BESZÁMOLÓK, JELENTÉSEK

 

RÖVID HIREK - ADRENALIN FOTÓPÁLYÁZAT - Szilvássy Gyula a Ferenc-hegyi barlang felfedezéséről

 

 

BARLANGKUTATÓK SZAKMAI TALÁLKOZÓJA

 

Az idei évben november 9—11. között rendeztük meg a barlangkutatók hagyo-mányos szakmai találkozóját. A helyszín ezúttal Esztergom volt, a házigazda szerepét pedig a dorogi BEBTE vállalta magára. Az Esztergomi Szabadidőközpontban megrendezett fórum a létszám és az előadások színvonalát tekintve eredményesnek mondható. A kétnapos rendezvényre közel 200 fő volt kíváncsi, igaz többek csak egy-egy napra regisztráltatták magukat. Az elhangzott előadások többnyire a hazai tudományos és feltáró barlangkutatás 2001. évi eredményeit foglalták össze, de érdekes beszámolók hangoztak el külföldi (braziliai, franciaországi, olaszországi stb.) kutatóutakról is.

Az előadókon kívül külön dícséret illeti a poszterkészítőket is, akik a korábbi évekét messze felülmúló kiállítást rögtönöztek. Ugyancsak említésre méltó, hogy nagyon színvonalas, jól szerkesztett videofilmek is bemutatásra kerülhettek.

A konferencia előadásairól emlékeztető kiadvány is készül, melyhez várjuk az anyagokat, előadónként max. 4 oldal szöveg (+ max. 2 oldal ábra) terjedelemben. Kérünk mindenkit, hogy anyagát mágneslemezen vagy e-mailen juttassa el az  MKBT címére.

Beküldési határidő: január 15.

A Barlangkutatók Szakmai Találkozóját a Vértes Volán Rt. támogatta.

 

Lieber Tamás

 

 

AZ ANUBISZ BARLANGKUTATÓ CSOPORT HÍREI

 

Szakosztályunk az elmúlt évben jelentős feltárási eredményeket ért el az erdélyi Erdődámosi (Damis) települést körülölelő Királyerdő karsztobjektumait kutatva.

A dámisi turistaháztól (ez itt a reklám helye) 30—60 percnyi járásra két „méretes” barlang feltárása van folyamatban. Csoportunk érdeklődését még dámisi „letelepe-désünk” elején felkeltete a falu határában húzódó 12 km2 vízgyűjtőterületű Runcsor-völgy bővízű patakja, amely a katlanszerűen záruló völgyvég sziklafalainak tövében nyíló számtalan kisebb–nagyobb nyelőszájon át zúdul lefelé az ismeretlen mélységekbe.

A katlan oldalfalát átvizsgálva jól huzatoló, de erősen feltöltődött egykori nyelő-szájat találtunk. A kitöltés eltávolítása, valamint némi szelvénytágítás után megnyílt az út az általunk Páfrányos-barlangnak elkeresztelt járatrendszerbe. A barlang feltárása a legszebb reményeinket is felülmúlta: több egymást követő aknán, 10—15 méter magas oldott falú hasadékokon, termeken keresztül vezetett az utunk, az oldaljá-ratokat egy idő után már nem is számoltuk.

90 méteres mélységben dübörgő vízesés tetejére érkeztünk, a víz 15 métert zuhanva egy kb. 30—40 méter széles teremben folyik tovább, a terem túlsó végében egy 15 x 20 méteres tavat alkotva.

Említést érdemel, hogy erősen csapadékos időszakban a barlangban 5 nagyobb vízesés található, ezekből négyet négy különböző patak táplál. A Páfrányos-barlang felmért szakasza 1500 méter, bejárt szakasz kb. 3000 méter, 5—6 oldalág még teljesen feltáratlan.

 

A Király-barlang feltárása

 

Nyári táborunk alkalmával megkezdtük a kutatóháztó kb. 1 órányi járásra eső Lazuri-völgy barlangjainak bejárását.

A völgy legvadabb canyon jellegű szakaszán emelkedő oldalfal tövében meglepő intenzitású jéghideg huzat tört elő egy beomlott barlangszájból.

A barlang bejáratát eltorlaszoló kőtörmelék eltávolítása után a járat elég lehangoló módon meredeken felfelé indult, azt kezdtük gyanítani, hogy a huzat valószínűleg cirkulációs eredetű. Egy rizikós omladék átmászással azonban 4—5 méteres kis terembe érkeztünk.

A terem oldalából 10 méter mély, szűk, függőleges akna indult lefelé, amiből szin-te süvített elő a huzat. Az aknán leereszkedve kb. 250 méter vízszintes járatot talál-tunk, a járat jellegét tekintve kicsiben az István-lápai-barlang patakos ágára hasonlít, viszont több gyönyörű hidegvizes oldásformával a falakon. A több irányban húzódó járatrendszer egyik végponti szifonjának a kerülőjáratából megdöbbentő erejű dübörgő +6,5 oC-os orkán süvített kifelé. A dolog szépséghibája csak az volt, hogy a kuszodányi járatot „padlótól plafonig” függőlegesen egy kb. 30 cm átmérőjű cseppkő zárta el. Fájó szívvel,ugyan, de a szent cél érdekében eme „kapuőrt” eltávolítottuk. Innentől a dolgok már könnyedén haladtak, a kuszoda utáni második terem oldalfalát kimászva egy galériára érkeztünk, ahonnan elképesztő méretű, kb. 25 méter mély, 40 x 50 méter széles terembe bámultunk lefelé.

A terem agyagos–homokos oldalában lemászva egy 4—5 méter széles 30 cm vízmélységű patak partjára érkeztünk. A víz folyásirányával szemben haladva, a teremből kiérve baradlai méretű főágba érkeztünk. A főágban kb. 250 métert haladva a járat csarnokká szélesedik, a csarnok első száz méterét egy törmelékhegy oldalában felfelé mászva tettük meg.

Az omladék tetején mesebeli látvány tárult elénk , 20 x 20 méteres kis fennsíkon álltunk egy cseppkőerdő szélén, a legnagyobb oszlop átmérője 4 méter, magassága kb. 17—20 méter volt. Erről a magaslati pontról megfelelő megvilágítás esetén további 200 méter távolságra lát el a szemlélődő, ezáltal a csarnok teljes hossza eléri a 300 métert, szélessége 30—50 méter, magassága 20—40 méter. A csarnokból jelentős továbbjutást értünk el egy patakos oldalágrendszer megtalálásával.

A barlangok fotódokumentációjának anyaga megtekinthető a csoportunk honlapján kb. február elejétől. A barlangok további kutatását a nagyváradi „Z” barlangkutató csoporttal közösen folytatjuk.

A barlang feltárásában az Anubisz Barlangkutató Csoporttal együttműködő csoportok: Adrenalin Barlangkutató Csoport, Bakonyi Barlangkutató Szövetség, Myotis Barlangkutató Csoport, Nyíregyházi Denevér Barlangkutató Csoport

Kocsis András

csoportvezető

 

 

CERJANSKA-JAMA

 

(Útvonal: Röszke–Belgrád–Nis–Cerje. A barlang a faluhoz közel, 3–4 m magas bejárattal nyílik egy sziklakibúvásban. Lezárt, túrázáshoz a belgrádi barlangászokkal kell egyeztetni.)

Mottó:  ”Minden ruhadarabunkról csöpögött a víz;

 a hátizsákunkban sem akadt már száraz holmi;

 kanállal ettük a kenyeret…”         

Mint mindig, most is az utolsó pillanatban gyűlt össze a csapat (Tarnai T., Szamkó Sz., Szira F. és jómagam). Aztán az utolsó utáni pillanatban Fru telefonált:

– Ági! Nincs meg az útlevelem!

– Ne izgulj, biztos meg lesz valahol. Keresd!

– De már mindenhol megnéztem…

Kb. háromszor zajlott le ez a beszélgetés, míg Esztergomból Szegedre értem. De az útlevél nem lett meg, így F. sajna itthon maradt. Ez a túra nem hozott sok izgalmat, sőt minden úgy történt, ahogy elterveztük: az idő ragyogó, a határon gyorsan átér-tünk, a barlang csodaszép, a barátok megint hihetetlenül segítőkészek voltak és a kocsi is haladt 100–120-szal.

Először volt egy kis izgalom, mert nem tudtuk pontosan, hogy hol találkozunk ismerőseinkkel, de az autópálya végén egy szakállas fickó ugrott a kocsink elé mosolyogva.

– Hello! I’m Petz. Egy kis gond van a kocsinkkal. – És egy öreg Yugora mutatott. Megdöbbenésünkre a kipufogója a tetőre volt felkötözve a bagek mellé. De gurult, és ez volt a lényeg. Kb. 1 órás keresés után megtaláltuk a Nišből Cerjébe menő utat. Végül éjféli 1 körül megérkeztünk a helyi iskolába és elaludhattunk. Másnap nehezen szedelődzködtünk össze. Összesen 12-en indultunk le a barlangba. Dél lett, mire elértük a bejáratot. Barátaink azt mondták, hogy ne öltözzünk fel túlságosan, mivel vizesek leszünk az elején, inkább vigyünk váltásruhát és húzzunk térdvédőt. Végre megláttuk a kaput. Eltérően a legtöbb szerb barlangtól, itt rács volt a hatalmas üreg előtt. Mint megtudtuk, később e ritka-szép természeti tüneményt turisták számára is meg akarják nyitni.

A rohanó patak mellett öltözködtünk, beizzítottuk a karbidot. Mi maradtunk a rövidnadrág-póló és kobak verziónál, gondolván, nem lesz ez olyan hosszú, és mi különben is bírjuk. A bagbe dupla nylonzsák és a váltás: overall, törülköző, kaja (24 órára), gázfőző, stb.

A bejáratban még a patak egész szelíd volt, később 3, kb. 2–3 m-es vízesésen másztunk le, míg végül a boltozat egyre keskenyebb lett, és végül egészen bele kel-lett feküdni a vízbe. „Csak a bag száját tudjam a víz felett tartani!” 200 m-en keresztül guggoltunk, hasaltunk, térdeltünk a vízben, míg egy nagy terembe nem értünk. (Már úgy éreztem, hogy eddig is elfáradtam, mi lesz a következő 5800 m-en?) A teremben törülközés és teljes ruhacsere, és már készen is voltunk. A barlang hatalmas keresztmetszettel folytatódott tovább. Egy-két kanyar után a teteje kiszélesedett, míg az aljába (kb. 2–3 m magasságig) egész keskeny meandereket vájt a víz. Üstöket, zúgókat, vízeséseket kerülgetve folytattuk utunkat a szürke falak közt. Sokat traviz-tunk, nehogy vizesek legyünk, mivel még kb. 22 órát töltünk a felszín alatt. Ahogy haladtunk tovább, egyöntetű széles folyosóvá alakult a barlangjárat. A szürke falakat néhol óriási cseppkövek borították, akár a csipkefüggönyök, máshol mintha hatalmas medúzák úsznának a légben. A talaj is csupasz szikla, csak helyenként volt öklömnyi, fejnyi méretű kövekkel fedve. Térdünket, bokánkat nyaldosta a víz.

Miközben gyalogoltunk, Ann mesél a barlangról. Második barlangja volt a Cerjanska-jama, úgy, mint most néhány ittlévő szerb társunknak, és a legked-vesebbek egyike; azóta már 6-szor járt ott. Az ő klubjuk kutatja és tárja fel az immár 6 km hosszú és kb. 200 m mély barlangot. Senki sem tudja, hogy milyen magas az a folyosó, amin épp sétálunk, még nem mászták ki, nincs rá idejük... – Majd lejjebb mutatok pár oldalágat, úgy tudom, hogy ott sem volt még senki.

A csapat szétszakadozott, míg egy agyagos törmeléklejtőnél a vezetőink meg-álltak. Felkapaszkodunk egy oldaljáratba, mely egy kis kerülővel visszavitt minket a főjáratba. Ott fenn, a lábunk alatt ropogtak a kalcitlemezkék, a talaj, a tavak teljesen be voltak fedve velük. Cseppkőoszlopok nyújtózkodtak, egy barnás falon arasznyinál is hosszabb, girbe-gurba heliktitek fehérlettek. E fosszilis járatból visszatérve a főág-ba, folytattuk utunkat a vad folyosókon. 3 km-t tettünk meg így, mígnem letértünk a főágból. A főág folyója kb. 100 m után egy szifonba torkollik. Mi a Hold-ágban mentünk tovább. A falak feketék voltak a mangántól, a Mészégető-barlang formáihoz hasonló sziklaképződményeken másztunk. Alattunk pár méterrel kisebb-nagyobb tavak csillogtak a lámpafényben. Nem esne jól, ha most megcsúsznánk… Elértünk egy tó partjára, a tó körül kötél volt kifeszítve. Megmutathattuk tudásunkat: ki beülőbe, ki anélkül kelt át. Egy kis pihenő után már csak heten folytattuk utunkat – a többiek feladták. Szása közben szíverősítővel kínált, hogy az melegít:

– Nem, köszi, mi majd levest eszünk.

– Nekünk ez a leves!

A Hold-ág egy kőtörmelékben végződött, a kövek közt bujkálva jutottunk ki egy nagy terembe, ahonnan egy fosszilis járat indult sok aprócska tóval. Elértünk végre az első köteles részhez: 8 m-es ereszkedés után lábunk homokos talajt ér. Innen indult az a két fosszilis járat, amelyben – Ann szerint – még nem járt senki. Ettől fellel-kesülve, Tamással berohantunk az egyikbe, de sajna, már nyomokat találtunk. Így volt ez a másiknál is. A leereszkedés után kb. 20 m-rel, egy ugyanakkora felmászás után, a szokásos fosszilis járat folytatódott, mígnem egy hatalmas terembe jutottunk. A teremből egy kisebb járat vezetett a barlang legmélyebb pontjához. Kb. 30 m mély, 45 oC-os szögben dőlő cseppkőlefolyás alján egy tó sötétlett. Az éhség és a fáradtság keveréke tört rám. A száraz zsemlét és a kicsi levest alig tudtam legyömöszölni a torkomon.

A Hold-ágig még ügyeltünk, hogy ne legyünk vizesek, de a főágban már a vad-malac technikát követtük. Rohamosan fogyott a táv, míg végre megláthattuk a napfényt. Az utolsó 200 m-en már nagyon szenvedtünk: a bageket már csak húztuk, nem baj, ha tele is ment vízzel! A lábaink már ólomsúlyúak voltak, és felváltva kellett egymást kihúzni a holtpontról. Újra átéltem az egymásrautaltság és a segítőkészség édes ízét. Igazi barátokká váltunk újra, amit a hétköznapok monotonsága közepette néha elfelejtek. Így utólag sokszor visszaidézem azokat az órákat, és újra feltöltődöm: megbocsátóbb és elnézőbb vagyok. Örülök, hogy ilyen barátaim vannak!

Áldott napfény! Sosem szűnök meg csodálni. Kiérve az egész külvilág, a fák, a fű, a víz sokkal inkább élőnek tűnt. Dél volt, mindenhol a napfény csillogott: a leveleken, a víz hullámain, a nedves sziklán. Mintha a mozdulatlanság és elindulás közti pilla-natban lenne a táj. Csak álltam és csodáltam e tüneményt. 23 óra telt el, mire újra láthattam a felszínt, a Napot, de semmiért sem cseréltem volna el ezeket az órákat.

– Ez a TK jó lesz.

– Nem, Ági, ez nem az igazi.

– Ez halálbiztos, Tamás, ne problémázz!

De TT problémázott, hál’ Istennek, és két ütéssel lecsapta a „halálbiztos” TK-t. Rengeteget aludtunk a kimerítő túra után. Másnap délután a Taxis-zsombolyt jártuk be. Valójában egy víznyelő, amelyben nagyobb ereszkedések vannak. Szerb baráta-ink felajánlották, hogy mi szerelhetjük be, mivel még senki sem járt benne. A fenti pár-beszéd az első akna tetején zajlott. A hatalmas bejáratnak köszönhetően a napfény még bejutott ide. Végre egy deréknyi vastag TK-t találtunk, és most már biztonságo-san elkezdhettünk beszerelni. Az elején kiderült: itt is jártak előttünk, végig volt nittel-ve a barlang. 3 szép akna után mocskos szifonnal zárul. Kicsit csalódottak voltunk, de Jero mintha a középső akna tetején látott volna egy oldaljáratot. Több sem kellett, már másztam is vissza egy kötéllel, hogy átingázzak. Fél órás küzdelem árán sikerült átjutnom. Egy 3 m magas és 1,5–2 m széles hasadékot találtunk, mely a végén 2 ág-ra szakadva törmelékben zárul. Egy felfelé menő járat volt. Itt tényleg nem járt senki, az új rész kb. 50 m hosszú volt. Már besötétedet, mire visszatértünk a szállásra.

Borozgatás közben a jövőt tárgyalgattuk, mikor jövünk újra, mikor találkozunk ismét egy kaland kapcsán. Alig ért véget az egyik, de már a másik túrára kacsingatunk. Ahogy Karl Lukan is mondja: „A hegyek csavargóinak örökös vágya-kozása ez. Nemcsak csúcsról csúcsra visz, hanem az időn is át, egyik hét végéről a másikra, évek hosszú során át.”

                                                              Hajnal Ágnes

 

RÖVID HÍREK, KÖZLEMÉNYEK

 

FELFEDEZTÉK A VILÁG LEGNAGYOBB GEODÁJÁT

KÖNYVEK, KIADVÁNYOK

Korlátozott számban még kapható a Társulatban Balázs Géza—Lieber Tamás—Varga Ferenc: Barlangi helynevek című kiadványa. A Magyar Szemiotikai Társaság által kiadott könyv Jakucs László professzor 75. születésnapja alkalmából jelent meg, és az ő életútjához kapcsolódó barlangok (Sátorkő-pusztai-, Baradla-, Béke-, Pénz-pataki-bg.) helynévanyagának gyűjte-ménye.

A könyvvel a szerzők, a néhány hete bekövetkezett szomorú esemény ismeretében, a neves professzornak állítanak emléket.

v  v  v

Megjelent a Magyar Földrajzi Társaság tudományos ismeretterjesztő folyóiratának, a Földgömbnek a november—decemberi száma. Ebben részletes beszámoló olvasható a BEBTE olaszországi vulkántúráinak tapasztalatairól, "Nyughatatlan Etna" címmel. A folyóirat 550 Ft-os áron megvásárolható az újságárusoknál.

Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE)

Lieber Tamás elnök

40 ÉVES A MAGYAR BARLANGI MENTŐSZOLGÁLAT

 

A szervezet alapjait 1961-ben raktuk le, akkor ismerték el hivatalosan is a Magyar Barlangi Mentőszolgálat szervezetét, mely először a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat keretében szerveződött meg és évekig ott működött. Azután ismét évekig a Magyar Vöröskereszt keretei közt tevékenykedett, majd a Magyar Természetbarát Szövetség szakbizottsága volt, a rendszerváltás óta pedig önálló és ma már kiemel-ten közhasznú egyesület. De kapcsolatunk korábbi anyaegyesületeinkkel ma is töret- len.

E szavakkal kezdte dr. Dénes György ünnepi beszédét a 40 éves évforduló alkal-mából rendezett ünnepségen. Tevékenységük lényegét az alábbiakban foglalta össze:

Működésünk 40 évét áttekintve mintegy 200 barlangi mentés során közel 300 életveszélybe került embert mentettek ki sikerrel mentőszolgálatosaink – nem egyszer saját életük kockáztatásával – a felszínre és adták ott át a sérülteket az Országos Mentőszolgálatnak, illetve a barlang szájához kihívott szakorvosainak. Sikertelen mentőakcióra nem volt példa történetünkben.

Az ünnepségen Budapest Főváros Polgári Védelme érdekében kifejtett kimagasló

tevékenység elismeréséül a Barlangi Mentőszolgálat leghosszabb idő óta szolgálatot teljesítő alábbi tagjai (időrendben) részesültek kitüntetésben:

Dr. Dénes György, Taródi Péter, Adamkó Péter, Dr. Számadó István, Gyovai László, Németh Tamás, Horváth Richárd, Bognár Tibor, Simon Béla, Dr. Végh Zsolt, Hegedűs Gyula.

Az évfordulóhoz és a kitüntetésekhez a Társulat vezetése és tagsága nevében szívből gratulálunk.

v   v   v

 

HOZZÁSZÓLÁS

 

Szilvássy Gyula, a Vám- és Pénzügyőrség Barlangkutató Csoportjának – annak megszűnéséig – vezetője az alábbi levél közlését kérte a Tájékoztató Szerkesztőségétől:

Tisztelt Szerkesztőség!

A Tájékoztató 2001. VII—VIII. számának 12. oldalán a Ferenc-hegyi-barlang felfedezése ügyében Sásdi László írása jelent meg ”mindenki okulására”. Írásában a „Szilvássyék” is megemlítésre kerültek. Írásában több tévedés van, ezért szerettem volna, hogy egymás között cseréljük ki véleményünket, mivel részleteiben és terjedelmében a Tájékoztató útján nem lehetséges.

Sásdi Lászlót 2001. 09. 17-én munkahelyén telefonon felhívtam, és közöltem, hogy 83 éves vagyok, és csak járókerettel tudok a szobában járni, közforgalmú járműre nem tudok felszállni. Szeretnék pár problémát megbeszélni, amelyre terjedelménél fogva a telefon nem alkalmas. Ezért kértem, tiszteljen meg azzal, hogy eljön a lakásomra. Ő ezt készségesen megígérte, majd rákérdezett: a Ferenc-hegyi-barlangról van szó? Igen válaszoltam. Azóta nem keresett meg, nem telefonált. Ennyit az adott szó jelentőségéről és értékéről.

No, de kísérjük figyelemmel az előbbiekben hivatkozott Tájékoztatóban megjelent írást, amelyet „okulás” céljából közreadott Sásdi L.:

„A DK-i I. Főhasadékot előbb és mások ismerhették, mint Szilvássyék.” Azonban nem közli, hogy kik azok a „mások”, hol és mikor jelent meg a hasadék leírása, esetleg térképe, mert erről nincs tudomásom.

„A VII—X. főhasadékban a jól ismert kormos nagy A betűt” tényleg nem láthatták, mivel ezekben a főhasadékokban nem jártunk, így az térképünkön sem szerepel. Csupán a VI-os főhasadék egy része, amely az atlasz 12. oldalán a 6. sz. ábrán is látható. Bátyám, Szilvássy Andor – aki 1970. 05. 15-én meghalt – bizonyos szempontok szerint jelölte meg a barlang egyes részeit keresztneve első betűjével. Tehát a nagy „A” nem Antoséktól származik, mint ahogyan azt Sásdi L. feltételezte.

Ha kellő figyelemmel áttanulmányozta volna az atlasz 12. oldalán a „Felhasznált irodalom” címszó alatt feltüntetett „Murinai J.: A Ganz-Mávag SE. Szilvássy Andor barlangkutató csoport munkája az 1972. évben, Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1973.” megfelelő oldalát, akkor megtudhatta volna, hogy a DK-i VI-os kutatása közben találták meg a VII—VIII. számú főha-sadékot.  Tehát a térképezők részéről a  DK-i IX—X. főhasadék,  valamint kisebb járatok képezik az új felfedezés részét.

„Az Omladék-terem és a Törekvés útja új részeket már valaki ismerhette a MÁFI-sok előtt, … a MÁFI-sok felfedezőként érezhették magukat.” Az említett rész nem szerepel a térképünkön, így azt nem mi fedeztük fel, mint ahogyan a DK-i főhasadék felső szintjét.

Ezen a helyen kívánok az atlaszban megjelent Sásdi L. szövegezésre reagálni, amelyet tér-képezésünkkel kapcsolatban tett. Az 1959 végén 1960 első felében a térképezéshez csak egy iránytűnk és egy négyméteres mérőszalagunk volt, míg az atlasz készítőinek a 14. oldal 2. pont 2. bekezdésében felsorolt speciális műszerek álltak rendelkezésükre. Ezért hibákat elkövethet-tünk.

A Hopoczky Lászlót ért bírálattal kapcsolatban – „rossz időzítésben tette meg bejelentését” – az a véleményem, mint a barlangot leghosszabb ideig kutatónak (több mint 10 év!), hogy kinyomtatás előtt, a szövegrész ismeretében lehetőségem lett volna egyes szövegrészek helyes-bítésére, illetve kiegészítésére.

Függetlenül az elmondottaktól, bár a részletekre nem térhettem ki, az atlaszban foglaltak, a térképszelvények és áttekintő térkép elkészítése, az egyes helyeken feltüntetett keresztszel-vények és a megfelelő térképjelek alkalmazása összetett, szép munka eredménye, amely nagy segítséget fog nyújtani a további kutatásokhoz.

Budapest, 2001. 11. 27.

 

EMLÉKEZÉS

PROF. DR JAKUCS LÁSZLÓRA

 

2001. 12. 03-án hétfőn kaptam a hírt, 2001. 12. 01-én szombaton, elhunyt Laci Bácsi, Isten nyugosztalja.

Különös ez a szombati nap, megtörtént, amitől általában mindenki fél, a halál; elhunyt a magyar barlangkutatás egyik kimagasló egyénisége. Ezen a napon  furcsa  késztetést  éreztem  arra,  hogy  most már le kell ülnöm, félretéve mindent, és megírni a Barlangkutató Himnuszunk „A csend világa„ Sebestyén István szerzeményének a hivatalossá tételéhez a mű kísérő szövegét. Verselemzés közben döbbentem rá, hogy szerkezetileg is és tartalmilag is kívánkozik a szerzeményhez egy utolsó, 3. strófa. Vettem a bátorságot, és meg is írtam. Nem szántam a nagy nyilvánosság elé, a történtek után most mégis közreadom, így búcsúzva atyai jóbarátomtól, akinek a könyvei, írásai megszabták utamat, és aki a kezét pedig akkor nyújtotta felém, amikor barlangkutató pálya-futásom alatt a legnagyobb szükség volt rá. Köszönöm szépen Neki.

Kardos László

 

Barlangkutatók Himnusza

A csend világa

A barlangkutatók himnusza

 

Barlangkutató kóru-sunkkal szeretnénk azt a nemes célt felvállalni és véghez vinni, hogy az eddig magunk között elfogadott, Sebestyén István által szerzett „A csend világa” című mű-vet a barlangkutatók hi-vatalos Himnuszaként ismertessük el.

 

 C                              Am         F                                      C

 Fönt már kigyúlt az éjszaka, messzi fények ragyognak szerteszét:

 C                                  Am            F          G    Am

 de a patak nem hozza le nekünk a csillagok neszét.

 C                          Am            F                                  C

 Ott fönn barátok alszanak, s talán ránk gondolnak még –,

 C                                Am           F              G            Am

 itt a mélyben sötétek a falak, s csak a karbidlámpa ég.

             G           C                      F                                 C

 Refr.:  Sej, haj, nem bánom én, ha síromon nem lesz kereszt:

            Am                            F                  G                  Am

            aki nem látta még a csend világát, úgy sem érti ezt.

 

 

 

Leírtuk a szerze-mény keletkezési körül-ményét, elterjedését, a szerző végakaratát, ele-meztük. Több szem-pont szerint kívánkozott hozzá még egy vers-szak, amelyet javaslat-ként megírtam.

Kérek minden barlangkutató barátunkat, aki csak tud valamit a szerzeményről, jutassa el nekem a véleményével együtt, köszönöm szépen.

Kardos László

 

 C                     Am             F                            C

 Foltos ruhájú, víg legény, próbaútján nem kíséri gond:

 C                    Am                       F                G        Am

 Hegykirálynő csoda-birodalmát két kezével túrja a bolond.

 C                             Am     F                             C

 Cseppkőpalástban élete, ő lesz majd e világrész ura,

 C                          Am                  F               G                 Am

 ó, de addig sokezerszer gyúlik ki fönn a külszínen az éjszaka!

 Refr.

 C                  Am             F                                 C

 És ha végleg leszállunk, a karsztvidék őrizze nyugalmunk.

 C                     Am                F       G                    Am

 A patak mossa le hamvaink, fent hagyva a csillagok neszét.

 C                      Am           F                          C

 Ott fenn barátok vallanak az elhunyt kutatótársakról:

 C                           Am           F                  G                       Am

 Mélyben,sötétben testetek, de a lelketek a csillagok között ragyog.

 Refr.                                        Dallam és szöveg:Sebestyén István (1969?

Barlangkutatók kórusa

Az előző Tájékoztatóban a barlangkutató kórus alakítására közzétett felhívásra szép számmal jelentkeztek, név szerint: Énekes Feri, Fehér Kati, Gyarmati Gábor (Gyaresz), Hűvös András (Párduc), Kardos László (Mariska), Kardos Annamária, Kar-dos Boglárka, Kardos Virág,  az Ibolya még vacillál, azaz a (Kis marisok), Lengyel Já-nos (Janó), Schäfer István, Szabó Dénes (Hőmi), Szabó Attila (Bubba), Tisza Leven-te.

Akiket eddig sikerült becserkészni a közös éneklésre és előkészítésre: Gádoros Miklós és Maucha László.

Akik nem ússzák meg és be lesznek cserkészve, mert ragaszkodunk hozzájuk: a legelső szöveggyűjtemény megteremtői: Sohár István (Fegyenc), Balthazár Zsolt (Fejszeretesz), Szabó Géza (Kis Vegyész).

A félnótás és más félnótás szöveggyűjtemény létrehozói, köztük Gönczöl Tímea. Végül, de nem utolsó sorban a Bátyót, azaz Fónyad Bélát és mindenkit, akit azon ka-punk, hogy vagy nagyon jól, vagy nagyon hamisan énekel. Mindenkinek lesz feladat, vége a magányos meleg fürdőszobai vagy a hideg végponti kornyikálásnak, most eljött a mi időnk, nosza rajta.

A kórus nyitott, bárki bármikor csatlakozhat, mint látjátok, három generációs gerjedelemről van itt szó, megpróbáljuk összefogni és közös hangnembe terelgetni egymást és hangjainkat, hangszeres kíséret se kizárt.

A működés demokratikus, mindenki véleményére szükség van, hisz közös dolgot akarunk a jövőre hagyni.

Az előadandó művek letisztázása folyamatban van, amiket időrendi sorrendbe gyűjtünk és a kórus által kiválasztottakat szeretnénk elsőként elénekelni.

Hivatalos alakuló gyűlés 2002. január. 16-án 18 órakor a Szemlő-hegyi-bar-langban. Mindenkit szeretettel várunk, előzetes telefonos bejelentkezést kérek az alábbi telefonra, köszi.

Kardos László

06 70 220 55 27

ADRENALIN FOTÓPÁLYÁZAT

Az ADRENALIN csoport idén első alkalommal írja ki fotópályázatát, melyre az idén készült legjobb barlangász és/vagy hegymászó témájú fotóiddal jelentkezhetsz.

A pályázaton (az ADRENALIN Szakosztály tagjain kívül) bárki részt vehet egyénileg, 2001-ben készült képeivel.

A pályázat célja: minél több olyan kép készüljön, amely a barlangász-hegymászó élmé-nyeket népszerűsíti, és hogy a legjobb képeket évente egyszer összegyűjtve egymásnak és a kívülállóknak kiállításon bemutathassuk.

Pályázni lehet legfeljebb 5 db fekete-fehér vagy színes papírképpel, vagy digitalizált képpel (jpg vagy bmp formátumban). Az 5 kép lehet sorozat, illetve különálló témájú fotó. A képeket a kiállítás után visszaküldjük.

A pályázatra érkező képekből februárban nyilvános kiállítást rendezünk a Szemlő-hegyi-barlangban, és az interneten, honlapunkon is látható lesz. (www.extra.hu/adrenalin10).

A nevezési díj: 200 Ft, melyből a pályázat minimális költségeit fedezzük (postaköltség, mail küldés, kiállítás-rendezés, stb. A kiállításra elhozhatod kinyomtatott digit képed, de akár mi is nyomtathatunk. A nevezési díj nem tartalmazza a színes nyomtatás árát.)

A képek beküldésének határideje: 2002. január 20.

Elbírálási szempontok:

A pályázatot kategóriájában az a kép vagy sorozat nyeri meg, amelyik a legjobban megfelel a pályázat céljainak.

      Kategóriák:

1. hazai felszíni képek

2. hazai felszín alatti képek

3.külföldi felszíni képek

4.külföldi felszín alatti képek.

Kategóriánként 3 helyezést díjazunk. Feltűnően különleges képekre külön díjat is létre-hozunk. A sorozatokat együtt értékeljük, a többit egyesével. Számít a kép fotóminősége is. (különleges fotótechnika, stb.)Technikailag minden OK. (Gondolván a Cliffhangerre...).

A pályázat díjai: (Ennek a pályázatnak nem célja a túrázó fotóművészeket technikai eszközökkel felszerelni. Azzal inkább más pályázatok foglalkozzanak. A nevezési díj éppen csak a költségek fedezésére elég (reméljük). A mostani, első pályázat díjazására szponzorokat nem kértünk föl. Talán majd jövőre...)

1. díj: jó nagy ünneplés + emléklap

2. díj: nagy ünneplés + emléklap

3. díj: ünneplés + emléklap.

A fotóknak a februárban rendezendő kiállítás ad nyilvánosságot a Szemlő-hegyi-barlangban, melyet mindenki ingyenesen látogathat. A képek megjelennek az interneten, a hírek az MKBT Tájékoztatóban.

Hogy küldd el a képeket?

1. Először kérj nevezési lapot!

- Találkozzunk bármelyik csütörtökön 1900-.kor a Pál-völgyi-barlang bejáratánál! Keresd az ADRENALIN-osokat. (Makó Lajos, Kocsis Gyuri, Túri Zoli (Vödör), Gáspár Verus, Váradi (Gézafia) Csaba, és még sokan mások...)

- Vagy küldj e.mail-t (luigi@aramszu.net) és visszaküldjük a jelentkezési lapot!

- Vagy írj címünkre: 1033 Bp. Búza u. 12., postázzuk jelentkezési lapodat.

2.Töltsd ki és küldd el a képeket a fenti határidőig személyesen, e.mail-ben, vagy postán. Nevezési díjat lehetőleg személyesen hozd el. A papírkép, ha a kiállításon meg akarod jelen-tetni, lehetőleg 13 x 18-as méretű legyen!

3. Várj februárig. Minden jelentkezőnek kiküldjük az eredményeket.

4. A többit már tudod...találkozunk a kiállításon.

Sok sikert kívánunk!

A kiírás változtatásának jogát fenntartjuk, esetleges elvesztésből adódó károkat a kis költségvetés miatt nem tudunk téríteni. A képeket kizárólag honlapunkon és a kiállításon jelentetjük meg. A nem 2001-ben készült kép beküldőjét minden képével kizárjuk a pályázatból. A kiállításon nem jelenik meg minden beküldött kép.