A Dokumentumtárban megtalálható Tarsoly Péter két tanulmánya, a barlangkataszterben található földrajzi-név használatról, illetve a Velencei-hegységben felfedezett 5 eddig ismeretlen barlangról.

Kivonat a

Fehérorr szindrómát (WNS) okozó gombafertőzés (Geomyces destructans) denevéreken Franciaországban című cikkből

Szerzők: Sébastien J. Puechmaille, Pascal Verdeyroux, Hubert Fuller, Meriadeg Ar Gouilh,

Michaël Bekaert, and Emma C. Teeling

Fordította : Faragó Tamás

Összefoglalás: a fehérorr szindróma fertőzést egy Geomyces destructans nevű gombafaj okozza, és 2006 óta több mint egymillió denevér halálért felelős. Az Egyesült Államok északkelti részén terjedt el. Franciaországban is találtunk WNS-sel fertőzött denevér egyedet.

Ha érdekel valakit egy barlangászokról szóló történet, kisregény, mely nagy részben eredeti dokumentumok felhasználásával íródott, nézzetek be a http://hu.netlog.com/groups/hundugo/forum címen lévő oldalamra, ahol megtaláljátok A Sötét Csend Világa című készülőben lévő kisregény eddig feltett részeit. Az első kötet kész, a második folyamatosan kerül feltöltésre.

Örömmel értesítek mindenkit, hogy a barlangászokról szóló kalandregénynek elkészült a lemez változata, melyet kérésre 550.-Ft + postaköltség áron meg tudunk küldeni az érdeklődőknek.
Választ a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. címre várjuk.

Galambos György

Az „őshévíz” hidrotermális működésének nyomai Keszthely környékén

Írta: Darnay (Dornyay) Béla

Dunántúli Tudományos Gyűjt. I. k., 1 f.

Ismeretes, hogy a. Magyar Középhegység dunántúli szakasza, - DNy-ÉK-i csapásban, - a Keszthely-hévízi és Budapest-Dunavonali nagy törésvonalak között foglal helyet. Mindkét törésvonal mentén hatalmas hőforrások törtek fel már a geológiai múlttól kezdve napjainkig is. Legismertebbek ezek közül a nagyobb számú budapesti hőforrások, a másik végén pedig a keszthelyi Hévíz hatalmas termája. Hidrogeológiai és fizika-kémiai megismerésük azért olyan fontos, mert sok esetben ezek az egyedüli hírhozói a föld mélyében végbemenő földtani folyamatoknak.

Mit kell tudni a karbidról?

Írta: dr. Robert Seemann
Fordította: dr. Kessler Hubert
Szakmailag ellenőrizte: dr. Cser Ferenc

Karszt és barlang, 1986. I., 39. old.

A karbid a barlangkutatók egyik legfontosabb használati anyaga. Ugyanakkor kellő hozzáértés és tapasztalat híján nem veszélytelen, gondatlan használat esetén pedig a barlang és környezetének károsítója. Főleg a kezdő barlangkutatók tájékoztatása céljából adjuk közre dr. Robert Seemann írását, mely a bécsi Höhlenkundliche Mitteilungen 1986. júniusi számában (42. évf. 6. füzet) jelent meg. A cikk összefoglalja a karbiddal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. – Szerk.

A magyarországi karsztformák klímatörténeti vonatkozásai

Írta: Szabó Pál Zoltán

A geográfusok világszerte nagy érdeklődéssel fordulnak a geomorfológia éghajlati, és éghajlattörténeti kérdései felé. Magyarországon az ilyen irányú kutatást Bulla Béla " A klimatikus morfológia területi rendszere" c, dolgozatával kezdődött, majd az 1955 évi magyar földrajzi kongresszus természeti földrajzi előadásainak a legfontosabb elve lett. A kongresszuson röviden összefoglaltam a hazai karsztformák klímatörténeti fejlődés-folyamatát/2/,majd ezt követően megkezdtem, és végzem a múlt, és a mostani formaelemek részletes elemzését. Ezúttal az eddigi legfontosabb éghajlattörténeti eredményeimet foglalom össze.

A Rózsadomb és környéke barlangjai

Írta: Kadic Ottokár

MBT kiadvány, 1938. Bp. 16 oldal – F. K. - Dr. Kadic Ottokár

„Budapest a barlangok városa” című népszerű közleményemben azt írom, hogy székesfővárosunkat, kiváló fekvésénél és természeti szépségeinél fogva, a hozzánk jövő idegenek elragadtatással Európa egyik legszebb városának nevezik. Hogy mennyire igazuk van, azt mi, budapestiek legjobban tudjuk, s ezért fölösleges volna ebben a körben fővárosunk természeti szépségeit bővebben ecsetelnem.

Amikor ezen a helyen Budapest természeti viszonyairól szólok, akkor nem annyira a jól ismert tájszépségeire, hanem egyéb természeti különlegességeire gondolok. Ezek a budai Dunaparton fakadó hévvízforrások és budai hegységben nyíló barlangok. A hévvízforrások éppen úgy, mint a barlangok is, egészen különös földtani körülmények között jönnek létre s ezért a természeti ritkaságok közé tartoznak. A legtöbb város lakóinak messze kell utazniok, hogy valamely távolabbi vidék fürdőhelyét elérjék, vagy pedig barlangot lássanak. Nekünk, budapestieknek viszont csak villamosra, vagy autóbuszra kell szállnunk és negyed, vagy félóra alatt fürdőhöz jutunk, ha ezen felül még kis sétát teszünk, barlangot is láthatunk. Alig van európai nagyváros, amely hasonlóval dicsekedhetne, amely annyi barlangban és fürdőben bővelkedne, mint székesfővárosunk. Budapest a szó szoros értelmében valóban éppen úgy fürdőváros, mint barlangváros is.

A Szemlőhegyi-barlang kutatásának eredményei

Írta: Kadic Ottokár dr.

Barlangvilág III. kötet 1933, 3-4 füzet

Miklóssy Géza gyógyszerésznek szemlőhegyi telkén kőfejtés közben I930. évi szeptember hó elején a munkások üregre akadtak. A beomlott nyíláson bedobott kövek hosszabb gurulásából arra lehetett következtetni, hogy a megnyílt üreg nagyobb mélységbe vezet. Mivel a tulajdonosnak a mélységbe való leereszkedéshez nem volt kellő felszerelése, a Budapesti egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Szakosztályához fordult avval a kéréssel, hogy tagjai kutassák át az újonnan felfedezett mély üreget.

Bekey Imre Gábor

(1872 - 1936)

Írta: Schőnviszky László

Karszt és Barlang 1972 I-II.

Száz évvel ezelőtt született Bekey Imre Gábor, a szervezett magyar barlangkutatás egyik úttörője. Munkásságának felidézésével egyben megismerkedhetünk a XX. század első évtizedeiben kibontakozó hazai barlangkutatás több jelentős eseményével. A cikk tudománytörténeti hitelességét növeli, hogy írója később maga is személyes ismerőse, munkatársa volt Bekey Imre Gábornak. (Szerkesztő.)

A Dachstein barlangjai

Írta Jaskó Sándor dr.

A Felsőausztriai Mészkő Alpok legmagasabb hegycsoportja a Dachstein K-Ny-i irányban kiterjedt mészkő fennsík. A plató déli oldala meredek, több mint ezer méter magas sziklafallal az ú. n. Dachstein-Südwanddal emelkedik az Enns völgye fölé. A legmagasabb csúcsok Thorstein (2947 m), Dachstein (2992 m), Dirndl (2810 m) és Koppenkarstein (2865 m) közvetlen a meredek letörés szélén sorakoznak. Az egységes, völgyektől tagozatlan mészkőfennsík átlag 10 km szélességben lejt észak felé, ahol 2000 m-re lesülyedve szintén meredek peremmel végződik a Traun folyó és a Hallstadti tó felé.