Gábor megjegyezte: „20 éve nem is volt légkondi, és akkor is éltünk valahogy”. Igaz, de mi a magunk részéről Magyarországon, ami nagy különbség.
A nagy előadó (kb. 250 szék) a 4. emeleten volt, és itt volt két másik előadó (40–50 személyesek) is, amik kicsinek bizonyultak. Még egy nagyobb terem volt az alagsorban és a közeli szállodában a negyedik.
Változó, de általában magas színvonalú előadások hangzottak el. Sajnos, magyar előadó idén nem volt.
A szervezés amúgy déliesen zajlott, a megnyitó közel másfél órát késett, mert a hivatalos megnyitót a görög turisztikai miniszterhelyettes tartotta, aki rendőri felvezetéssel is ennyit késett a nagy forgalom miatt. (A szakmai megnyitót duplán tartották, mert mind a Hellenic Speleological Society, mind a Hellenic Federation of Speleology elnöke szólásra emelkedett). Ez felfordította az egész napi programot, az utolsó elő-adások 20 óra után fejeződtek be, amikor a másik szállóban már ment a multimédia show…Egyébként is nagyon sok meghirdetett előadás maradt el, és a műsorfüzetben is maradt számos zavaró elírás. Egyik napon kirándulni vitték a résztvevőket a Peleponnészoszi-félszigetre, ahol a híres Korinthoszi-csatorna és számos antik rom mellett egy szép cseppkőbarlangot is megmutattak
Összesen kb. 500 regisztrált résztvevő volt (a kifüggesztett lista összesítése alapján 523, de a magyar résztvevőknél több pontatlanság volt, és nincs okom feltételezni, hogy a többi országnál nem voltak ilyenek). Kb. 50 országból jöttek a résztvevők (engem 46-ról tájékoztattak, a listán 53 szerepelt). Érdekesség, hogy a görögök által el nem ismert nevű Macedónia küldötténél „Szkopje” (ez a főváros) megjelölést alkalmazták az országnál.
Angol elnöke és libanoni főtitkára lett a UIS-nek (a választási eredményekről részletesen a következő számban olvashattok). A 2009-es konferenciát Texasban rendezik július elején (ott sem fogunk fázni). 2013-ra Brno aspirál. Ha a német színekben induló Szentes Györgyöt is ideszámoljuk, 12 magyarral találkozhattak a konferencián a résztvevők.
Dr. Leél-Őssy Szabolcs

ELISMERÉS

Legutóbbi számunkban adtunk hírt a Béke-barlang, a Komlós-patak föld alatti útja c. könyvnek a Szép Magyar Térkép 2004 pályázat tudományos térképek és atlaszok kategóriájában elért III. helyezéséről.

Azóta jutott tudomásunkra, hogy ugyanezen pályázat Idegenforgalmi térképek és kiadványok kategóriájában a Cartographia Kft. kiadásában megjelent Gömör–Tornai-karszt (Aggteleki-karszt és Szlovák-karszt) és a Cserehát, turistaatlasz és útikönyv c. kiadványa I. díjat nyert.

Az immár második kiadásban megjelent kiadvány útikönyv része komplex módon mutatja be a tájegységet, a térképek mellett részletes ismertetések olvashatók a látnivalókról (részletesen a karsztjelenségekről és a barlangokról), ill. a terület településeiről, azonos részletességgel mutatva be a magyar és a szlovákiai oldalt.

A kiadvány népes szerzői és közreműködői gárdájából ki kell emelnünk Berki Zoltán (ötletadó) és dr. Dénes György nevét, akik a szöveges rész legnagyobb részének szerzői, utóbbi a kiadvány lektora is volt.

v    v   v

KIHELYEZETT ELNÖKSÉGI ÉS VÁLASZTMÁNYI ÜLÉS TATABÁNYÁN

A Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület meghívására a következő – kihelyezett – elnökségi és választmányi ülésre Tatabányán, az egyesület klubhelyiségében kerül sor október 4-én 16 órai kezdettel.

Az egyesület lehetőséget biztosít a környék megismerésére is az alábbiak szerint:

12⁰⁰ Találkozás a klubhelyiségben

12¹⁵ Indulás saját gépkocsikkal a Kő-hegyi Turul Parkerdőbe

– az egyesület kutatási területének és tevékenységének bemutatása (Szelim- és Lengyel-barlang);

– a Kő-hegyi földtani tanösvény megtekintése; túraehetőség a Lengyel- és a Veres-hegyi-barlangban.

A klubhelyiség Tatabánya Gál Ltp. 405/a szám alatt található.

A város Budapestről megköze-líthető autóval és vasúttal. Autóval az 1 sz. főúton, ill. az M1 autópályán (Tatabánya Óvárosig) érhető el; vasúttal a Déli pu.-ról Tatabányára v. Győrbe közlekedő személyvonatokkal Alsógalla megállóhelyig utazva (kb. 50–60 perc). A megállóhelytől 2 perc séta a klubhelyiség.

A városi közlekedést – az ajánlott útvonalat bejelölve – a mellékelt térkép segíti.