Baglyok Szakadéka

Kataszteri száma: 5452/3
Hossza: 850 m
Mélysége: -151 m
Bejárat tszfm: 490 m
Legnagyobb horizontális kiterjedés: 41 m

Megközelítés: Bódvaszilastól a kék turista jelzésen (3.5km) a Szabó-pallagi vadászházig, ahonnan Ny-ra, 300 méterre a dózerúton, a bal oldalt található fenyves töbörben van a bejárati szádája. Az úttól D-re mintegy 40 méterre lefelé a sűrűn benőtt töböroldalban. (Onnan lehet észrevenni, hogy túlmentünk az úton, hogy elérjük a Rókalyuk-zsombolyhoz balra leágazó földutat, amely az első elágazás).

Első említése Strömpl Gábor dr. nevéhez fűződik, aki 1911 nyarán összeírta az Abaúj-Gömöri barlangvidék akkor ismert barlangjait, s a Szilasi-fennsíkon találhatók jegyzékében 56-os sorszámmal szerepeltet egy Szabó-pallagi zsomboly nevű üreget, kettős lejárattal. Az ekkor megismert 14 zsomboly és ravaszlyuk közül csak hárommal nem tudtunk megbirkózni — írja Bekey Imre Gábor — úgy, mint: Szabó-pallagi-, Vecsembükki-, Derenki-zsomboly (Barát). Ugyan erről az expedícióról Scholtz Pál Kornél beszámolójában X-es számmal szerepel “Szabó-pallag: Szilasi határában fekvő lyuk: 480 m magasságban. 62 m mélységet mértünk le. (Egyik oldalában Róka tanya.)”

Az aknába 1927 nyarán (VI. 4.) ereszkedett le először ember. Pongrácz Ernő komjáti földbirtokos meghívására a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület néhány tagja (Kessler H., Beliczay A., Frank J., Kiss Gy. ) bejárták az Alsó-hegy legmélyebb zsombolyait, így a Baglyok Szakadékát is. Felmérésük szerint a bejárati akna mélysége -63 méternek adódott, első bejárói továbbkutatásra nem találták érdemesnek. Akkoriban nagy külföldi érdeklődés kísérte a hazánkban feltárt mély üregeket, amit bizonyít, hogy 1929-ben a Le Grotte d’ Italia című olasz folyóirat cikkében egy térkép jelent meg a barlangról, amit Kessler Hubert készített. Hosszú szünet után, a hazai barlangkutatásnak az ötvenes években történt fellendülését követően terelődött ismét a fennsík zsombolyaira a figyelem. Az 1957. évi Belicai L., Szikra L. bódvaszilasi erdőmérnökök és Veres S. üzemvezető expedícióján a kitört zivatar miatt mindössze csak Belicai László érte el a bejárati akna fenekét. A kenderkötelek és hágcsók elázása akkor csaknem balesethez vezetett. 1961-ben a Kis-vizes töbör bontása (lásd. Meteor-bg.) mellett Vörös Meteor barlangkutatói keresték fel újra a barlangot, s a bejárati akna törmeléklejtőjének alján található szűk hasadékon át, félnapi bontással további 12 m-el növelték a mélységet. 1964 nyarán elkészítették a zsomboly térképét— tekintve, hogy senki sem fért le — a szűkület alatti rész kivételével. 1967-ben a lemászáshoz használt kötélhágcsó elszakadt, így csak a következő év tavaszán készült el az alsó szakaszt is ábrázoló felmérés. Akkori -76 m-es mélységével a Baglyok Szakadéka az Alsó-hegy negyedik legmélyebb zsombolya volt.

A további feltárások csak a korszerű egyköteles technika magyarországi megjelenését követően váltak lehetővé: a függőleges aknák bejárásának e módját Magyarországon az elsők között alkalmazó Lukács László 1978-ban — miután rábukkant a bejárati aknában -30 m-en nyíló Ablakra — elsőként jelezte, hogy a barlang mélysége meghaladja a száz métert. Sajnos nem sokkal később bekövetkezett halálos tátrai balesete miatt ezt már nem publikálhatta.

A belső, Ablakon túli részek megismerése 1982 nyarán tovább folytatódott, amikor Szenthe István és Tóth Sándor a Sáros-akna aljáról kiindulva szabadon másztak fel a Szent-akna feléig (P22). Néhány hét múltán folytatódott az oldal kürtő feltárása, Nagy Mihály Zoltán elölmászásával. A következő két lépcső 16 m emelkedése után összecseppkövesedett járat állta útjukat.

A fennsíkon túrázó BEAC barlangkutatói 1985-ben tulajdonképpen véletlenszerűen találták meg a Mozdony alatt -65 m-es mélységben a — később Lukács Lászlóról elnevezett — Drúz-aknába vezető hasadékablakot. Ami máig a legegyszerűbb útvonalvezetést jelenti a végpont eléréséhez. Ezen felbuzdulva 1988-ban megkezdték a zsomboly feltérképezését, amivel párhuzamosan, megindult az addig ismeretlen felfelé haladó kürtők kimászása. Három év alatt kilenc kürtő kimászásával a barlang hosszát 250 méterrel sikerült megnövelni és az elkészült részletes térkép végleg lerántotta a misztikus leplet a csak kevesek által ismert zsombolyról.

A kutatás kezdetén a sziklamászóktól kölcsönzött klasszikus elölmászás jelentette a megismerés módszerét, ami elsőként a Drúz-akna sötétbevesző mennyezetéténél került bevetésre. Az Ablak felett 15 m-el egy áthajlásban kisebb hiba csúszott a számításba, amikoris a biztosító kötél fogta meg a visszazuhanó elölmászót. Az újabb technikák (akkumulátoros fúró, tolólétra) alkalmazásával elért első igazi siker a Mozdony felett lévő 30 m magas Három-bölcs-kürtő kimászása volt. Ennek felső cseppkövekkel gazdagon díszített részében a térképező brigád figyelt fel egy röpködő denevérre, ami egy kitett helyen lévő repedésen keresztül átrepülve tűnt el. Később visszatérve véső híján csavarhúzóval 12 órás tágítással bejutottak (Északnyugati-átjáró) a túloldalon sötétlő tágas aknába. Onnan vissza lehetett ereszkedni a 15 m-el lejjebbi félbehagyott Drúz-akna kimászásához. Az akna felfelé még 25 m-t folytatódott (Drúz-kürtő), aminek járhatatlanul összeszűkülő tetejét két független úton is elérték az 1988-as év végére. A Drúz-akna -110 m-es mélységből -8 m-ig felnyúlva tulajdonképpen hazánk legnagyobb mélységű aknájának tekinthető (102 m), habár a -45 m-en található elég nagy párkány (Erkély) meglehetősen elkülöníti az akna alsó és felső részét.

Az első kutatótábor számos egyesület vendégkutatóinak részvételével (itt elsősorban a Kinizsi és a MAFC barlangkutatói emelendők ki) az 1989-90-es év fordulóján került megrendezésre. Ekkor első feladatként a terep megtisztítása, biztosítása és a fő bontási irányvonal kijelölése történt meg, a két csörlő segítségével mozdítva el a több tonnás köveket a bontás útjából. A tavaszi, második kutatótábor végére a kutatóakna mélysége elérte a 8 métert. 1991 tavaszán újabb tábor keretében éjjel-nappal folyt a száraznak éppen nem nevezhető végpont ostroma. Hosszú napok teltek el reménytelennek tűnő agyagbányászással, míg a tábor végére a kutatóakna alján egy 4 méteres szabadlégterű oldaljárat mutatkozott a munka folytatására serkentve.

Az 1991-92-es év fordulójára eső “IV. Baglyok-tábor” december 29-én tartott második műszakja során végre megindult az álfenék, és egy 10 méter mély, lefelé szűkülő igen sáros akna (Ritter-akna) vált szabaddá. Másfél méterrel az akna mélypontja felett kis hasadékablak sötétlett, folytatást sejtetve. A következő brigád még aznap éjjel átvéste a szűkületet, és egy 8 méter mély lefelé szélesedő, -145 m mélységig lenyúló aknára lelt (Kotu). Innen másnap a talpon levő törmelék között további 6 méter mélységű elszűkülő hasadékjáratot sikerült feltárni. A lefelé vezető, vízfolyások nyomait mutató meander azonban reménytelenül elszűkül. Ez a barlang jelenleg ismert legmélyebb pontja: -151 m .

Így a bontások és kürtőmászások eredményeként feltárt, illetve a korábban már ismert, de felméretlen részekkel együtt a barlang hossza elérte a 850 métert, s ezzel az Alsó-hegy egyik leghosszabb és barlangjává lépett elő.

A Szabó-pallagi-zsomboly a legösszetettebb Alsó-hegyi zsomboly. Benne szinte az összes —a zsombolyokra jellemző — morfológiai formakincs iskola példája megtalálható. Befoglaló kőzete közép idei triász mészkő, amely szinklinálist mutató szerkezeti egységbe rendeződve helyezkedik el. Emiatt a fennsíkon a kőzetrétegek közel függőleges helyzetűek, ami mellett itt konkrétan az erős É-D-i tektonikus preformáció döntően meghatározza az aknák arculatát.

Az aknák és kürtők szorosan egymás mellett húzódnak. A 850 m függőleges járat csupán 41x34 m-es területen összpontosul. A párhuzamos hasadékok mentén kibővülő aknákat helyenként csak vékony falak választják el, esetenként teljesen vagy részlegesen egybeforrnak. Ezek között az átjárókat a keskeny tektonikus repedések (hasadékablak) biztosítják. A fejlettebb aknák gyakran összeérnek és így alkotnak nagyobb légteret. A leghosszabb “óriásaknák” (5 m átmérőjűnél nagyobb) — Drúz- (40+62 m), Bejárati-akna (60 m), Három-bölcs-kürtő, Lyukas-akna (30+20 m) — erősen megközelítik, ill. elérik a felszínt. Ezekben nem csupán egy, hanem 2-3 esetleg több hasadék is kimutatható, jellegzetes “L”, “E” (nyílhegy, fésű) keresztmetszetet formázva.

Az aknák hosszát tekintve 3 db haladja meg az 50 m-t (Bejárati-, Drúz-, Lyuka-akna — Három-bölcs-kürtő), 1 db a 40 m-t (Zászlós-akna), 30-40 m közötti nincs. 20 m-nél nagyobb 5 db, 10 m-nél 9 db és 10 m alatti kb. 13 db (ez nagyon szubjektív) található. A kisebb 10-20 m-es “normálaknák” (5 m átmérőjűnél kisebb) aknák általában csak 1 fő hasadékra illeszkednek, ami alól kivételt képez az álfenekekre települt aknatermek (Mozdony, Mixer, Nagy Manitou-kürteje alatti zóna), ahol igen összetett képet mutatnak a tektonikai viszonyok. Ezek arculatát még az utólagos omlások, azok elagyagosodása és a cseppkövesedés is jelentősen átalakítja.

A aknák talpát legtöbbször omladék, helyenként vízszintes településű vörös agyag, néhány helyen elszűkülő hasadék zárja le. A kürtők felső végeit legtöbb esetben egy (Kőpengék), ritkábban több hasadékká vagy járhatatlan méretű oldási csővé szűkülnek (Drúz-kürtő), de előfordul elcseppkövesedett, illetve olyan, amit omladék tölt ki.

A barlang kisformáit is igen változatosak. A szálkőből, oldalfalakból kipreparálódott pozitív korróziós szálkőoszlopok, kőpengék, kőhidak és párkányok anyaga megegyezik a környező kőzetével, de valamilyen ok miatt mégis kimaradt az üregesedéshez vezető folyamatokból. Ezek ellentéte a negatív korróziós kisformák csoportja: karrosodott falfelületek, kicsepegési lyukak és gömbüstök, amelyek az aknák falába bemélyedő képződmények.

Az elöregedés stádiumában lévő üregben az omlások alárendelt szerepe mellett sokkal inkább jellemző az erőteljes elagyagosodás és a falakon csaknem mindenütt megtalálható elcseppkövesedés, amelyek között már kevesebb a ma is fejlődő. Szín és formagazdagságuk rendkívül változatos. A kőhullástól kevésbé védett helyeken és az aktív vízbeszivárgási pontokon a cseppkövek teljes hiányoznak, esetenként visszaoldott állapotukban láthatóak.

A hatalmas (több m²-es) lefolyások, bekéregzések és függőcseppkövek a leggyakoribbak, de helyenként kisebb állócseppkövek, hosszan lelógó zászlók, borsókövek és heliktitek is vannak. A legismertebb képződmény a “Mozdony”, ami egy óriási méretű feldőlt cseppkő, rajta fiatalabb kis “kéményt” alkotó oszlopocskákkal. Érdekesség, a “11-es csatorna ” keskeny kerek kis kürtője, ami lényegében egy elöregedő cseppkőlefolyás mögött a kipergő lemezek felharapódzásával és az akna fala között jött létre.

A zsombolyaknáktól merőben eltérő formakincsű a lépcsőzetesen (6 tagban) emelkedő Szent-akna kürtője (90 m hosszban), ami valószínűleg egy ősi víznyelőbarlang része volt. Kialakulása valószínűleg független a zsombolytól, egybenyílásuk okai még tisztázatlanok. Mára már teljesen inaktívvá vált, mennyezetét üstös oldásformák, járattalpát cseppkőlefolyások alkotják, felső végét egy a mennyezetig hízott búboskemence szerű lefolyás jelenti.

Beszerelés: E zsomboly esetében is bonyolultsága miatt egy vázlatos leírást is adunk táblázatos formában, ahol a bejáráshoz feltétlenül szükséges információk mellett rögtön a szükséges felszerelés igény is megtalálható.

*Hely*	*mászás*	*kötél igény*	*Rövid leírás*
*Bejárati-akna*	Kh6 E5	17 m	A kötél a fáról indítható, az akna szélén, a külsõ, és a belsõ oldalon 2db RN.
	E 24	26 m	Kissé balra RN, ereszkédés az egyre táguló szép formáju aknában a Párkányig.
	E 31	32 m	A Párkány alatt, az azzal szemben lévõ falon 2 m-rel lejjebb RN. Innen az akna nagyon kitágul, landolás egy törmeléklejtõn.
*A szûkûlet aknája*	E 9	12 m	A törmeléklejtõ alján kis cseppköves terem, belõl jobb oldalt szûk, robbantott hasadék.A szûkület felett fûzõlyuk. Nehéz a visszatérés!
*A terem feletti kürtõk*	M 9 M 17		Beépített kötél cseppkõre kötve Beépített kötél, Tk-ra kötve
	M 16		Beépített kötél cseppkõre kötve
*A Nagy-Manitou-kürteje*	M 15		Beépített kötél, fûzõlyukba kötve
	M 5		Beépített kötél, cseppkõhöz kötve

II. útvonal: a Mozdonyon át a Sáros-aknán a Drúz-akna aljára (Bejárati-akna Párkányáról indulva)

IV. útvonal: A Mozdonytól a Drúz- kürtõbe, majd a Három-bõlcs kürtõn át vissza a Mozdonyhoz

I. útvonal.Bejárati-aknánkeresztül a Nagy-Manitou-kürtejébe

A bejárati száda mellet található sík területrõl érdemes megközelíteni az akna beszállását, valamely alkalmasnak látszó fához rögzített biztosítókötélen (Kh6). Az akna felé fodulva a jobb oldali sziklafalon közvetlenül a leszakadás felett található nittekrõl (2RN) lehet megkezdeni az ereszkedést (E5). Innen letekintve közvetlenül magunk alatt is megpillanthatunk egy nittet, ám attól balráb, kevéssel leljebb is van egy másik, amelyiket (RN) célszerübb felhasználni a további ereszkedésre,kedvezõbb vonalvezetése miatt. A nittõl balra egy már össze nem érõ sziklahidat, és alatta nem kevés omladékot vehetünk észre mohos zöld lepelbe burkolózva. Az aknát 22 méter ereszkedés után egy asztanyi élére állított kõtömb és egy párkány szakítja meg. Itt lehet eltérni a belsõbb részek felé (Ablak, Mozdony...), de ha már az akna aljára indultunk (E24), akkor még további 2 métert ereszkedve ugyanebben a síkban egy újabb nittet felhasználva, kötelünket megosztva folytathatjuk az ereszkedést az egyre bõvülõ impozáns cseppköves aknában (E31).

Az aljzatot képezõ törmeléklejtõn lesétálva érhet el a látogató arra a szintre (65 m) ahol az 1927-ben Keszler Hubert vezette expedíció vissza fordulni kényszerült mivel csak egy, ember által járhatatlan szûk hasadék vezetett a mélybe le. Ezt 1961 ben robbantották ki a VMTE kutatói, és így vált járhatóvá ez a ma is még igen kellemetlenül keskeny hasadék. A függõleges szûkület felett egy jókora füzõlyuk (Tk) található , melyrõl a kötél segítségével (E9) érhetik el a keskenyebb testalkatúak a 75 m mélységben található síma vörösagyagos talapzatot. A viszatérés önerõbõl igazi kihívást jelenthet, még a legvérmesebb szûkületspecialistáknak is.

Az akna alatt két terem található, mindkettõ tetejében két-két feljáróval, a felsõbb szintre. Ám az igazi szabadon is mászható átljáró (M9) a szûkület alatti leérkezéshez közeli kürtõ, fix kötéle mentén található. Azon felmászva néhány méter szabad mászással felbukkanhatunk a felsõ szintet képezõ óriási terembe, ahol talán a barlang, és a környék legnagyobb cseppkõképzõdményei díszelegnek. Egy ilyen hatalmas cseppkõlefolyás mögött alakult ki a 11-es csatorna, szabadon mászható kürtõje, ami a kipergett agyagnak köszönheti létét (delikát!). Megtalálni leginkább négykézlábra ereszkedve a bal fal mellett felfelé tekintgetve lehet a fal beugrásai alatt, vagy hanyatt fekve kémlelve, mint ahogy a felfedezés véletlen pillanata is hozta. (Szabadon mászható.)

Az terembõl felfelé vezetõ kürtõben két fix kötél van. A felbukkanástól távolabbi (balra), egy vakon elvégzõdõ kütõbe vezet (M17), mintegy mutatva az elsõ kimászás atlétikus útvonalát. Az elsõ bejárók innen lendülhettek által az akna túlsó oldalán sötétlõ ablakba (Rose Gy., Nyerges A.), ahol újjabb lehetõségek kínálkoztak a továbbjutásra. Ma ide egy, azaz a másik, fix kötélen juthatunk fel (jobb oldali M16). Ebbõl az ablakból a keskeny kõélrõl befelé leereszkedve (E15) egy 15 méteres aknába juthatunk. (Ereszkedés elött kéretik al lábak sártalanítása!) Praktikusan az ablakban ülve (korlátozott létszám!) átszedhetjük az aknába az eddig mászásrá használt kötelet,és azt megtetézve egy cseppkõkikötéssel (Tk) alábocsátkozhatunk (Vigyázat így nem ér teljesen le, nézz magad alá.) egy cseppkõdombra tetejére, ahonnan kényelmesen le lehet mászni az akna aljára. Itt a figyelmes szemlélõ egy ablakon visszatekinthet a legalsó szint tetejére.

Na de, ha az elöbbi ablakból tovább folytatjuk utunkat felfelé, akkor hamarosan farkasszemet nézhetünk a Nagy-Manitouval, a következõ kürtõ aljában. A további magaslatokba néhány méter szabad mászás után, egy cseppköves falon lehet felkapaszkodni (M15) a beépített fix kötélen. Ennek vége egy kicsiny fülkébe vezet, ahonnan már tovább ki-ki saját lelkesedése függvényében kússzanhat fel az elcseppkövesedett kürtõcsökevénybe.

Ám ebbõl a fülkébõl kitekintve mégtovább folytathatjuk utunkat a kürtõ mennyezetéig (M5) egy izgalmas beépített kötél szakaszon.

A bejárati-aknában 22 m ereszkedés után érhetjuk el a Párkány asztalnyi, éléreállított kõtömbjét (E22), minek túloldalán egy fix nittfül (RN) jelzi a tovább haladás irányát. Itt 3 méternyi rövid ereszkedés után (E3) a fallal szembe állva jobbra, hátra traverzálva (3 métert) át lehet mászni egy újabb fülkébe. Ide befészkelõdve a kötél megosztása után (RN) folytathatjuk utunkat a hegység talán legizgalmasabb útvonalvezetésén. Ha a nittel szembefordulva kezdjük meg az ereszkedést, akkor a hátunk mögött kell keresni az Ablak cseppköves rejtekét. Néhány méter ereszkedés után (E5) eltünnek az addig testközeli falak és egy két légies lendületvétellel beingázhatünk (4 m) az Ablakba. (Ajánlottabb azonban lebiztosított ereszkedõgéppel bemászni!)

Az Ablak kõélén belül érdemes bevárni társunkat, hogy beállíthassuk az optimális kötélhosszt az ingához. Ezután a belsõ oldalon elhelyezett nitthez (RN) rögzítve a maradék kötelet, megkezdhetjük az ereszkedést az enyhén ferde falon (E16), az Ablak alatti aknába. Az átellenes falon 7 méterel lejjebb egy beszorult kõre akasztott elhúzás (Tk, 2 m Kgy) egyenesítheti a további ereszkedés vonalvezetését. Az akna alja csalóka, mert egy keskeny rés vezet lefelé, igaz ugyan, hogy szabadon mászható az alatta lévõ 7 méternyi akna, de ennek alján egy kõkemény szükület vezet csak tovább a Meanderen át a Mozdony alá.

Ne ugorjunk hát be! Nézzünk inkább körül és válasszuk az állva is járható Kúszót.Ebben 4m oldalazás után egy kõfalba ütközhet az ember,ezen a 2 métert felmászva egy éles peremre lehet felálni. Felfelé tekintve a Kõpengék kürtõjéhez (M18, M6) vezetõ kötéllen akadhat meg a szem (Vigyázat kifelé menet ez igen gyakori tévút! Zsákutca!), a perem túloldalán lefelé, 5 m szabadmászás után egyre elszükülõ csõ nyomába szegõdhet minden vállalkozókedvû õrült. Azonban lent a peremen állva átbújhatunk egy kapun, ami a Mozdony termének tejébe vezet. Itt két nitt (2RN) segítségével ereszkedhetünk le. Az egyik még kívül a bebújáson az átellensõ falon (Kh2), a másik bent,lefelé tekintve a bal oldali falon van. Erõl kényelmesen lebaktathatunk a ferde falon a terem oldalában(E7).

A termet uralja a Mozdony hatalmas feldõlt cseppkõoszlopa. Innen 4 irányba lehet távozni, az ereszkedést folytatva az oldalban juthatnánk egy kettõs lyukon keresztül a Meanderbe (szabadon mászható, -8 m), amibõl a már említett szükület felé,vagy tovább lefelé a Zászlós-aknába juthatnánk (-17 m), na persze csakis kötéllel. A Mozdony mögött egy kicsiny függõleges lyukon keresztül pedig a Zászlós-akna menyezetének oldalában lehet lereszkedni. Felfelé tekintve a Három-Bölcs-kürtõbe világíthatunk (+31 m), de a további utunk ez alatt, a legtágasabb lejárón vezet tovább.

Az újabb kötelet a Mozdony kéményét alkotó másodlagosan ránõtt cseppkõoszlopocskához rögzíthetjuk (TK), mely önmagában is megbízható, majd az aknával szembe fordulva a jobboldali fal mentén jócskán a lyuk felett két nitt várja a beszerelõt (2RN), hogy egy kötélhidat feszítsen ki (Kh4). Ezután már akadálytalalanul ereszkedhetünk a Lyukas akna aljára (E21), út közben elsuhanva számos sötétlõ lyuk mellet, köztük a 11méterrel lejjebb kifigyelhetõ, másik Ablak hasadéka (-65 m-en) mellett is. Szilárd talajt érve két út kínálkozik, az egyik szinte közvetlen az akna folytatásaként felfogható hosszúkás 5m mély hasadék, ám ez zsákutca. A másik lyukon egy kis legugolás után áttekinthetünk a Mixer zónájába. Itt található egy fûzõlyuk (Tk), melyrõl kiereszkedve (E2) az akna külsõ baloldali falában van a következõ megosztás (RN), amivel leérhetünk a Mixerbe. Mielött leereszkednénk érdemes körülkémlelni! A kibújás utáni nitten lógva, ha a lábunk a szembe lévõ falon van, akkor bizony majd balra érdemes araszolni ereszkedés közben, hogy a számtalan lyuk közül megleljük a Sáros-akna felé vezetõt. (Elágazás: jobbra hátul a Denevér-ág felé! Fent: a Zászlós-akna sötétlik, +25 m) Ereszkedés közben (E8) magunk mögött hagyva a Mixer vakaknákkal tûzdelt párkányszintjét juthatunk a Sáros-akna felsõ, kevésbé névhû szakaszába. Itt a falon kényelmesen traverzálva elhelyezhetõ a megosztás (RN), a távolabbi fal baloldalán. Errõl biztonsággal lehet leereszkedni (E7) a hasadékszerû aknában, a következõ párkányig, ahonnan csõformájúvá válik a további utunkat magábafoglaló akna. A párkányon megosztható az akna (RN), majd az alatt 3 méterel (E3) újjabb nitt van (RN). Vigyázat kicsit omlásveszélyés a párkány alatti fal! Innen már zavartalanul lecuppanhatunk az aknában a következõ talajszintig (E12), aholis egy magas hasadék tetejébe érkezünk meg. Ennek aljában a hozzánk közelebbi letörésen(elágazás a Szent-akna felé!) egy jellegzetes ledõlt kõ túloldalán az akna felé fordulva jobb oldalon fent egy nittfülre lehetünk fegyelmesek, és ezzel szemben egy másikra is, amik segítségével asszimetrikus ,,Y” bekötést készíthetünk. Hét méternyi ereszkedés után (E7) megérkezünk a Drúz-akna aljára, pontosabban a Ritter-akna (E28) és a Kotu (E8) hatalmas bizonytalanul álló omladékokkal átszõtt bontásának tetejére. (Vigyázat az ácsolatfákat 1989-90 telén kerültek be a barlangba! Omlásveszélyes!!!) Itt -111 m-es mélységben ér véget ez az útvonalváltozat. Innen még le lehet mászni a régi Végponthoz (-120,4 m), egy keskeny 9 m mély hasadékon át. Azonban a -151 m-es végpont megtekintését nem ajánlhatjuk, mivel az idõ nem kíméli az egyre bizonytalanabbul álló omladékot!

A kötél, a Mozdony kéményéhez rögzíthetõ (Tk), és a Lyukas-aknával szembe fordulva a jobb oldali falon két nitt (2RN) segítségével kötélhíd (Kh4) készíthetõ. Az alsó nittrõl leereszkedve 11 métert (E11) 5 méteres lendületes ingatraverzzel juthatunk be az Ablakot képezõ hasadékba. A számtalan lyuk közül a helyeset úgy lelhetjük meg, ha még az ereszkedés megkezdésekor, szemben állva az ereszkedõnitt falával, balra hátra felé a Mozdonnyal átellenes oldalon keressük, a megadott mélységben. Ez tulajdonképpen egy hatalmas az akna falát is alkotó hasadék kiöblösödése, mely átlyukadt a szomszédos aknákba. .Érdekes, hogy az Ablakban gubbasztva három aknába is betekintést nyerhet az odatévedt vándor, az említett hatalmas hasadék mentén, mivel innen átlátni a Zászlós aknába is. (Belül elágazás: felfelé két fix kötél vezet a Drúz-kürtõbe +55 m, lefelé: Drúz-akna -46 m!)

Az Ablak hasadékában a belsõ oldalon van a nitt (RN).A beingázáshoz használt kötelet érdemes jó lazára hagyni, mert így a felfelé mászáskor nem fog zavarni. A kikötés alatt 2,5 méterel egy újabb nitt van (RN), amirõl megkezdhetjük az ereszkedést a hatalmas Drúz-aknában. 12 méter ereszkedés után (E12) egy cseppköves Párkány tetejére érkezzünk. Itt az ereszkedés falátt szembõl tekintve jobbra egy vakakna (3m), balra pedig a folytatás van. Igy hát balra leereszkedve a cseppkõdombról harántolhatunk a tátongó lyuk túl oldalán lévõ nitthez (RN) amirõl folytathatjuk az ereszkedést.

Újabb 12 méter ereszkedés után (E12) egy sima falfelületen könyûszerrel kiszúrhatjuk a következõ megosztást (RN).Ezután az akna kitágul és már látni lehet a húsz méterrel lejjebbi aknatalpat is. 8 méterrel a nitt alatt egy elhúzást kell készíteni a cseppköves fal valamely fûzõlyuka segítségével (Tk, 2m Kgy). Innen már megosztás nélkül juthatunk a már megkezdett ereszkedésbõl (E19) a Drúz-akna bontások nyomaitól sárban tocsogó talpára.

IV. útvonal: A Mozdonytól a Drúz-kürtõbe, majd a Három-Bölcs-kürtõn át vissza a Mozdonyhoz.

A Mozdonytól a már fent leírtak alapján az Ablakba ingázva (Kh4, E11) ezuttal nem lefelé a folytatjuk kalandozást, hanem felfelé a beépített fix köteleken. Itt két kötél tûnik el a magasban. A tõlünk távolabbi egy vakon elzáródó oldalkürtõbe vezet (M23), egy élvezetes lendülettel az akna sötéte felett.

Míg a közelebbi az, amelyik valóban felvezet a Drúz-kürtõbe. Ezen 18 méter mászás után (M18) juthatunk fel az Erkélyre,melynek vékony cseppkõkérgû alját alulról kopogtathatta volna a kürtõt mászó, ha éppen ki nem esik. Na de a sors véletlene folytán ide elsõként éppen felülrõl érkezett látogató. Az Erkélyen bemászva, néhány rómeói lépéssel óvatoskodjunk tova, nehogy mi meg leszakadjunk a vékony kéreggel(!). Másszunk még feljebb! 5 méter múltán jócskán kitágul az akna és új távlatok nyilnak meg a lámpa fényében. A beépített kötél amin megkezdtük a felmászást a kürtõ összeszûkülõ tetejéig egy tagban van (M40). Azonban 13 méternyi mászás után egy hatalmas cseppkõdombhoz érkezünk, minek baloldalán kissé rejtve egy párkány van (A kötél elengedés után ellendül! Csapda!), ahonnan egy másik fix kötélen az ,,L” betü szelvényû kürtõ másik csúcsába mászhatunk fel (M28). Ez lehet túránk magaspontja, 10 méterrel a bejárat szintje alatt. (Vigyázat a teteje igen keskeny!)

Az Északnyugati átjárót megtalálni az alulról egytagban felnyúló fix kötélen (M40) lehet. A tetõpontból leereszkedve 25 métert a cseppkõdombbal szemben egy keskeny alig észrevehetõ szilvamag szelvényû hasadék található az ereszkedéstõl jobbra, ahol át lehet tekinteni a Három-Bölcs-kürtõbe. Az átpréselõdés bizonyos testméret határokhoz van kötve! (A kötélrõl leszerelve az itt is ellendül!) A 2,5 m hosszú vizsszintes szûkület túlodalán piciny párkányon ölthet újra alakot a látogató. Balra egy nagyobb párkány van, ahonnan tiszteletünket tehetjuk a terem túlsó falán díszelgõ ,,Három Bõlcs” cseppkõ sziluettjének. Ide a magunk által fûzõlyukba bújtatott kötélhídon araszolhatunk ki (Tk, 2 m Kgy, 2 m Kh). Ezen a helyen állva, az alulról kimászott kürtõ térképezése közben figyeltek fel erre a keskeny hasadékra, amiben denevérek tûntek el nagy szárnysurrogás közepette. Innen nyílik még a Mini-akna -8 m mély szabadon mászható hasadéka.

A mi utunk azonban a kürtõ sokkal tágasabb mélyébe vezet. Az általunk hozott kötelet (nincs beszerelve!) a kötélhíd fûzõlyukába kötjük (Tk, 3 m Kgy). Errõl ereszkedhetünk le (E15) a fantasztikusan szép kürtõben addig, amig kissé összeszûkülnek a falak és kibukkanunk a Mozdony termének tetejében. Itt jobbra kinyúlva betekerhetünk egy egyenes nittfület a megosztáshoz, majd 8 m ereszkedés után egyszintbe kerültünk a Mozdonnyal az akna túlsó oldalán, de néhány kissebb lendülettel máris zárhatjuk a kört. Ha kötelünket vissza akarjuk nyerni, akkor visszafelé is meg kell tenni ezt az utat. (A kötéllehúzáshoz nem garantált a siker!)

Lekönnyebben a Sáros-aknából leereszkedve, nem a Drúz-akna felé indlva, lelhetünk rá, ha a széltében elkeskenyedõ hasadéban kicsit felmászunk (2m-t) és vissza csusszanunk a a beépített kötél aljához.. Alulról is odatalálhatunk, ha a Drúz-akna aljáról (-111 m) egy kicsi termen keresztül, mászunk fel a kötélhez.

A hasadékszerû járatban felmászva a fix kötélen, 22 m után egy nagy párkányra érkezünk (M22), ahol egy 7 m mély akna nyúlik a mélybe. (Ide le, a szabadmászást csak a biztos mászóknak ajálnjuk!) Tovább indulva felfelé még 20 m hosszban követhetjük a hajdani vízvezetõ járatot (M16). Külön érdekessége a barlangnak ez az ága, mivel egy õsi víznyelõben szemlélõdhetünk itt, melynek találkozása a zsomboly aknarendszerével (talán) csupán a véletlennek köszönhetõ. Kellõ áhitattal járjuk hát!

A Mozdony termébe való bebújás elött egy jellegzetes 2 m magas kõélre kell felállni, a Kúszó irányából érkezve.Itt található az a fix kötél amin feljuthatunk az utosóként elesett kürtõbe. A kezdetben kissé szûköcske méretû kürtõ a 18 méterrel feljebb található nittnél tágul ki leginkább (M18), meg mutatva a névadó, borotvaélességû kõpengéit. Innen feljebb mászni már csak az igazán lelkeseknek ajánlott (M6), mivel a további szakaszt befoglaló méretek jócskán megcsappannak. Bár a kürtõk rengetegében eltévedt vándorok körében ez a legkedveltebb tévút. (Ez nem vezet ki az Ablakhoz!)

1. Scholtz Pál Kornél (1911): Beszámoló az 1911. Évi junius hó 10-13 közötti tett expedícióról a szilasi fennsíkon. — Kézirat.

2. Strömpl G. (1912): Előzetes jelentés az 1911 év nyarán az Abaúj-Gömöri barlangvidéken végzett barlangkutatásokról. — Földtani Közlöny, 2. füzet, p.3

3. Bekey Imre Gábor (1914): A Vecsembükki zsombolyok. — Turista közköny 1914. 3. száma

5. Boegan Eugenio (1929): Grotte dell’ Ungheria — Le Grotte d’ Italia anno 3. p. 142-144.

6. Dénes György (1961): Előzetes jelentés a V. M. barlangkutató szakosztály….— Tájékoztató 1961 IX. p.2-3.

7. Kósa A. (1964): Beszámoló a Vörös Meteor Csoport 1963. évi zsombolykutató expedíciójáról. - Tájékoztató, 2-3. p.46-48.

8. Kósa A. (1968): Újabb adatok az Alsó-hegyi zsombolyok megismeréséhez.— Karszt és Barlang, I-II. p.17.

10. Nyerges A., Rose Gy. (1991b): BEAC 1991. évi csoportjelentés. — Kézirat.

*Párkány*			*A Bejárati-aknában 22 m ereszkedés után állhatunk ki a Párkányra, utunk ennek túloldalán folytatódik, indítás: RN a kõ túloldalán*
*Ablak felé*	E 3	6 m	Rövid ereszkedés után elmászás az oldalsó hasadékba, ott cseppköves fülkében ülve szemben RN
*Ablak*	E 5	12 m	Néhány méter ereszkedés után, mikor az akna már kellõen kitágult, inga az átellenes falon nyíló Ablak hasadékába.
*Ablak alatti akna*	E 16	18 m	Az Ablak belsõ oldalán RN. Ereszkedés az enyhén ferde aknában, 7 m-rel lentebb beszorult kõre akasztott elhúzás ( 2 m KGy). Az akna talpán nem kell lemennni a függõleges szûk folytatásba!
*Mozdonyhoz*	Kh 2 E 7	12 m	A Kúszón át, 2 m felmászás, majd a bal falon RN, innen jobbra átlépés a Mozdony termének tetejébe, balra RN, ereszkedés a ferde falon.
*Lyukas-akna*	Kh 4 E 21	30 m	A kikötés a Mozdonyhoz (nagy kõtömb, állócseppkövekkel), innen 4 m vízszintes bemászás, a jobb falon 2 RN. Ereszkedés az akna aljáig
*Mixer*	E 2 E 8	4 m + 10 m	Lyukas-akna alján nyíló ablak belsõ részén fûzõlyuk, innen kiereszkedve balra RN.
*Sáros-akna*	E 7	9 m	A lejtõ alján a bal falon RN
	E 3 E 12	17 m	Az akna felett szemben RN, 3 méterrel lentebb a jobb élen RN, ereszkedés a szûk csõszerû sáros aknában
*Drúz-akna alja*	E 7	14 m	A ledõlt kõ túloldalán a jobb falon fennt RN, ugyanebben a szintben fent RN, asszimetrikus Y-bekötés. Érkezés a Drúz-akna aljára.

*Lyukas-akna*	*Kh 4* *E 11*	*24 m*	A kikötés a Mozdonyhoz (nagy kõtömb, állócseppkövekkel), innen 4 m vízszintes bemászás, a jobb falon 2 RN. 10 m ereszkedés után egy 5 m-es ingázás az aknában a Mozdonnyal átellenes oldalon található hasadékba, mely a Drúz-aknába vezet.
	E 2,5	4 m	A hasadék túloldalán, a bal falon nitt
*Drúz-akna*	E 12	14 m	Pontosan a felsõ nitt alatt 2,5 m-rel egy RN. 12 m ereszkedés után rövid inga balra, a párkány cseppkõbúbjára.
	Kh 4 E 12	19 m	A búbon állva, azon a falon, amelyen ereszkedtünk fûzõlyuk ( 2 m KGy). Innen balra ferde bevezetõszár a lejtõ aljánál, pontosan az akna folytatása felett, szemben RN
*Drúz-akna*	E 19	20 m	Enyhén balra a sima falon RN, majd 8 m ereszkedés után elhúzás egy cseppkõ fûzõlyukból. Látványos ereszkedés.

*Lyukas-akna*	*Kh 4* *E 11*	*24 m*	*lásd III. útvonal, elsõ kötélhossz!*
*Drúz-akna*	M 18	-	A hasadék túloldalán a bal falon RN. Itt két beépített kötél végzõdik, a közelebbin fel az Erkélyig. A kötél cseppkõre kötve.
*Drúz-kürtõ*	M 40	-	Az Erkélyen a kötelet kõvetve fel a kürtõ elszûkülõ tetejéig. A kötél cseppkõre, és nittre kötve. A tetejétõl 25 m-rel lejjebb ingazás a cseppkõdombbal szemben nyíló Észak-nyugati átjáró igen szûk hasadékába.
*Három bölcs-kürtõ*	Kh 2 E 15	20 m	A hasadékon való átpréselõdés után fûzõlyuk (2 m KGy), kötélhíd a baloldalt ugyanazon a magasságban lévõ párkányhoz, innen újabb fûzõlyukból ereszkedés ( 3 m KGy). Az egyik legszebb kürtõ.
	E 8	11 m	Az akna kitágulásánál jobbra kinyúlva EN. Ereszkedés a Mozdonyig.

*Szent-akna*	*M 22*	-	A Sáros-akna aljából nem a Drúz-akna felé, hanem az ellenkezõ irányba indulunk. A szûk hasadékon 2 m magasan átmászva érjük el a beépített kötél alját. Ferde felmászások, fosszilis részek, a barlang jellegétõl rendkivüli mértékben különbözõ járatszakasz! A kötél fúzõlyukban (Tk).
	M 16	-	A párkányról tovább fel, a kötél nittben.

*Kõpengék*	*M 18*	-	*A Kúszó végénél, nem a Mozdony felé, hanem az ott lelógó kötélen fel. A kötél nitthez kötve.*
	M 6	-	Tovább a szûkûleten át. A kötél Tk-hoz kötve.